Egy lopott kádé
| Ha ötvenéves elmúltál, egy éjjel |
| egyszer fölébredsz erre, s eltünődöl: |
| hogy negyven év vagy ötven áll a versben, |
| s hogy bármi álljon, jézusom, ki írta?, |
| mintha akkor pont nem volna mindegy, |
| de épp, mert mindegy, fölkelsz és mezitláb |
| átmész, ahogy a csillag megy az égen, |
| a könyvespolchoz. Persze, Kosztolányi, |
| s naná, hogy negyven… bár mi az a tíz év?, |
| az idő tömblekvárja oly drabális, |
| egy frém az sokszor hosszabb, mint egy év. |
| S ha erre gondolsz, rögtön arra gondolsz, |
| hogy el kell szívnod még egy cigarettát |
| (negyven körül jársz? vagy volt ötven is?), |
| de ez most fontos, hogy mi az a tíz év, |
| ha percben számolsz, persze sokszor annyi, |
| vagy pláne frém-ben. Ez izgatni kezd. |
| Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán, |
| kigyúrt kozákok lágy debilje pittyeg, |
| a szeles Bartók Béla rossz bazaltján |
| – vagy átnevezték? – egy taxi épp bedübben; |
| minden zajról tudod, hogy mit jelent. |
| Három se múlt, minthogyha stúdióból |
| mennél volt épp haza, s még ácsorognál |
| a föld s a csillagok közt egy parázsnyit… |
| Tehát a frém, a frém, hogy osztható-e, |
| s hány másodfrémet ver egy porszem szive, |
| s a másodfrém… ha már a frém a másod… |
| szóval, mi az, mi osztogatható? |
| Talán a frémség, itt kicsit megállnál, |
| eszedbe jutna egy s más semmiség is, |
| hogy mért a mértek ott, hol frém a mérték, |
| hogy mért szöszöl az ember eltökélten |
| szénásszekérnyi magnószalagok közt |
| valami furcsa gombostűzajért? |
| Hogy oka van bár, s ez van céljaképpen, |
| mégis mivégre, s mi értelme van? |
| És más ilyesmik, kissé vág a szélük, |
| babrálsz velük, megunod és elejted – |
| még bús se vagy. Csak józan és figyelmes, |
| már-már nyugodt. Egyszerre fölsohajtasz |
| és visszafekszel. Majd megint elölről: |
| „ha hatvan éves elmúltál egy éjjel…” |
| „ha hetven éves elmúltál egy éjjel…” |
| „ha nyolcvan éves elmúltál egy éjjel…” |
| bár végig kell majd gondolni egy éjjel, |
| hogy egy éjjelbe hol fér ennyi év… |
|
|