Ave atque vale

Én szeretnék kifordulni gyomormód, mert harmincadik évem elközelgett, és még mindig csak nyögök, forgolódok, mint beinjekciózott halálraítélt, mint zárkájukban a hülyére vertek. – Az ideges hús baklövései, erőlködött, huzavona szerelmek: az elmúlásba ezt viszem magammal, ha – pattanás, rohadt vér, meggyülemlett – kifakadok majd: sárga gyűlölet, s jelenlétem felisszák, mint a vatta: tények. S kerülök én is a kosárba. De ti megéritek – ne féljetek – gyönyöreit a minden-egyre-megynek, hogy űzitek, menekülitek egymást, mint a Vidámparkban a dodgemek –