Csigabú
A bánatot, mit tán ma érez, |
mint brummogó, halk őszi hangot, |
gyúrjon belőle kis harangot, |
csigát, lovat, s ne kérje számon, |
a búanyag rém furcsa jószág, |
egy formátlan szomorúságon |
cseppet sem segít a valóság. |
De hogyha átöleli szépen, |
s csinál a búból búbabát, |
tükörbe néz a hülye bánat, |
s mert a bánat egy hiú állat, |
|
|