A sertés énekeiből

1 Dohogva, mint a gép, zabálok. Reggel van, dél van, este van. Emésztek bambán, komoran, langy lében lankadok nyakig. Tócsám vizében napszilánkok rozsdásodnak alkonyatig.   2 Csak vakargassátok nyakam. Én nem leszek kolbász, se hurka. – Saját belembe töltsenek? Minden sertés átkozza meg atyját, ki e világra kúrta. (Reggel van, dél van, este van. Már nem hagyom el mocskos ólam, belé hízok jó szorosan, csak bőrömmel rohad le rólam.)