Vállfablues

(fenn bothladozva mélysziviglen) Egy koranyár, egy korahaj, szarvacskák roppanása, botkormányfény és zöldarany, megányi boldog csigajaj, szemhéját ha felcsigaházza. Drapérián és boldogan álomló nyári vállfa, már nincs maga, ha maga van, szivárog téglán, bíboran, gardróbját át- meg átruházza. Kis könnyű géz, leng, nem suhan, alig segít, ha fázna, s bár ront e hajfáj hajnalon, nem rontja el talán nagyon, ha blúzból blues-zá magyarázza.