Töredék

Én, aki nem játszhatom a szerelmest (mindig fokozódni kész szívdobogás; felragyogni, bepárásodni kész szem, bűntudatlan ravaszság; csel és tánc, felejtés, lejtés; merő magátólértetődés), sem a hőst (ténye fegyvertény; körülménye akarata), sem a bölcset (emlékezetté desztillálni szándékot), sem a teremtményt (hálálkodni, csalódni – és remélni), sem fonákját: öngyilkost (sértett szívvel távozni társaságukból), és végül: sem a nézőt (a senki földjén sanyargó elfajult lényt, fogadatlan kémet, lopott kéjben parázslót), sem a misztikust (nemlátó fény; fel nem szabaduló hő; senki gondolatává lenni nem lehető valóság) ..................................