Kizsarolt nevetséges életünket

Kizsarolt nevetséges életünket a szégyennel szomszédos életünket a De profundist tócsányi mélyből barátság visszájára fordulását a pimaszul kész szöveget az áruláshoz a senki földjét hitetlenség és értelem közt az estéket teli palack és üres palack közt ha mindezt megröviditeni nincs mód ha önkezünk ily menekvésre gyáva ha a gázszagtól felfordul a gyomrunk ha a tetszelgő vágy egy antik kádra ha az elvtelen remény ravasz kecsegtetés ismerős test közelsége emléke tán a mezítlen kiváncsiság mely az ész makacs sóvárgása a tény után megújra korrumpálja a kétségbeesést ha az esendő idetartozás alváshoz ébredéshez szívveréshez ha a hétköznap türelme ismét enyhíti a tragikus eltökélést mely ha felnövekedhet nem érti többé a közemberi érzést mely harag és kimagyarázás összegeződése meglódulás és megtorpanás elegye ha el nem jöhet a pillanat felizzása melyben elhamvad a holnap jövőhét ha szemhatárnyi világunk felett nem vet fehér lángot a tűzitélet akkor a harc akkor a tapodtat se akkor a hátrálás lépésenként de soha az önámító visszacsúszás soha az elmosódás a hallgatás és a hallgatólagos tudomásulvétel között tehetetlenség és belenyugvás között akkor a csendünk el nem fordult tekintet akkor jelenlétünk és döntsék el mit tehetnek velünk