Éjszaka

1 Hal szájpadlásába horog a házmester álmába beakad hirtelen csengő Így virrad közös ma rám s e vaksi lényre felránt a lift míg a tükörben révedek kétes fényben zúg a lépcsőház   2 Kérlel mint kielégítetlen nő az éjszaka magához von szemérmetlen belepi testem a sertéssé varázsló asszony elharapódzik bőrömön a pezsgő esztelen öröm csalánmarásként viszkető vágy Kapkod részletekért az ész mellért vállért a szem a kéz Hőként áthullámló egész töröl emléktelen felületté