Rózsakása

Mennyből a város süppedt rózsakása, azangyalszürke lázas nyammogás, taposni hórakásról hórakásra, és élni, halni, csúszni egyre más’, de rossz, de jó, mint műbőr aktatáska süket fülén a snassz, hideg fogás, a puszta drót a húst már rég kivásta, üres markodban görcs, fontoskodás, a nagy Szünetben sehol semmi pauza, mint hálókocsik vérvörös kalauza viszed a holdat, sonkás és tojás, ablakrajzfilmek csámpás Mikimauza, áthelyeznek egy szárnyvonali pauzra, s hangcsík leszel majd, hosszú cincogás.