Kizsarolt nevetséges életünket

Kizsarolt
nevetséges életünket
a szégyennel szomszédos életünket
a De profundist tócsányi mélyből
barátság visszájára fordulását
a pimaszul kész szöveget az áruláshoz
a senki földjét hitetlenség és értelem közt
az estéket teli palack és üres palack közt
ha mindezt megröviditeni nincs mód
ha önkezünk ily menekvésre gyáva
ha a gázszagtól felfordul a gyomrunk
ha a tetszelgő vágy egy antik kádra
ha az elvtelen remény
ravasz kecsegtetés
ismerős test közelsége emléke
tán a mezítlen kiváncsiság
mely az ész makacs
sóvárgása a tény után
megújra korrumpálja a kétségbeesést
ha az esendő idetartozás
alváshoz ébredéshez szívveréshez
ha a hétköznap türelme ismét
enyhíti a tragikus eltökélést
mely ha felnövekedhet nem érti többé
a közemberi érzést
mely harag és kimagyarázás összegeződése
meglódulás és megtorpanás elegye
ha el nem jöhet a pillanat
felizzása
melyben elhamvad a holnap jövőhét
ha szemhatárnyi világunk felett
nem vet fehér lángot a tűzitélet
akkor a harc
akkor a tapodtat se
akkor a hátrálás lépésenként
de soha az önámító visszacsúszás
soha az elmosódás
a hallgatás és
a hallgatólagos tudomásulvétel között
tehetetlenség és belenyugvás között
akkor a csendünk
el nem fordult tekintet
akkor jelenlétünk
és döntsék el
mit tehetnek velünk
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]