Üzenet

(Emlékszel Vercors könyvéből a német tisztre, aki nyájassággal és Hölderlinnel akarta meghódítani Franciaországot – s aztán rájött: hiába beszél?) Egyszer a magány és a hatalom csukaszürkéjében megtérek hozzád, és tudni fogod – hiába etetsz-itatsz, a vidám háziasszonyi ledérkedéssel csak időt ölsz, kamrád végül kifogy – miattad nem roppantja be az ostromgyűrű a városkát: téged kimél nekem, hát előbb-utóbb beóvakodsz hozzám, batisztnadrágodból rettegve bújsz ki, és úgy gyűrögeted, mint süldőlány a zsebkendőjét az első nyilvános zongoravizsgán, s átnedvesedsz, mint aki bepisilt, a miniatűr kis férjedet féltve. És én, mivel tudom, hogy nem szeretsz, dehogy siettetem majd, hogy kitárulj, becézlek unalomból s gyűlöletből, mint macska űzködi az egeret, hogy aléljon, és húsa édesedjen