Tandorírt vers

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál, a mesterünk vagy így és úgy, naná, te isten büféjében dús papírtál, el sem bírná, ki körbehordaná, hát körbeállunk kiskanálni szépen, kedves Dezső, hisz áll a mű középen, az ismerős és titkos tandarab, felnőttünk rajtad, mintha nyelvkovászon, lobogjon néked hatvan rőfnyi vászon, ki egymagad vagy nálad tandoribb.