Két Weöres-sor, tűz

Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
 
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
a rácsos ég alatt három szövetnék,
én altiszt volnék, weöres-sort lövetnék,
mely tűz az őszi alkony tiszte lenne.
A garden-parti párkák úgy követnék,
hogy száll a nyárfafüst, faszikra, pernye,
szódás szemükkel úgy néznének ernye,
mint jócukorrá fonnyadt nagykövetnék.
Sophie, Ilonka, Brüll Adél szeretnék
e dísztüzet, hisz nékik tisztelegne,
ott fönt a három drágánk majd örül,
súgnák, hogy itt ülünk e grill körül,
míg főhajtásom tarjaként sziszegne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]