Őszológiai gyakorlatok
| nem is kell más írásjelem |
|
| huss és ősz van a kórházkertben |
| az égen szép herélt polóim |
| úsznak a múltat kergettemben |
| hisz künn az ég és itt a kert benn |
| honnant kiszáll a gyönge lélek |
| míg orvosságot nem vettemben |
| sőt pille pille jó flakon |
| szállok szinte a pizsamámban |
| szabadság szerelem a számban |
|
| egy fényképész az őszi nap |
|
| még nyílnak a völgyben a kerti virágok |
| még zöldel a nyárfa az ablak előtt |
| de látod amottan az udvar mélyén |
| hogy jár a hűtő vaslapátja? |
|
| itt van az ősz itt van ujjé |
| s szép mint mindig énekem |
| isten tudja hogy mivégből |
| s húzgálom a zörgő avarban |
|
| egy omlatag dús has falán |
|
| e nyugton égő lomha napra míly jó |
| kiülni rád Nadír s Zenit te dőzsöl |
| az elme partján lágy vonszólemíó |
| míg kúraszerűen levegőzöl |
| magukra száradt gondolák zörögnek |
|
| az élet huss és gyorsan elbüfé |
| veres körmével föl-le dobrokol |
| mert jön érte a rókalelkű férj |
| e hágómén nagyseggű motrokon |
| de néha enged sorban állani |
| míg él az ember folyton incseleg |
| az osztályon bár csöppet sincs meleg |
| rám csomózták a pizsamámat |
| és mint a tejberizsa máma |
|
| kopasz váll-lap egy k. zubbonyon |
| az Úristen kétezeregyedik évében |
| minden hónapban a magyar egyen |
|
| mint rakott szoknya gyapja |
|
| engem a nyelv a számba lóbál |
| jaj Büfés néni fáj nagyon |
| veri az elmém minden szónál |
| s ha habzó szálkás deszkastégjén |
| rugózok én el pá pun dekli |
| egy köménymag a röppenésem |
| mely a világot nem érdekli |
|
| parázslani sóvár és lankadatlan |
| büfék teraszán ládd nem elég |
| aranyzölden az alkonyatban |
| mire megy a keresztülnézett párizsivég? |
|
| alkonyi felhők füstös taraján |
| mert a szépség oly rebbenékeny |
|
| gombóccá gyűrt zsebkendeje |
| ki később mennyit sírt utánok |
| ki freccsent mennyi endeje? |
|
| mint egy lapos tehervonat |
|
| óh ti csöppet sem nikotinsárga |
| izzik a fák szarvasbőrnadrágja |
| s a horkanások oly ismerősök |
| csak rágni rágni mint a nyúl |
| répát ropit vagy avarillat |
| én ezt szeretem mondhatatlanul |
|
| mint a disznó issza dögönyzi |
| nem ám melegítő nem felkeverő |
| semmi expresso cappuccino |
| potyaleső bácsink állva beönzi |
| mint kávéport az ideges eső |
|
| az ablakon túl gyászfák őszi fitnesz |
| nincs más a halló- és látóterembe |
| csak a papír és rajt e kis grafitnesz |
| miután behoztak a kórterembe |
| felhorgad itt benn néha még a nyár |
| úgy hussan által miképp egy beöntés |
| mely a beutaltnak fejenként kijár |
| hogy fel sem tudja kapni a köntöst |
| bár az úgyis csak le-letolni gátol |
| az én múltam fájdalmas irrigátor |
| zománcos kelyhét sírva pumpolom |
| miképp a sliccgomb el a pizsamától |
| Büfés néni ne dobjon el magától |
|
| egy nagy csontos kerti pad van |
| fütyörész és elterpeszked |
| ám hogy minden cinke reszket |
|
| az élet kontyos és gonosz Dagály |
| büfésnők pláne mint egy papagáj |
| feltartott fején úszósapka van |
| viszont alantján rúg mint vad bivaly |
| de várjátok csak cifra kentagáják |
|
| ki múlatoztál annyi szar diván |
| te őszi nap te féltekénkre ömlő |
| fakópiroska asszonykardigán |
| te láss el engem orvosiglan |
|
| bensőmből hallom hangomat |
| két bátyám lélek és szomat’ |
| s a szív az őszi gipszvonat |
|
| bár nem tudom mér érdekel |
| másrészt ez azt is fölvete |
| hogy hát egy körte ölhet-e |
| úgy értem persze túl a tényen |
|
| na és ha sörte nőne rajta |
| na és ha lompos nagy kövér |
| de én jól látom holdas szűz inát |
|
| fagylaltkötény szalonkabát |
| műsorán Chopin és Schöller |
| a rossz dohos ballon szagát |
| ha őszi allék murvát járja föl-le |
|
| melyet rám rótt főorvosom |
| de az vesse rám első kövét |
| aki nem fájlalná e diétát |
| s nem ringatná el az övét |
| takarodókor se jobb a helyzet |
| eléggé marad a fentebb jelzett |
| mert a tegnapi napon suttyomban |
| két kis zsák gipszet* elfogyasztottam |
|
| ha folyton szalonnát eszel |
| magad is egy nagy disznó leszel |
| az egészség nem vica versa |
|
| ki-kifakadnak mint egy verszsák |
| még annyi sor és rím zörögne bennem |
| fel verde szívem cimbalomra hát |
| s hangszertokom derék ballonkabát |
|
| bár tejberizsa rizzsel szép ebéd volt |
| s tornác kedvében bukfencet hányt az égbolt |
| a külsérelmem fájton fájva kékül |
| mivel vascsőből zuhanyrózsa nélkül |
| elhussanó regények kínjaim már |
| a költés nékem őrleményi rímtár |
| virágok hajh’ te nőnyár és te hímnyár |
| ti őszológiában oly jártas bamba kertek |
| ti tarkatűrt pojácák ti kékrezöldre vertek |
| kik híg azúr között nagy nyögtönben hevertek |
|
| nap és hold hím és nőcsiga |
| s e szertevont ezüst batár |
|
| ki olvadsz holdas éjjelen |
|
| egy rongy rima timsós teste |
|
| fel ma költő fel ma versre |
| lelkem repül mint a virsli |
| vágyódva egy Büfés társra |
|
| és szándékosan felköhögött |
|
| Büfés néni torkába a holdpor |
| és bizony kiköhögi olykor |
|
| merő rémbolt volt az éjjel |
|
| a holdsütötte kórteremben |
| hát nem egy bicigli terem benn? |
| a rúdján mint egy tünemény |
|
| hordsz-e melltartót Büfés néni |
| mert nekem itt a két kezem |
| tiszta selyem meg lehet nézni |
| csomó flakonnal az ölemben |
|
| ha folytatás van mehetek gyalog |
| a Kútvölgyibe hová a király? |
| csak neki nemcsak pucér csésze jár? |
| csak neki tussolóján virít a rózsa? |
| de erre valók a tébé-kártyák |
| kitörlöm én hej ti Vad angyalok |
| nővéreim magyar proletárkák |
|
| nem ül senki csak a kedvem |
| van rajta egy sötét balon |
| hol vadul hol szelídebben |
|
| istennők büfésnők zörgő lengetek |
| kik láng ajakkal már lelengetek |
| a fákról lassan tömegesen |
| ebéd után kávét melengetek |
|
| madártej lett az osztályon |
| nem is kimondottabban ócska |
| ami csak inger szemszájon |
| nyolc kanál vékony napocska |
| mondjuk levében szerteázott |
| de még annál is folyósabb |
| és tetejéről fájón hiányzott |
| haldokló hattyúnk a tojáshab |
| jelzem bizonyos P. b.-csi bögréjét |
| csurom púposáig kellett rakni |
| ő élvezze ki mindannak kéjét |
| amit csak egy madártej tud adni |
| ki tudja ha nékem ilyen jobbom lenne |
| én is kiélveznék biztos a helyembe |
|
| hasig lobog az ősz barhentruhája |
| leéve fürjjel csalogánnyal |
| e mély park fülig van madárral |
| kékítőt old az ég vizitkor |
|
| nem ez az izgága lombkosz |
|
| áll az esőben Krúdy Gyula |
| zárva az összes gyógyiroda |
|
| mit csináljon? lefejelje? |
| majd elhúzott szerencsére |
| mi meg kaptunk keménytojást |
|
| árva orcám belétek fúrom immár |
| ti száraz könnyek forró vacakok |
| ti tejszínhabba forgó kukacok |
| ti hű ebebbek megcsalt vágyaimnál |
| elszisszenő szerelmes űrgiliszták |
| borítsátok rám égi tálatok |
| hisz minden este bál van nálatok |
| itt lent az ember gyorsan alkonyul |
| lecsapja mint egy Baseball-sapka siltjét |
| és már sötét van akárhova nyúl |
| a mély fasorba lelkem belerémül |
| ha mint a sír a büfé szája zárva |
| vadgesztenyék ti jertek halk pürémül |
| ragyogjatok rám purdé kiskirál |
|
| két zsömlémet egy kiflimet |
| sétáltatom mint egy himet |
| beszállnak a konyhalányok |
| péki holdfény rontok rájok |
|
| egyszer éjjel azt álmodta |
| melynek folytán szárnya nőtt |
|
| a vérnyomás egy Büfésnőben |
| kötött tarkóját nincs ki meglazítja |
| nem mondja néki alkony vagy ilyesmi |
| és nem fogja a raktárban kilesni |
|
| csörög-morog a gyönge elme |
| a márgaszürke gyöngykavics |
| én gyöngy vagyok melyet lenyelve |
| más szempontból a garat is |
| nem ilyen kényszerfélcipősen |
| szalad a kerti úton halkon |
| szalad sudáran és velősen |
| nem ilyen kényszerpizsamásan |
| nem kérném szépen és alássan |
| bizonyos személyt sose lássam |
| a kert mélyén az elmúlás van |
|
| mert engem vitt zuhanyozni |
|
| herpeszben ég a rózsa ajkuk |
| mennek magányos csapatokban |
| a csúszós és nyikorgó Szabadság |
| (Gyógy és Strand) fürdők felé |
| döcög a rakott szoknya rajtuk |
| s meleg síkojtó orkándzsekik |
| orvosilag fáj és feszül az ínjuk |
| múlt heti Ifjúsági Magazinjuk |
| rejti a nagyalakú retikül |
| amely jut osztályrészükül |
| a virágos fürdősapka mellett |
|
| egy őszi légy ma megbolondult |
| cicanadrágot húzott és zajos |
| akkora volt mint egy kanári |
| papuccsal kellett agyondobálni |
|
| s négy égtáj széjjel rángatán |
|
| hízlalok egy másnis állat |
| s a konyhaszárnyon szeppenten lesem |
| sétáltató bús konyhalányokat |
| én önnön marhám önnön hentesem |
| kin nem segíthetsz büfésném te sem |
|
| itt van az ősz huss egy-kettőre |
| mint kéményseprők zsebkendője |
| repül az ősznek szarva-tőgye |
| torkomig csügg a bőnye le |
| bár náthaimnak szárnya nőne |
| hisz életemnek semmi jója |
| lehull az este vasgolyója |
| kisülget kémény és kalács |
| de énnékem nem sül ki ó jaj |
| csak szám előtt a vipla sóhaj |
| s kályhám ölén a puszta rács |
|
| ha kulcslukandó néma éjen |
|
| egy kórházbüfé vitrinébe’ égek |
| e. papírra és jégkrémre várva |
|
| aranyvirág mért mond nemet |
| és mért extra sorban állat |
|
| a költők édes tele szájjal járnak |
| benne sebbel lobbal égett |
| vasalózsinórral régi bakelittal |
| úgy estefelé egy vasárnap |
|
| szaros vasárnap délutánok |
|
| te szelíd sivatag puha dűne |
| nem fog rajtad hétköznap ünnep |
| köpenyedben a lenge porban |
| úszol két ciciteve a laborban |
|
| az őszológiában olykor gyakori |
| a névváltoztatás ki tudja mér’ |
| az idő doktor Takony Tihamér |
| de úgy mutatkozik be: takoni |
| és félrehívja azt ki félreér |
| ti bár ki merné félreérteni |
| ránéz és már remegnek térdei |
| hogy ne őt szúrja ki az istenér’ |
| az idő csak megy gúnyos lakoni |
| kushadnak mind a fűben mint a baltak |
| „na most mi van ti bamba beutaltak |
| frissen kiáltsátok hogy Takony” |
| és nincs apellát völgyön és hegyen |
| dörög a kórus, mert ez így megyen |
| és ráfelel a visszhangos Bakony |
|
| kórházalji kopasz parkerdőben |
| meddőhányók állnak eredően |
| meddőhányók mutassátok híven |
| mely oldalon konzervdobog szívem |
|
| lágy göngyölegjük csörgetik a lombok |
| itt van az ősz már két rekesz |
| Traubitól csütörtököt mondok |
| és kinevet egy durva szekeres |
| a nyers erő mit ér pedig bolondok |
| kánkán csomót Büfésném ne keress |
| rakd neki szét aki egy pondrok |
| nagy ház a világ rossz a gondnok |
| ne kérdezd hát hogy mér szeress |
| amért a szoknyakorc a gombot |
| amért a málló őszi lombot |
| csak mert szemem szám véreres |
|
| a természet züllött zörögde |
| én szeretem magát meg a nugát |
|
| bele vagyok hazám törődve |
| a sprőd avarba mint egy koffer |
| melyet a szívem térde üt-ver |
| szamár a dobját őszről őszre |
| az élet jön-megy mint a gólya |
| de az én pakkom költözetlen |
| de púpom s szárnyam öltözetlen |
| felszabdalta az ősz ollója |
| befűz megint az obligát bú |
| legkisebb fokomon is átbú |
| s én tarlok ott mint kerti bábu |
| aki a farszín holdra bámul |
|
| akós hordóban nyúlfülhosszú árnyak |
| sétám rovom a vörös kórházkertben |
| égi skutellák kissé összeverten |
| fenn röpködő zománcok égi pillék |
| mind azt zihogják én már messze szálljak |
| Olaszba ámbár Nyíregyháza is szép |
| csak az embert ne hagyja a reménység |
| mi nő és nő mint gránátalma fákon |
| s fanyar korom lesz fönn a barna ágon |
| melyet leráz a puffanó sötétség |
|
| nagy lefolyója messze ellát |
| mint aki jól végezte dolgát |
|
| azt álmodtam hogy gyógy és fölkenőcs |
| hogy ködparasztok mofettát pipálnak |
| hogy kénnel élt és halt meg minden ős |
| s a kis pulyák mézes ként inhalálnak |
| lobog batárunk forró sárga ház |
| az űri hévben horkoló salétrom |
| s mert fürdőn fokról fokra nő a láz |
| ég s föld között már készen áll a létrom |
| száz punga csillag pezsg és sistereg |
| tessékelnek a fürdőmesterek |
| s én forgolódom itt csak eltemetve |
| az éjiszapban mint a fing a medve |
| s még a fürdőjegyem se találom |
|
| útra kelünk megyünk a gőzbe |
| csak ami jár csak ami jár |
| hideg ebédet s uzsonnát víve |
| dúlnak a csókos ütközetek |
| kis Nagybetű is jár tán nékünk |
| kifogyatollal szerelmesen |
| hazafelé ha száll a búszunk |
| s büfézünk az őszi avaron |
|
| vajon mikor kell surlóden? |
|
| a híg gyönyörbe mint a copfos |
| kislányokat kiket a plébi |
| nagy nevettükben összefogdos |
| vagy mint egy fújva letegedző |
| bordásfalforró intimtornaedző |
| hadard Uram be néha-néha őket |
| bizonyos egészségügyi nőket |
|
| seggreverősdit játszanak a lombok |
| saját dugámban nem tolongok |
| szemem máglyarakása lángol |
| kibújok méltatlan rossz pizsamámból |
| amit kivert a félsz e nagyhatalmú só |
| egy osztály sőt egy világ bajnoka |
| megnézhetsz majd az Eurosporton |
| ahogy csak kiférek a torkom |
|
| ezen a fürdő furcsa esten |
| hol nyikorgat a zárórámi vágy |
| e lombokfútta önfeledt nyugágy |
| becsapna szőrös parizerével |
| csak mondott büfésnő a dajnám |
| volna ő ápolt s én az ápja |
| ki boldog hogyha diványára vont |
| sors nyiss nekem masszázsszalont |
|
| fodrásztól jövet az a sok |
| gesztenyepurdé hogy kopogott |
| hideg hajlakkon hideg daueren |
| körömcipősek orkánkabántak |
| nyikorgó kosaras melltartóban |
| igyekezett haza meghatóan |
| egy őszi estben mind ahány Kató van |
|
| egy teáskanállal szentjános-bogarat |
| világítson éjjel amikor bagarol |
| két kezem ügyébe rakom a poharat |
| mibe kapaszkodjam amikor kiürül |
|
| egy őszológus félcipőbe’ jár csak |
| meg félkabátban fél s negyed ballonban |
| a túrt avar a pizsama alá csap |
| és meztelen bokán nyalintja nyomban |
| az őszológiában egy a napszak |
| s e délután és este közti sávban |
| a szívig ér az édes rothatag szag |
| hol andalog a lélek elmúlásan |
| az ember felnő felnő és lelappa |
| még rá se lép e gyűrött irkalapra |
| már kucorodhat össze mindhiában |
| kezében ernyő fején nyúlkalapja |
| s a kórházkert a nedves kurta mappa |
| reá csukódik lassúdan és puhádan |
|
| és úgy aranylott a kevés olaj |
|
| ha torkig érő boggal érkezel |
| foggal kötöm ki mint a farkasok |
| színspirituszban alszunk éjszaka |
| csúszkálunk piros tamburán |
|
| nem néz rám szinte föllök |
|
| kánikulában köpenyek alatt |
|
| mint eltévedt és meghökkent fiúcskák |
| halk hangon sírdogálnak a szelek |
| rőt ékszerboltjuk zörgetik a csókák |
| a kórházkertben melyet átszelek |
| az őszológián az jött divatba |
| hogy minden tréfás délutánon |
| kigurítják a babpumpát a napra |
| majd két Vad angyal fülig alányom |
| következtükben fölfuvalkodom |
| és sírdogálnak bennem a szelek |
| a seprűhordta belső udvaron |
| repülnék ám a sorsom visszanyom |
| téged szabadság eleresztelek |
| zavarva lelkem bomló luftballon |
|
| a déli nap ma gyúladt és heves |
| a pattanásán viccesen lecsorgó |
| naná majd madártej az én eleségem |
| e helyt hol sajnosan lakom |
| szökdelve nézem ablakomból |
| ahogy a lombok ravatala tombol |
| meredt klottfényben áll az aszfalt |
| hullák alatt terítik így az asztalt |
|
| nincs benne a szabályzatban |
|
| a forró ölfa itt is nyítton jajgat |
| itt nemkülönben üzekednek |
| a vér se alávalóbb a papírvattán |
| beküldetni hozzátartozóval |
| de éppúgy rendelkezésre bocsátja |
| vagy köhögéskor nemkülönben |
| ha jajgat a forró ölfa nyítton |
|
| én már nem udvarolok sajna |
| kis bajca leng akár a tenger |
| egy szál központifűtéses köpenyben |
|
| zárás előtt e boglya húsbolt |
| ajkán még alvadt déli rúzs volt |
| a számba mélyen beledúdolt |
| szép emlékek véraláfutása |
| kedélyemnek az alagút ássa |
|
| egy őszi disznó bő hasából |
| a holt zsigerek magasából |
| ha rád szakad a tiszta kékség |
| ha felhasad e bélszalonna |
| s a lélek habzó szélbe lobban |
|
| meghalt szegény Duplavé H-né |
| be ne csinálj te babavénség |
| de hiába egy-egy vasárnap |
|
| a másik csak repkedgessen |
| ámbárd nehogy úgy tűnhessen |
|
| elszáll a csöppnyi alkohól a |
| s a medvebarna alkony óla |
| s ha gondos ápolónk az éj |
| lesz gurranó kacagda nőnap |
|
| az Eurosporton három óra tájban |
| mikor a nővér tátott szájjal alszik |
| kis öregember golfozik magában |
| nem túl ügyes bár lohol és igyekszik |
| kifakaff néha bele-belerúg |
| ilyenkor felhorkan a nővér |
| isten barna papírzacskója |
|
| de cakkos féme éle megvág |
| konzervnyitó bácsi följön |
| a konyháról nagy van neki |
|
| Jézusmáriám zenit s nadír |
|
| énnékem már e földi nász kicsi |
| ha feldobom a felhők talpmasszázsa |
| egy hernyóbársony tömpe gyászkocsi |
| vesz kezelésbe marka mint a mázsa |
| roppant kezéből csüggök majd alant |
| s bár félek kissé nehogy eleresszen |
| himbálóztomban zengek mint a lant |
| szemüveg lázlap kis bajuszka dresszem |
| szép délibáb az őszi délután |
| gurul velem az égi ágyútalpon |
| s ha kérditek majd fülbesúgva halkan |
| „az ott kezedbe úszósapka tán” |
| én odavágom néktek vérfagyaltan |
|
| s lehull a bugyi és a rács |
|
| szerbusztok magyar doktorok |
|
| rajtuk narancsszín lember |
|
| én bársonyát halkan beporzó |
| Istenem most nézz le rám itt |
| egymás szájában két vadorzó |
| úgy ülünk mint a puha gránit |
|
| húshajlékomban többé nem bizom |
| hogy honnét jő és merre megy |
| sötét szegény Dumpf éjszakája |
| elszürkült tarka lelke egy |
| koppan a padlón néma pá-ja |
| a Scholl-papucs a csőr a begy |
|
| ki a faszom szakszervezet |
|
| egy képernyőnyi bús szünetjel |
| nem bajlódok én már szürettel |
| ahogy a mustos ég tüzet nyel |
| őszi madár ki mord a lombban |
| mord vagyok én is bordalomban |
| és az osztályon nincs személy |
| nincsen fivér és nincsen nővér |
| kit megindít a fröccsenő vér |
| s a rám kitátott pincemély |
|
| az én vérem már mint a dobgép |
| megy magától szív és pohár |
| mintha még privát dobognék |
|
| a gyúlt borosta már kiüti őszöm |
| a Büfés néni ordas nagy tehén |
| buszhoz siet s elhagyja gőzölögve |
| a halni készülő Dumpf Endrét mindörökre |
|
| még itt az ősz e kórházkerti zerge |
| minden nap egy-egy lombszedő lapát |
| de már a lépvető tél elközelge |
| orromban érzem gyantás illatát |
| még odakenve száján csöppnyi rúzsa |
| szemöldökén még ott a barna Lolli |
| de egy sikollyal színcsupaszra húzza |
| ó jaj meg kell halni meg kell halni |
|
| járdányi erőm sincsen hova visz |
| nincs mi pezsegne és sajógna |
| egy tányér elfelejtett szódavíz |
|
| sebtében fölkent aztán otthagyott |
| büfésnők lábszárán a gyanta |
| megdermedtem és megroggyantam |
| leránt a tél szép félfagyott |
|
| tapogatom a fényben magamat |
| mit folyton elcsór tőlem? |
|
| mért legyek én szobatiszta |
| mért ne legyek szobatiszta |
|
| a Traubis rekeszek mögött |
| időközönként fölhúzza a blúzát |
| ezt-azt a szemnek semmit a kéznek |
| bizonyos protekciós beutaltak |
| pizsamába dugják és néznek |
| mely dologban nem is kétlem |
|
| másik éke füttyös korbács |
| futnak az inába szállt páciensek |
|
| a sok kis felfújtat legalább |
|
| sárga Wartburg a sertésparkolóban |
| nyí és jaktál az örök kétütem |
| a biccenő köd moslékoskötényén |
| csorog csorog a kórházkerti ősz |
| a vastag égbolt normatív ebédje |
| ha nagy mogorván telimeri véle |
| utánfutóját a fád éjszaka |
|
| te Albert Schweitzer-orgonabokor |
| mint csellóleckéd gyakorlásakor |
| pont úgy raktad széjjel a térded |
|
| az étkezőben egész délután |
| egy kisebb testű orángután igen |
|
| oda és vissza bűzhedt belsejem |
| az ember óh mi szart talál |
| amin majd át kell sejlenem |
|
| a sorsom mint a nyers frottír |
| e testet úgy dörzsölte le |
|
| a klór az elhagyott hajak |
| mondja te prasnya hörcsög |
|
| e világból mely nem nagy pódium |
| s ahogy az alma elgurul a fától |
| úgy gurulok én el és el magától |
| hisz a szerelmem kósza vatta |
| melyet már vérrel meghaladta |
| s már könnyen átlép rajtam száraz lábbal |
| kis karján férjjel műtőskosárral |
|
| tengeri hó hull puha halk só |
| olvasztja helyből önmagát |
| repülj hajóm e szabadtéli széken |
| a lélek jódos-rosszos fásliját |
| szenvedélyes ostoba talk-show |
| egy elsüllyedő készüléken |
|
| közeli kontyos bennszülöttem |
| Warjáné elszállt fölöttem |
| hogy legyek neki saját halottja |
| legyél nekem károgta per te |
|
| tátván az éj szellőzködök |
| az egy fogam vagyok a fák fölött |
| nem rág és nem dohányzik, |
| messzi hidakkal nem cicázik |
|
| a mindenség akár a spongya |
| eltévedt csöppjét vonz haza |
| a téli ég nagy demizsonja |
| lelkem a szénsav telizsongja |
| bürökíród mind kiiszom ma |
| s a kerti út hol testem tolat át |
| beszippant mint egy alagút |
| kidőzsölt puffadt vonatát |
| kiből ha ezt a jót kivonják |
| csak szar marad és pizsama |
|
| ez az ölpuha tábori lágy itt |
| hova csiptetős kislámpám bevilágít |
| ez az enyém és amit megeszek |
|
| kacagti és zokogti szívpor |
| mégis csak egy nagy ismeretlen |
|
| amelyen csüngök amelyen vakírok |
| te vagy az alkony hólábbadt ege |
| őszi orrcsepped szúrós hidege |
| átjár Uram s mint szép hegyes fakírok |
| úgy hordom néked fenn az orromat |
| egyébiránt amit felírtál vényre |
| az nemcsak hogy kiváló orrsövényre |
| de szabályozza a sírásomat |
| ha végül mint egy kutyahúzta szán |
| alágördülvén összehúzza szám |
| mint jégretek takony- s kikönnyeződöm |
| torokszorító kissé nyelni tán |
| de nem sírok az eszkimók után |
| a nyelv alatti kásás hómezőkön |
|
|
|