Turbógrill
Egy délután, hogy nem volt térerő, |
Tubicáné és Tubica kiültek |
a műfűre a szviming paul elé, |
és hoppon maradásban részesültek. |
Kitátották az ápolt csőrüket, |
és tollászkodtak, sült emberre várva, |
kék volt az ég, a Nokia süket, |
szőke manökken szállt át épp Budára. |
„Büdös kurvája, nézd hogy’ illeget, |
szolárium, oszt’ félig nyers marad” |
horkant a férfi s ráfelelt a nő: |
„Bevezetjük a turbógrilleket, |
és majd nézhetnek, ne krenkold magad, |
ha mink leszünk itt minden térerő.” |
|
|