E tér…

E tér micsoda rengés-bőgés! Egyhelyben járó motorok, hebegő tükrök torturája. Egy villamosperon bűzében, nyárdélutáni nap száraz hevében, a vásárcsarnok előtt csirkeszar üldöző, lerázhatatlan szagában ítélet nélkül internálva állok egy vadul vert dob belsejében. Cinkos lehetőségek intenek: nyakkendőm fulladásig rántani, egy söröskorsó falát szétharapni: a dolgok illegetik magukat. S mihelyst szándékuk megértem, saját szándékom hazárdjára bíznak. Messziről mosolyognak.