Parapet

A Szív utcában minden este fát vág egy asszony, hitvány, tarka pongyolájában semmi teste, egy kés, egy bárd, egy tompa balta végén sikong, se kora, se neme, csak ez a tűz, mi eluralta, és csak a házak parapet-szeme, mintha az Isten nézne rajta, nézné bárányát és a fát, ahogy cibálja, hasogatja a bárd, a kés, a tél, a balta a tarka pongyolát s magát, míg egy halom lesz asszony és fa s így mindegyik determinált.