Viturbius Acer fennmaradt verse

Velem, veled: mi lesz? Nem kérdezni, nem beszélni. Igyuk meg a sört a favedrekben satnyán évelő tuják alatt. Hajtsd fel a korsót, ó Leuconoe, tompán az apadt sörhabba ne bámulj. Scire nefas – lám a földalatti keszonja fölött újra dohognak a szürke betonkeverők – visszaidézik azt az időt – Mire szőke hajadba vegyül szürkével a piszkos öregség, kicserélődnek az utcák. Korszerű keretbe kerül az unt, utált kép. Tavaszra felépül az új hadiút, zörgő harciszekér hangján már közelít január (mihamar dér fenyitéke a fákon) a kussoló provinciák felé. A levegőégbe süti farkát mind, aki a jövőt akarta… Húzódjunk be a ponyva alá, s még egy sört! Mert már zúg az eső.