Történet és elmélkedés

Fölösleges mozdulatok erőpocsékolás nélkül igyekszem a megfelelő helyre találni mint ki rossz ágyon elalvásra készül   Merő figyelem semmi várakozás az előkészület vége hajhullás kezdete közti időzónában   Kurta kijelölt időköz térköz elmulasztani a szerelmet abbahagyni a testvériséget   Lefolyt odaszáradt kátrány a kávéfőző falán ujjnyi csillanó boron por ül naptól átfülledt elhagyott szobában Fény egy lepedő megkövült ráncaiban   Alvó kéz lecsüngött soká az ágyról a leszállt nedvtől szinte felfuvódott kínokat költött ki a koponyából a hő fémízet rejt a száj A szellő megüti igézi   A márüres a mégüres pillanat senkiföldje lesz aki azt gondolja éppen ami már éppen nem kimondható Torkának szegezett kés az előrehaladott nap Öltözködés az állott levegőben Nyári koradélután Lépcsőházban már érzékelhető múlékony fényviszonyok A hegyekbe menni késő már De kávét inni akárhol lehet s utána a sört a párás hideg korsót két tenyérbe fogva Narancs falakon már az este készül mire kiér a folyópartra lelkesen izzadó lányhónaljak önfeledten duzzadó nadrágok lépcsőire Halszag fölött hirtelen lámpasor   Merő fenntartás Semmi   Kőből derengés Lenni   az ami nem Távol fehéren villannak a hegygerinc csigolyái Nem ez nem az az est a folyam olajos izmaival uszályok világos ablakaival nem az az est plexiüveg lengőajtóival ez az est hol sörét emeli a lyuggatott bádoglemezről söntéseivel rosszfogú kurváival nem az egyszer sem az bor melletti baráti sakkpartival a sorsát ismétlő királygyaloggal az ismétlődő beszélgetések túl sok éve ismerőseinek úntig megismerése barátnők feleségek új ruhái kedvességük vagy érdektelenségük várható valószinüsége untság és ismerősség mily finom mily marasztaló mily elkedvetlenítő keveréke lassan harminc felé e twentyagerek kik unják az éjszakát és nem mennek nyaralni ápolják a kényszeredett szövetségeket és szerelmeket Hegynyi mitológiával a hátuk mögött dolgozhatnak serényen tudják a különbséget a munka és a cselekvés között   Terméketlen tükörmás ablakon túl sehol fürkészett arcunk amelyen áttetszett az éjszaka marad velünk éjszaka-foszlányok tükörarc velem velünk   A márüres a mégüres pillanat senkiföldje lesz aki azt gondolja éppen ami már éppen nem kimondható Puszta következmény Puszta következmény Felébredni két emelet között Alant az utcazaj hálóul kifeszítve alant a tülkölés a tülekedés a tűrés hamar és következetlen megbocsájtása mindannak ami megbocsáthatatlan Alant már egy poroló egy vászontetejű kocsi Talán egy ág nyúlik ki Fonák menekülés a menekülőnek Börleszk nem halál   Utánozza a történést   így fáraszt az idő Aranyörvények a szélben Tavasz híg bocsánatát esdekeltem s tettenértél Nem Nem közömbösíthető az a hajnali szürke óra az utolsó találkozás a garázsszerű téglabarakban a toló vasajtók a zsúfoltság amely zavarba hozott nevetségessé tett minket Tízezer hátralevő mozdulatomban bujkál az a kézmozdulat amellyel végül is nem Elkotródtam kisomfordáltam némán az egyenruhások közül Szüntelen összefüggés az ő végleges arca a mi kétértelmű arcunk a gyalázat és a tisztesség között   és mégis csak utánozza   mégis csupán fáraszt   módszeresen mint a sínhajlítógép   Megőrölt kő töretlen kőre visszaszáll A megtörtént de ki nem mondott porként szitál a mosolygás az aljasság s a bávaság között mutál A szó talán de inkább biztosan nem A könny nedvesség mint a nyál Szemünk okosan csillog de ez minden Megőrölt kő töretlen kőre visszaszáll   A hídfő oroszlánjai biztos nem lesznek itt örökké s ez oly tudás olyan garancia minél többet remélni már mohóság   Dagad halálosan mint elkötött láb az utolsó az utolsó utáni beszélhetetlen beszéd