Kis őszi rádióvers
reggelre vers kell, hát legyen, |
mint potmétert az éteren. |
Húzza a föld veszélyesen, |
vizes kabát a kedv, mi támad, |
és csukott szemmel teljesít, |
ott belül vak van, békalencse, |
s a kegyelem ezen túl csak szerencse. |
Eszi a föld az őszt, eszi, |
rágja fehér botját, a tollat, |
húzza a föld, s már-már hiszi, |
ha térden áll, el sem botolhat. |
Húzza a föld veszélyesen, |
harminckilenc az néha szinte hetven, |
egy szonettet talán megír, |
teli az ősz vizes szonettel, |
egy bőrönd komposztált papír |
marad utána s egy szünetjel. |
|
|