Kafének
(Ami a számon kafér’ – Kovács András Ferenc rímeire)
A járda sarkán lejt a pék, |
És utcát visel annyi Saint, |
És e szünk forró croissant-t, |
Mellyel magunkat meglepék. |
Ott lejt a pék s a pék neje, |
Míg csordogál a Szajn’ alant, |
A szél cibál egy kajla lant |
(Ez itt a töltelék helye), |
Radnótis, túrós és Tatis, |
Ád kvártélyt s bőven kosztot is, |
Hisz, mondom, verset lejt a pék, |
Járván a lejtős Saint Michel-t, |
Ki annyi költőt elviselt, |
|
| Sörényderengés fenn, a MONTPARNASSE-ON. |
| Rímpáristálló, mondja DÁNIEL, |
| a szölke hajnal, súlyos LOMBARD ASSZONY, |
| bő lombja közt beh’ fognék SZÁLLNI EL. |
|
| Oroszlánpák közt alszik még a SEINE, |
| s félalszanak a plexicsúf HAJÓK IS, |
| álmában turistát azt nem VISZEN
|
| egy sem, sosem, leendjen még HA KÓDIS, |
|
| öregségére luggadt, LOMHA GÁLYA… |
| S bár élni kell, ha (szőke COMB NEGÉLYE) |
| feljő a nap, a turboid LAPÁTOK
|
|
| minden szava egy vízbemart, VAK ÁTOK: |
| „a melltűtök, mely szívből SZÚR LE-FEL, |
| legyen tinéktek hát a TOUR EIFFEL!” |
|
|
| Hallgasd a zápor- s hagymavert TÜBINGÁT, |
| a szárnyuk alá búvó VADKACSÁKOK
|
| kis vicceit, megannyi csacska ÁTOK, |
| míg mélybe húzzák őket néma INDÁK. |
|
| Hány rossz poéta sírna itten EPRET, |
| hogy megtanulna tán HÖLDERLINÜL, |
| de szívében a túl BÖLCS BERLIN ÜL, |
| hol pitvar s kamra színtisztára SEPRETT. |
|
| Itt nem rinyál a vattabélü FÁCSKA, |
| s bár fáj a kéj (ha rádagad a RÁCSRA), |
| itt bévül moccan minden MOCCANÁS, |
|
| bodzás vastól vasízű BODZA VÁS, |
| s a szörpön, mit szét nem LOCSOLNA KÉZ, |
| csöpp bronzhajónk a Stixen CSOLNAKÁZ. |
|
|
| Már búcsú-nótám bukfenczol a MONDSEÉN, |
| Tótágaskodnak fönt-lent ALPESEK, |
| Jár hopsz’ a szám, e kecsketánczú MONDÉN, |
| Hun’ fejre állok, hun’ meg TALP’ESEK. |
|
| Hát servus, Bécs, te Wolfgang Kugel MOZART, |
| te mélycziáni, színlelt MARCIPÁN, |
| Spielbábuidnak tán a póri KÓC ÁRT, |
| hogy mandulától nyől, ki HARCI PÁN? |
|
| Mindegy. S az is, hogy protkó VOLT-E, HÍD-E
|
| versfújtatód, e nyelvi ALTE SCHMIEDE, |
| Hisz míder és modor bár szépecskére VÉNÜL, |
|
| Én nem fogok már soh’sem élni WIENÜL, |
| Árkád alatt iázok, s nincs a ZEITGEIST, |
| mely még hegyezne bennem víni PLAJBÁSZT. |
|
|
|
|