Réz a Duna fölött
Sokáig nézze Réz Pál a Dunát, |
hogy hallgathassunk rézpáli dumát. |
|
Ki vízre lát, az jó sokáig él, |
egy víz fölötti, hosszú nyári dél |
lassabban hajlik Farkasrétre át. |
Vígan tűnődjön rajta százig el, |
hogy hetven év az sok, netán kevés, |
s hogy bizonyosság versus kétkedés |
az ég vizében egyként ázik el. |
Plafonján este fények fussanak, |
ha lába fáj, ölükben fürdessék meg |
a szirénbarbi villanyhirdetések, |
e rakpart-szerte zizgő hussanat. |
S habár kívánja mind pokolra tán, |
ne fogyjon el a rézi asztalon |
a flottaképes kézirathalom, |
papírhajókat gyártson holmiszám. |
Ki vízre lát, az tartson armadát, |
ha már nem ír, hát legalább beszéljen, |
s, egy szó, mint hetven, jó sokáig éljen. |
|
|