Hal éji éneke
(Nocturne Ch. M. oldalvizén)
„A szája árva, két morás, / ab ovo csönd és elvonás, / |
vízmélyi hosszú pá. / Ezzel kezdődik el / a néma hal. // |
A két szeme pirrichius, / pici, sebes és kisfiús. /
|
Pikkelyt pipál / lejjebb a síkos boltú, / hengergő,
|
fújtató kopoltyú, / és így tovább, a háta hát, / cipeli |
öt molosszusát, / s mert andalgó, mert éjszaka,
|
A est A-t mond. / Mit mondana? // |
’Megállhatnék, dehát uszok? / Proceleuzmatikusok /
|
röpítenek (hajót Ady)? / Sok színezüst futamodi? /
|
A hal legyint, / s mert be kell fejeződnie, / |
a farkán is van két szeme, / mely farka ismét két morás |
búcsúzkodás, / vízmélyi bosszú pá.” |
|
|
|