Megvilágosul

Kín városa, te, helyrehozhatatlan, roppant nehézkedés! te megtervezett boldogtalanság, beléd ölt életünket, ha fölszíthatnánk is még egyszer – Nem a remény megalvadt vére minden köved? – Örök vagy! – kiáltottam ezerszer, suttogtam rémülten: Örök vagy. Most mi történt velem? Aki már a halálra is csak bólintani tudtam. S hogy mindent elvesznek kezem ügyéből. Miféle boldog rettegés szorítja szívem, szűkölő öröm? szorítja szívem, szűkölő öröm? Nézd! Megvilágosul! Derű remeg át életemen, a megsemmisülőn: tektónikus mosoly kőzeteken a földrengés előtt.