A felismerés fokozatai
|
| „…in dieser Zeitlichkeit wird nie |
| der heisse Durst gestillet.” |
|
|
„Es sind viele antirevolutionäre Bücher für die Revolution geschrieben worden, Burke hat aber ein revolutionäres Buch gegen die Revolution geschrieben.”
(Novalis)
|
| Nincsenek szokásaink. Se formák. |
| Semmi tartós, amit derűsen fölajánljunk a mulandóságnak. |
| Senki arcára formált lények, |
| élünk, s kísérletezünk arccal, |
| egy világban, mely időtlen időkig |
| képes tengődni az ideiglenességben. |
| Másra se képes. De homlokzatot, azt igen, |
| a legnemtelenebb anyagokból |
| És téglarakásokat bevakolni. Azt igen. |
|
| mint ehetetlen burgonyák egy pince |
|
|
| Nincsenek szokásaink. Se formák. |
| Semmi tartós, amit derűsen fölajánljunk a mulandóságnak. |
| Majdani hazátlan kóborló nosztalgiáknak |
| hevenyészett életünk hivogató házzal nem int. |
| Nem lesz, nincs könyvtárak, lakások |
| élethosszú, szerves növekedése. |
| Sem az elmúlás régi nemessége: |
| használatban-kopás, elvékonyodni |
| egyenletesen. Érintkezésünk |
| nem termel patinát, amely alatt |
|
|
| Siratni: semmit. Novalis, Burke én nem vagyok. |
| Bár lenyűgöz, bevallom, a metsző eszű rosszhiszeműség, |
| És ezer okunk van szeretni őket, mert okunk van |
| rokonérzésre mind az epés moralisták iránt, |
| a belátásból eredt elfogultság, tragikus egyoldalúság iránt. |
|
|
| Amiben tévedtek: mégsem lehet forradalmi |
| könyvet írni a forradalom ellen. |
|
| Node mit tudunk mi (azon túl, |
| hogy így vagy úgy megmentjük lelkeinket; |
| okosan előrelátunk, vagy kikezdjük az okos előrelátásokat; |
| látunk még egy parányi lehetőséget, |
| vagy éppenséggel egy körömfeketényi lehetőséget sem látunk; |
| úgy ítéljük, hogy a jelen körülmények között nem lehet élni, |
| vagy hajlunk arra, hogy mégiscsak lehet élni), |
|
| mit tudunk mi (azon túl, hogy képzeljük legalább, |
| és nem vagyunk hajlandók nem képzelni, |
| azt, amiről lépten-nyomon kérdezik a jobbak is: |
| „Ti tényleg azt képzelitek…?” |
|
| Mit tudhatunk, tudva, hogy a világ |
| Mit tud az, akiben az utolsó |
| kérdés burjánzik, a már nem kérdés |
|
| – amire felelet nincs, csak megoldás? |
|
|
| nem enyhülhet meg szomjuságod. |
| Őrzöd: utcák szagát, a délutánok |
| jellegét egykori lakásaidban. |
| Ott ház volt legutóbb, most |
| eső áztatja szekrények helyét |
| – helyi vonatkozások. Ilyen és egyéb |
| ezer akad. Vedd hozzá még a nők |
| tekintetét, a néhány arcot, melyhez közelebb |
| hajoltál a szokottnál. Emlékezz vissza bőrük tónusára. |
| tanúja voltál, jelen voltál. Tedd el az újságokat. |
| Mindez töredék. Évekig tartott, |
| amíg kiláboltál a hazugságból. |
| Sokáig haboztál, elodáztad, az időt húztad. |
| De végül számonkérted, visszakérted. |
| Mint levélköteget megutált szeretődtől. |
| Tiéd – eldobhatod. Megtanultál |
| elfogulatlan élni. Eredj, járj. |
| Ülj le, ha elfáradtál. Olvashatsz hírlapot, |
| ihatsz sört, ehetsz húst és salátát. Még |
| tiéd lehet – ami lehet. Indulhatsz. Kész vagy. |
|
|
|
|