Hatvannyolc tele

Ennyi mitológiával a háta mögött, csalhatósága tudatában az ember otthon ül s röhög ostoba, régi könyveken, könyvtára különc kincseit veszi elő, mint féltve őrzött, magányos estékre eltett, erős italt, s aprókat kortyol, mígnem fejébe száll, s vidám lesz. Utcára vásárolni megy csak, ha barátja jön, nem csevegnek, szótlan sakkoznak éjszakáig. Közben dolgozik is, sietség nélküli laza szorgalommal. Valamit ír. Pihenésképpen rántottát készít. A kávét az ablak elé ülve issza, fölrakja lábát a fűtőtestre, rágyújt, aztán kinéz – s örül ha kívül vastag köd gomolyog ablakáig sűrűn, fehéren.