Kedvelem…

Kedvelem a szemérmes technikát: hosszú lajstrom utolsó tagjaként megemlíteni kedvesünket, szinte mellékesen („… és hű, mint Annabelle.”) – Mégis: – Mégis: megcsendítve nevét. Hogy az ő tekintetét érezd magadon, olvasó, becsukva könyvem, s így szólj: hosszú az út, s megérkezni, valóban, csak egy fáradt mosoly. Valóban: az Egyetlenről szólva „Például…” – így kell indítani beszédünk. S mindegy, min mentünk át. Sok sár távozik, mielőtt olaj fakad vagy forrás.