Reggel

Miért az éjszaka? A semleges szomoruság ez a révedő szürke tévetegen vonszolja magát pillérek horgászok között holott kikötőbakokra leroskad holott sajgó lábakban vészterhes visszerekben ejtőzik talán rejtezik de végül is vonszolja magát fenyegető világosság felé ahol elferdült ajak lesz éjszakai heveny lázból izzadt párnák hideggé mint a kő földbe temetett arca lesznek álmok képletes és szó szerinti értelemben vett álmok mint nadrág szára beakadnak a világosság alattomos és hirtelen szögébe * Reggeledik a halálos fakó ég akár holt szerelmem szürke arca ismerősség bocsánat nélküli Mint mosatlan száj íze itt az ünnep A közérzeten lehet segíteni a fogkrém-kukac elemészti az éj caput mortuumát A villamoslépcső ellenszelével üres kávéval az írógéppel (amely felidéz egykorú ágyúkat autókarosszériákat) ellensúlyozhatom az éjszakát valóságos jelentőségére fokozhatom le az ihletet mely néhány tömör képbe koncentrálni kiküszöbölhetni vélte a világot negligálhatni a szétszűrődő vagy csipkés határokat Miért az éjszaka szabadítja föl a költészetet? Pedig hát itt az ünnep Hogy vívjak ellene az éj efemér fegyvereivel? Hitszegően hajnalodik! Igen az éjszaka itthagyott itt vagyok az ünnep hullamerev állkapcsában * Egy pénztárosnő búcsuzik a sörözőben kisfiától A gyereknek még kaland a kora reggel A pénztárosnő negyvenes egyébként még (mutatja is) egészen jó a lába a gyerek mellette áll a tekintetek mellett melyek (a még egészen jó) láb körül gomolyognak és tévelyegnek * Itt nem lesz ünnep Kirakhatják az ezerarcot mely annyi csak mint szem- száj- és orral eléktelenített antropomorf Nap gyermeki csúfsága s a betelt szem visszaokádja rángva * A kis kurva ott ült lilaharisnyás lába mellett háncsszatyor kiürült szeme rokon a reggel még üres szemével Ha megszólítanám Folyó rohan lábánál héjjal és szeméttel rakodva Nem olyan mint egy királynő? „Te állat” – mondaná vagy semmit Az éjszaka úgy ernyed el mint egy átlagos nemiszerv néhány rossz rándulás után * A sivatagban ezer lépés annyi mint egy mert ott az embert körbeviszi lába * Csinálhatsz amit akarsz akarásod is ők csinálták Mint kínai ördöggolyó tökéletes s véget nem ér a doboz a dobozban Persze néhol meglátszik a kispórolás a hanyagság Az undok tökéletesség így hálisten résekkel teli módokkal menekvésre-cselekvésre kizárva az eleve-áthárítást * A folyó szürke de folyik fölötte az örök légáram Éji fulladó friss reggelbe márthatja orrát Kibékülhet a horgászokkal (a horgászat életforma készségek bölcsője felnevelője akár a szarvasles gerillaharc ivászat) Kibékülni a horgászokkal bizony helyükre tenni az illúziókat * Miért az éjszaka piszkálja fel a költészetet? Mihez fog a nappal az éj lüktető sebüregével melyből mint vér buzog a folyó szennyes rohanása egy bűnbánat-lila harisnya durva semmit-hivés durva sejtelme romló lábikráknak érzékiség és érzelem közé metafizikai harisnya amely egy trampli édes lábat kihangsúlyozott az áhítatosan költői sejtésnek s egyúttal a kontárul gyors kívánás rövidzárlatának Szerelmem nem jutott idő túl gyors volt és túl perzselő Bocsánatod most úgy kívánom mint vigaszt csúfos nászi ágyon mikor nem lettél asszonyom * A csömör és az értelem marása utakat nyitott bennem mészkőben a víz járatokat e veszedelmes építészet Hártya-mennyezetek pálcika-oszlopok közt kanyarog a reggel közé szivárog savóvá lett ünnep * A szavak újabb szavakhoz vezetnek Merő kockázat megeleveníteni a képeket melyekben mind jelenetek feszülnek szóbeszéd újfent a szétszűrődő (vagy csipkés) határokhoz vezetve Lények tárgyak kagylózúgása akar szavakká alakulni egyszerre elősegítve és elnapolva mit adnom kell a magyarázatot * A világ közben továbbment az ünnep reggel-arca émelyítően más értelmezést nyert kelletekorán ébredt fejekben A reggel továbbment dél lett belőle megismételte az éj hűtelen metamorfózisát mondhatnánk az éj-reggel-nappal arcú isten életünk közege ura egyetemes kételyt ébreszt bennünk tuladjon létünk miléte iránt De nem mondom mert ilyet nem hiszek és mert elég mit nappalok és ünnepek iránt támasztott – kétely és kérdés kagylózúgása – ez a tűnődés ez a szomorúság Elég az idő amit öregedtünk e hümmögések kurta idejében