Falstaff búcsúja

Magad okold, káprázatok gubanca, női szív, ha olykor-olykor a szerelem aranyfésűje tép is! Én a kátrány- és lópisaízű habok közt elnyertem a kisded-szentséget újból – kívül-belül. Hogy selymeim puffadoztak, mint a beáztatott öregbab héja, s mint vesztő kockajátékos kezéből perdült kockának, olyan sürgős, sokszori útja volt ádámcsutkámnak – Nevessük ki magunkat! Mint hab a piszkát. Mint hab a piszkát. Megbocsátok én is neked, hideg gyomromból felböffent világ.