Egy erényes hölgyhöz
| A nadrág kétségtelen haladás, |
| vívmány: valami szellemi. |
| a méltókat és választottakat. |
| száraival a tisztaságnak mintegy |
| S habár olykor balgán levetni véljük: |
| csak az evilági textilburok, |
| a nadrág virtuálisan levethetetlen. |
|
| De mert párzó és fajtalan fajunk |
| a morált, mórest csak tunyán tanulja, |
| s barbár szokásra vágyón visszasandít: |
| a nadrág vasfegyelmét enyhítendő, |
| átmenetileg, megengedjük a |
| szerelmi líra diszkrét hasítékát. |
|
| Ne többet erről. Hölgyem: a kezed! |
| Tedd homlokomra! Tán csillapodom. |
| Mert, lásd, még nem vagyok tökéletes. |
| De szemet húnyva apróbb lazaságok |
| fölött: megmented a disciplinát. |
|
| Segíts, és együtt felemelkedünk |
| talán a subtilis iróniáig, |
| a bölcséig, kit kuncogásra késztet |
| érintés – mert csiklándozta a szellem |
| tengerimalac-érzékeny bőrét. |
|
|
|