Gesztenyeméz

Zölden zsúrnak a gesztenyék, ikrásodás a május, ikrásodik a veszteség, de ne félj, bárhová juss, megvagy már, mint a lomb, az ég sormintája a bőrön, vedlik az árnyék, semmiség, ne félj, elrendeződöl. Zölden zsúrnak a gesztenyék, ne kérdezd, hogy mivégre, lemertük habját és tejét, tehát jó vég a vége, s ne sajnálj semmit, kedvesem, mi műméz volt, ma mézmű.