Ibusár
SÁRBOGÁRDI JOLÁN, jegykiadó
BAJKHÁLLÓY RICHARD , huszárkapitány
VARGÁNYAI GUSZTÁV, állomásfőnök
AMÁLIA, gyámleány, hercegkisasszony
KLEISERMANN MIHÁLY, jegyvizsgáló
LÉOPOLD főherceg, Amália gyámja
TALPIGHY gróf, muszka kém
ISTENSEGITSY, agg közhuszár
JÉNAI PÁL, vasutas, egy hang nélkül
A játszóhely egy közepesen lepusztult vidéki vasútállomás, Ibusár-megállóhely váróterme. Ugyanakkor konyha, operettszínpad, mikor mire van szükség.
Kétoldalt jellegzetesen ronda várótermi padok, a falon menetrend, plakátok, a padló olajas. Nyomott, realista tér. Szemben pénztárfülke üvegablaka.
A darab kezdetekor kora reggeli félhomály van, félsötét, szolid állomási zajok, szemafor cirpeg, telefon csönget egy picit. Kintről a kisváros hajnali zajai, kakas, kutya, vekker, a taszári busz.
Perceg és hunyorog egy haldokló neoncső.
A távolban hangol valami nagyzenekar, netán megszólal a hangosbemondó MÁV-szignálja, mindez halk és esetleges, mint mikor fölszakadozik a csönd, olyan. S idekeverhetők egy nagyszínház, opera vagy operett előadás előtti zajai, székek puffanása, finom köhögés, ropis zacskó, ama közös lélegzet utolsó csengőszókor.
A zene különféle elbárgyult melódiák parafrázisa, egyik vezérdallama mindenképp a Magyar Államvasutak szignálja, az a bizonyos pályaudvari tá-ririrá-rárá.
Ami operett-jelenet, az nagyon operett, nagyon habos és nagyon zenés, ami konyha vagy állomás, ami valóság, az nagyon zenétlen, illetve annyira „zenés”, mint egy októbervégi esős csütörtök Ibusár-megállóhelyen.
Operett
ANYUSKA
Oldalt, valami sarokban, dobogón, hokkedlin, mindenesetre a pénztárral ellentétes oldalon, a „konyhában”, érett, telt spirálfüzetből olvas föl, magának és nehézkesen. Külön fény nincs rajta, annyira látszik, amennyire lassan „kivilágosodik a szín”. Kivilágosodik a szín, aminőnek balján a főhercegi palota neobarokk sziluettje pompázik. A háttérben vörösen izzó csatatér pirosodik. Középen rózsabokrok keretezte pompás filagória, nád ozsonnázó asztalokkal és székekkel. Jobbra természet, valamint bővízűen csobogó kis csermelypatak helyezkedik el stéggel, türkizre festett kis kabinnal… Fölnéz, hangot vált. Joli! Jolika! Mindjárt fél hét. Ismét a füzetből. Épp kél föl a nap véres koronája. A palota kapuján Amália hercegkisasszony halad ki dresszben, köntösben, kezében szappan, törölköző, mitesszer…
Már Anyuska szövege alatt megszólal a Nyitány, a süket, reggeli világosság bornírt és habos operettfényekbe vált át, s valamelyik ajtón, talpig operettben, belép Amália.
Hercegi fürdőköpeny és dressz, koronás törölköző, a nyakában piros-fehér-zöld tollboa, lábán pomponos strandpapucs, ilyesmi.
AMÁLIA
Énekel.
| |
|
Ha füttyöget a kis madárka, |
| |
|
Fittyet vetek kis nyoszolyámra |
| |
|
E resti mód, e honffy átok |
| |
|
Inkább egy jó nagyot kiáltok: |
|
| |
|
Ujjé a hajnal újra itt van, |
| |
|
E tiszta vízü kis patakban, |
| |
|
Én pedig a gyöngyharmatban |
|
Eltűnik, együtt az operett fényekkel, vaskos, reális jelenés.
Konyha Jolánék lakásában
JOLÁN
Nem szép, nem csúnya. Egy lestrapált, kortalan, nagyjából negyven éves nő. Illetve húsz. Illetve hatvan. Álmosan, gyűrötten támolyog elő a szobájából, hálóing vagy nyuszis pizsama, steppelt, virágos otthonka. Mi van? Te ordítoztál? Hány óra?
A konyha csupán jelzés, netán egy hokkedli, Sokol-rádióból szól a reggeli krónika, csattog a gázóra, szörcsög a kávéfőző.
ANYUSKA
Idős asszony háziruhában, szúrós szemű, érzelmes, sopánkodós. Fél hét lesz. Hat óra huszonhét… Megint jöttek, Jolika? Összecsukja és eldugja a spirálfüzetet.
JOLÁN
Jöttek hát. Jönnek minden éjjel. Csupa kék-zöld vagyok már. Tisztára mint egy csatatér.
ANYUSKA
Ne keserítsél, Jolika, ne keserítsél! Én egész álló éjjel csak fülelek és fülelek, aztán mégse nem hallok semmit. Én nem is tudom, hogyan bírnak azok bejönni mindig. Az ablakon?
JOLÁN
Ne szekírozz ezzel, anyuska! Mittudomén! Bejönnek. Ablakon, ajtón, ágyam alól.
ANYUSKA
Én nem értem ezt, Jolika. Az Aladár doktor is megmondta, hogy semmi külsérelmi jeled nincsen arra nézve, hogy…
JOLÁN
Ingerülten közbevág. Nem érdekel az Aladár doktor! Untig elég, ha én érzem. Medencémen, mindenemen. Az egész lábaimon. Te is nagyon jól tudod, hogy jönnek. Van kávé?
ANYUSKA
Van. Hát hogyne volna!? Kávét tölt mindkettejüknek, bögrébe, sok tejjel. És… sokan jönnek, Jolika?
JOLÁN
Rengetegen. Rosseb se számolgatja. Legalább egy dandárszázad. Egy dandárszázad meleg vasaló…
ANYUSKA
És rendesek veled, Jolika? …Úgy értem tudják, hogy meddig mehetnek el?
JOLÁN
Mit meddig? Akármeddig. Párizsig, Püspökladányig, ameddig csak akarnak.
ANYUSKA
De hogy nem-e szemtelenek-e. Úgy értem…
JOLÁN
Ne szekírozzál ezzel, anyuska! Nincs bajom elég? Nem fogdosnak, ha arra gondolsz.
ANYUSKA
Szűzistenmáriám, dehogyis, hát én csak…
JOLÁN
Tecsak, tecsak! Mit tecsak? Ne féljél, akkorák, mint ez a strandpapucs. Nyargalásznak, kurjongatnak, összecsapnak a szimferopoli kozákokkal, bajszuk feketeveres, selymes lódingjukat fújja a sztyeppi szél, satöbbi. Olvastad, nem? Tudom, hogy kotorászol a füzeteim között!
ANYUSKA
Hogy én? Hát hogyan mondhatsz te ilyent, Jolika? …Különben is, azt én nagyon jól tudom, hogy ez a színi területen egy valódi …szenzáció fog lenni. Egy meglepetés!
JOLÁN
Meglepetés? Aztán ki a lóbánatot fogok meglepni vele? Mi? A Burkust meg a Betyárt? Ki fogja ezt a színi területen előadni? Majd Te? A Vargányai Guszti? Talán a Guszti bemondja hangosbeszélőn? „Figyelem, figyelem, ősbemutató a gyékényesi gyors után”? Szattyánbőr tánckar a peronon? Operett a kultúrváróban? Há?
ANYUSKA
Jolika, Jolika szívem, ne truccoljad magadat megen, hát tudod, hogy azt nem szabad teneked! Hát hiszen nem olvasod föl énnekem mindig az alkotásodat? Hát nem tapsolok én neked eleget? Nem te szokod mondani, hagy csak idő kérdése a fölfedeztetésed? Hát nem jött már a Magyar Boldogtól is nemegyszer érdemi válasz? Kérsz bele cukrot?
JOLÁN
Nem kell. Édeskét adjál!
ANYUSKA
Meg aztán… tapsolna tenéked más is! Például… a Guszti! A Vargányai Guszti az pecsenyére tapsolná neked a tenyerét. És hordozna rajta a sírig, ha egy kicsikét is akarnád…
ANYUSKA
Igenis az. Hát mióta kerülget már? Mióta udvarolgat? Hát a Csekonics báró fiára várol te, Jolika? Hát nem lenyilatkozta többször a te oltárhoz vezetésedet, ha te is…
JOLÁN
Mit hogy a Guszti? Mit megen a Guszti? Te csak azzal elő se hozakodjál. Tudod, mi az a Guszti nekem? Egy grízgombóc a torkomba. Egy ekkora levesgombóc. Megmondtam, hogy ebben nem nyitok vitatémát. Minek akarsz engemet, anyuska, folyton férjhöz adni? Olyan öreg vagyok már? Igen? Lesír rólam a vénlány? Hát sírjon! Te csak felejtsd el a Gusztit! Egyszer és mindenkorra.
ANYUSKA
Jól van, Jolika, jól van, dehogyis akarok én teneked programot! Hát ne haragudjál már! De ugye, azért azt nem engeded, hogy úgy harapdáljanak, mint Az ördög szívverésé-ben? Még utóbb nehogy valami fertőzést kapjál vagy egy csúnya tetanuszt…
JOLÁN
Most te írtad vagy én írtam? Olyan vagy már, mint az öreg főhercegné…
JOLÁN
A Klotild. Megyek fürödni. Tisztára istállószagom van. Kimegy a „fürdőszobába”.
ANYUSKA
Jolika, Jolika, hogy beszélsz? Ezek a szavak a te kikulturált szájadból… Tesz-vesz, motyog maga elé, kintről fürdészajok, netán patakcsobogás, operetti madártrilla. Pedig én tudom, hogy harapják. Mert a vadabbja még harap is. Tegnapelőtt is, mikor összecsapott a kozákokkal a maroknyi előőrs, akkor is fájlalta. Kimondottan a testét harapdálják. A szeme csupa fekete karika. Anyuska, hullahoppozik a tekintetem, ezt mondja. Lapozgat a spirálfüzetben. Nem is tudom, melyik az a Klotild. Az, aki a döntő pillanatban kebelébe rejti a kápolna kulcsát? Vagy az még A montenegrói vésnök-ben volt? Bekiabál a fürdőbe. Joli! Melyik az a Klotild? Az a kövér szemüveges?
De csak a zubogó víz válaszol, a felerősödő patak és operettzaj.
Operett
AMÁLIA
Belép, azaz nagy csobogással kilép a patakból. Hah, főhercegi gyámném hangját találom hallani. Olly nem szereti, ha már kora hajnalban kimászkálok a csatatérre! Amália, még jön egy kiadós lovasroham, és kész a baj, azt mondja. Ideje hát lányi strandolásomból, mit testem oly bizseregve viselt, kibontakoznom, s átalvenni fürdőruhám szárazra e kis kabinban, valamint alaposan megtörölköznöm s testápolóm. Besurran a pénztárfülkébe.
Kürtszó, szilaj, penetránsan színpadi lódobogás.
ANYUSKA
Most is, ahogy végig a játék során, a maga fénnyel és hokkedlivel elkerített konyhájában olvasgatja Jolán darabját a spirálfüzetből, botcsinálta, esetleges narrátor. A csatatérről sebes vágtában elcsigázott huszárkapitány halad be. Úgy maga, mint lova feje egyként be van pólyálva, kezében kivont szablya. Megtorpan és lóról száll. A dúsan terített rózsalugasi asztalhoz lép, bokázik, ősi mozdulatokkal szalonnázni kezd, majd pezsgőt bont.
BAJKHÁLLÓY
Belép, szakasztott mint egy marcipán János vitéz, dalba kezd.
| |
|
Vederszám hull piros vérem |
| |
|
Kicsiny lugas, kis palota, |
| |
|
Ebben nyílik egy szép rózsa, |
| |
|
Beh’ lennék a szakajtója! |
|
| |
|
Nyereg alatt ugrál lovam, |
| |
|
De énrajtam nem fog a kard, |
| |
|
Nevem Bajkhállóy Richard. |
|
HUSZÁROK
Kintről éneklik a refrént.
AMÁLIA
Sikoltva kiront a pénztárból. Jajj, hát mégis megtörtént a baj! Egy férfi!!!
BAJKHÁLLÓY
Ezer pardonn, hogy megzavartam álmodozásában. Magam volnék emitt a csatatéren a huszárok kapitánya, s könnyebben megsebesülvén be-betértem ide megfrüstökölni. Engedelmével… Döngve összecsapja a bokáját. Bajkhállóy Richard a becsületes nevem.
AMÁLIA
Zavartan pukkedlizget. Ó, ó, vagy úgy! Csak tessék kérem! Amália vagyok. Ellenben ha gyámom meglát itt önnel, jaj lesz nekem.
BAJKHÁLLÓY
Oppardon, világért se! Talán húzódjék be vélem ide a lugasba! Parancsol pezsgőt? Fehérorosz!
AMÁLIA
Nem is tudom… ilyenkor reggel kevésbé… Talán egy szemernyit.
BAJKHÁLLÓY
Pezsgőt tölt. Hanem ne vegye okvetetlenkedésnek vagy afférnak, de én régóta csodálom önt titkon, hol a madár se jár. Számos hányattatásaim szomorú közepette, ó beh hányszor lestem önt tábori gukkeron…
AMÁLIA
Közbesikkant. …Gukkeron?
BAJKHÁLLÓY
Bevallom, gukkeron, midőn pajtáns és infánsnőivel lapdázgatott lágyan a palota gyöpén. Szentül hittem benne, hogy eljön a nap, mikor összecsendül két pohár, s hánytorgó érzéseim színét bevallhatom. Mert…
Dalra fakad.
| |
|
Nem ejt rabul magyar huszárt |
| |
|
Csak bezzeg egy leánymosoly, |
| |
|
Önért dobog, önért dobog szívem. |
AMÁLIA
Ringatózik a dalra mint egy sajt, majd föleszmél. Most jut eszembe, de hiszen önnek hull a vére! Jajj, engedje meg, hogy septiben tépést csináljak, s békötözzem!
BAJKHÁLLÓY
Szóra sem érdemes, kezicsókolom, gyakran van így a huszár.
Üvöltve énekel.
| |
|
De viszontag győzni muszáj |
AMÁLIA
Közbevág, mire a zene is zavartan elhallgat. Ne csacsiskodjék már! De hiszen ez pláne lőtt seb! Kész szerencse, hogy nálam van a halimbáriumom. Kötözi Richardot.
BAJKHÁLLÓY
Hörög, sziszeg, forgatja a szemét. Az angyalát, hát ezért aztán érdemes volt megsebesülnöm! Ha ez az édes jutalom, hát eztán minden álló nap bészerzek egypár sebet… Hanem azt mondja meg, vagy legalább adjon jelet a keszkenőjével, hogy remélhetek-e?
Kintről vonatpöfögés, állomászaj, tehervonatok tolatnak, sötét lesz, az operett szerelmesei kitűnnek a képből.
Állomás, pénztár
JOLÁN
Megérkezik az állomás pénztárába, a munkahelyére. Tesz-vesz, lepakol, stb. Egészen finoman slampos és kopottas, nem papagáj és nem szürke veréb, valahol a kettő között van öltözve. Reménytelen. Egy ibusári ősbemutató… Majd pont. Ámbár, legalább hallanák. A fél Ibusár. Minimum a fél Ibusár. Hülyeség? Na és, ha hülyeség? …A Bajkhállóy huszármente, háborús dalmű, három felvonásban… A Guszti úgyis az idióta tanfolyamján. Amikor elmegy a gyékényesi, egyszercsak felhangzik a nyitány. Felzeng a hangosbeszélő. Vonósok, fújósok, bombardon, minden. Éjeim harapdált gyümölcse. Saját pelikánjával etette Sárbogárdi Jolán. Ez a hülye biztos idegbajt kap. És kirúg, mint a sicc. Nem lesz oltárhoz vezetés meg galambleves. Nem töfölődik a szemével többet. Nem bámul, ha rúzsozok. Mér nézel úgy, Guszti, mintha fogdosnál? Jegykiadó nem rúzsozhat? Szabályzatilag nem? Mit bámulsz, kombinéhuszár? Hát a huszárok mellé akarsz bújni az ágyamba? Csípnéd, mi? Te is, meg az anyám is. Hogy állomásfőnökné a Jolika. Szemaforral fekszik, szemaforral kel. Hát sose! Tudod? Sose! Az úgyis fix, hogy elmegyek innét. El én, ne féljél! Ha más nem, az operetthoz takarítónőnek… Húzom a követ, meglát a
nemzetközi karnagy, odajön… „Hát maga? Maga az?” Kérem, érettségi bizonyítványom kőként húzza le a szívemet… Akkor kiemel az a fínom, olasz ember, még a sapkarózsája is bombardon és gordonka… Úgyis elmegyek! Anyuska majd bőg utánam, mint a zápor, ne sírj anyám, az álmok nem szoknak hazudni… Nem a lószart nem. Te úristen, hogy utálom ezt az egész kupit! Ahogy itt folyni tud minden. Ahogyan ázik, pudvásodik a délután, egy lavór szappanos harisnyanadrág. Fekete. Ül az ember az üres pénztárban, karnagy úr, ötpercenként sírhatnékja támad, még a lelke is hólyaghurutos. „Felfázol, Jolika!” Na és? Nem mindegy, ha fel? Ül az ember otthon, nyikorog a nádszék, ősz van, fúj a muszka szél a csatatérről. Potyog a vizes dió. Maradjál most, anyuska, azzal a kardigánnal, kaphatsz te is egy eltévedt golyót. …Bajkhállóy a végén visszajön. Az bezzeg vissza. És Amália egymáséi lesznek, ásó, kapa, satöbbi. Vágtatnak sebtén. Vargányai fütyürészik kint, köhög, szuszog, távolról hallani. …Ha érdemes, megcsináltatja nekem a fogát… „Egy gyöngém van, a velőpirítós, Jolika.” „Jolika, olyan a hajad, mint a mézes puszedli.” A cilámpás, zsíros hajam, mi? De ne félj, most majd szeretheted a művészetemet! …Zenés táncos
vonatbemondó… Jézusom, micsoda hülyeség, micsoda nyomorult hülyeség…
Beül a pénztárba, behúzza a függönyt, mire megszólal a zene, a távoli csatazaj, minden, ami kell az operetthez.
Operett
ISTENSEGITSY
Kintről, izgatottan. Kapitány úr! hol van üstöllést, kapitány úr?
ANYUSKA
A csatatérről férfias akusztikát és határozott ágyúszót sodor a szél a szerelmesek közé, valamint Istensegitsy Kálmán agg közhuszár verekszi éppen át magát az ellenség körgyűrűjén kivont karddal, szemében csatazajjal.
ISTENSEGITSY
Kívül-belül bajuszos, agg közhuszár, belép, zihál, megáll zavartan.
BAJKHÁLLÓY
Féltérden áll Amália előtt, énekel, kezében pezsgőspohár. A leány önfeledten ringatja magát, mint a szűzi búza.
| |
|
Viszonz-e Ön, avagy ha nem |
|
ISTENSEGITSY
Köhécsel, közbevág. …Kapitány úr, a burkusok áttörtek Vereckénél, tessen szíves sietni!
BAJKHÁLLÓY
Sóhajt, föláll. Megyek, fiam, csak kiiszom. Ne múljon rajtam szegény hazánk sorsa. Amáliához. Ezennel búcsúznom kell, kisasszony a kisztihandját, de holnap reggel ugyanitt várom kötözésre. Az agg huszárral nagy csatazaj közepette kirohan.
AMÁLIA
Utánuk fordul és dalba kezd.
| |
|
Én várom önt, szivemnek nem |
|
| |
|
S ha jőni fog, mert jőni kell, |
|
| |
|
A sírban ön nem süllyed el, |
| |
|
Vagy sebtapasz vagy szemfödő, |
|
Prózában, kiáltva. Richard! Bízvást remélhet a sírig! Elájul.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről, a csengő, ki-kihagyó megafonba. Figyelem, figyelem, a második vágányon teherszerelvény halad ki, a vágány mellett tessék vigyázni.
JOLÁN
Ül a pénztárban. Vigyázok, Guszti, vigyázok, ne félj… Előtte papír, toll, levelet fogalmaz. „Tisztelt Magyar Boldog… szerkesztőség! Kérem ellenőrizni, nem-e elkeveredés történt, ugyanis a Fürdőző leány című művemre április óta nem érkezett reakció, holott március nyolcadikán kelt levelében azt válaszolta vissza a Montenegrói vésnök cíművel, hogy szép emberi érzések találhatóak benne, csak nyelvi kifejezési szempontból nem jó, amin én sokat elgondolkodtam. Nem a sürgetés végett ragadtam tollat, ellenben azért, mert időközben javításokat eszközöltem példányomon, amit megosztok Önnel, és tessék szíves elbírálás során figyelembe venni. A második lap alulról hetedik sorban nem kését, hanem kulcsát forgatta meg Aranka szívében a szerelem! Továbbá a harmadik lap negyedik sort azzal bővítettem, hogy a hajnal egy rózsás ujját már bédugá az ablakon, ellenben a többi még ökölbeszorítva hevert édes bátyja az éjszaka ölében. Ezenkívül az ötödik oldal közepén, az Aranka leánybokája utáni részben tessék szíves sztornó venni, hogy a dévaj kentaur halkan osont a szandálját megoldó Nimpha után a motorjával. Kérem kihúzni! Nem nagyon lassú válasza abban is
előrelendítene, hogy mostanában sokat sírok idegi alapon, és éjszakáimnak se szeri se száma. A magam részéről én egy pillanatnyilag egyedülálló ibusári MÁV-menetjegykiadó vagyok, amitől eléggé nehezen mozdulok személyes megkeresésre. Tájékoztatásul közlöm, hogy tárgyhónapban megfeszített tempóban zenés darabot fejeztem be Szabadság-szerelem témában, melyről Operettszínházzal fogok tárgyalni, mivel hamarosan kapcsolatba is vagyok. Nem kizárt, hogy zeneszámokat is komponál hozzá egy valaki, de kilétéről nem nyilatkozhatok, mert jelenleg máshelyütt, Püspökladányban lakik. Most többet nem írhatok, tehát zárom soraim, miben további jó munkát kívánva elnézését zavarásért szívélyesen üdvözli: Sárbogárdi Jolán. Kintről megszólal a zene, Jolán behúzza a pénztárfüggönyt.
Állomás, pénztár és Operett
Istensegitsy és a Huszárok betódulnak az állomásra.
HUSZÁROK
Énekelnek.
| |
|
Ha mégegyszer annyi mente. |
| |
|
éljen a magyar szabadság, |
ISTENSEGITSY
A pénztárhoz lép, megkocogtatja az ablakot.
JOLÁN
Elrántja a függönyt. Tessék!
ISTENSEGITSY
Énekel.
| |
|
Az a parancs, az a parancs |
| |
|
Nem hagyhatjuk szegény hazánk |
Együtt a kórussal.
| |
|
Hej a huszár a nyeregben. |
| |
|
Mibe kerül száz vonatjegy |
Prózában. Nyolc ló, negyvenkét ember, úgy tessék szíves a kisasszonynak a helyjeggyel kalkulálni!
JOLÁN
Motyog, zavarodottan, kényszeresen bélyegzi a jegyeket. Hogy? Ez hogyan lehetséges? Hát nem utazhat el csak úgy, ukk-mukk-fukk! Hát be fog szállásolva lenni!.. Anyuska pörköltöt készít, málnatortát, sóstanglit… És a Bajkhállóy kapitány úr meg is van sebesülve. Igen. Meg van sebesülve…
ISTENSEGITSY
Hát megni meg…
JOLÁN
A legkevésbé sincs olyan állapotban. Megvérezte a fejét egy belövés…
ISTENSEGITSY
Dehát a csata, kisztihand…
JOLÁN
Ne vitatkozzon velem, jóember, mert a gyámommal üttetem le a fejét, mint a pinty. Én kötöztem be a fejét hajnal első sugárinál. S holnap megint jön. Meg van beszélve. Csináltam tépést. Érmelegítőt… Mindenki nem mehet el csak úgy a francba. Hallja?
ISTENSEGITSY
Ne nekem tessék ezt lereklamálni, kiskezicsókolom. Ez éppenséggel pont a Léopold főherceg őkegyelmessége rendelete…
AMÁLIA
Beront a színpadra, s a peronról bevonuló Léopold lába elé borul. Gyámatyám, én felséges lábai elé vetve leánytestem könyörögve kérem, ne és ne tegye ezt vélem, ne küldje gyönge szívem értelmét tőlem el, most, mikor közös érzelmek bimbóztak ki dobogó kertünkben! Gyámatyám, én szeretem őt! Elájul, mint egy kölnis demizson, a zenekar tust húz, Léopold intésére abbahagyja.
LÉOPOLD
Épp mint a János vitézben a francia király. Ácsi! …És csitt. Hallgass leányom, csitt, csitt, csitt! Dalba kezd.
| |
|
Nem mondhat mást szíved szava, |
| |
|
Ki Honleány, az megállja, |
| |
|
Hogy a szívét negligálja, |
refrén
HUSZÁROK
Együtt Léopolddal.
LÉOPOLD
Gőgösen int, s prózában folytatja. Végeztem. Továbbá kegyes akaratunkból közöljük véled, hogy Talpighy Gusztáv Gróf tegnap szupékor kezedet tőlem megkérte, melyre igenlő választ kapott, s azt néki minden tartozékival szombat este kerti gardenünkön mulatság keretében átadjuk.
AMÁLIA
Sikoltva ocsúdik. Nem, ez nem lehet igaz! Én kútba ölöm magamat. Gyufát veszek be. Én odavetem magamat a tarnopoli gyors elé! Bőven zokog.
JOLÁN
Istensegitsynek. Nem, nincsen jegy. Nem adhatok ki. Csak Szob-Sturovóig adhatok, onnét menjenek gyalog. Vagy lovon. Gyámatyám, én nem adhatom ki ezeket a halálos menet- és helyjegyeket…
HUSZÁROK
Énekelnek.
| |
|
Nyolc ló, negyvenkét huszár. |
| |
|
Mozdonyunk csak szállj, csak szállj! |
| |
|
Szállj, szállj sínek nyargaláááán, |
| |
|
Nincsen fából a vasparipa. |
|
| |
|
Szállj, szállj, szép brazil boám, |
| |
|
Szép brazil boám, csak szállj. |
| |
|
Szállj, szállj, szellők nyargalááán… |
|
Fortissimo marad abba az operett, szereplői eltűnnek, marad a süket, ballonkabátszagú csönd, megint csak a pénztár van és csak az állomás.
EGY UTAS
Jolánnak. Hogyan tetszett mondani? Zalalövőig kértem egy egész párnás személyet…
JOLÁN
Zavart, nehezen eszmél. …Elnézést, rosszul értettem… hogyne, hogyne. Zalalövőre, azt lehet. De semmi ló, jóember! Ugye, semmi ló? Zokog, berántja a pénztárfüggönyt.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről, a megafonból. Figyelem, szolgálati közlemény. Jénai Pál azonnal jöjjön a forgalmi irodába! Szuszog, csapkod, káromkodik. …Pali, az istenedet, gyere má’, mindig beragad ez a kiba… Rácsap a gombra, elhallgat a megafon. …szott kapcsoló.
JOLÁN
Sírva. …Egészen idegem van. Egészen. A mohos kurva életbe, abba… Vargányait utánozza. „Ne bőgjél, Jolika, hát leszini-szanáljuk azokat a csúnya jegyecskéket…”
ANYUSKA
Orkánkabátban, ételhordóval belép a pénztárba. Ebéd, Jolika, megjött az ebéd…
JOLÁN
Mit ebéd? Milyen ebéd? Mit jössz te azzal, hogy ebéd? Fölhízlalnál, mi? Te aztán jól fölhízlalnál, ahogy a libáidat!… Na, rakd le! Ne állj ott olyan szerencsétlenül!
ANYUSKA
Sértett, riadt, pakolja szét az ételhordót. Ugyan, hát tudom én azt jól, hogy te fogyizol! Hát tudom én! De azért enni csak kell, nem? Na, nézd, ebben semmi olyan koleszterinos nincsen. Hallod, Jolika?! Paradicsomos káposzta. Libafasírt. Egészen diétás libafasírt…
JOLÁN
Liba? Akkor jó, ha liba. Hát tudod te, hogy ki a liba? A Jolika. Az a liba. Egy hülye liba. Írónő? Egy elfuserált ibusári vasútmanci, az.
ANYUSKA
Hát dehogyis az… Bántottak. Én látom, hogy bántottak…
JOLÁN
Nem bántottak. Semmi bántottak. Csak lebélyegeztem száz jegyet Püspökladányig. Piff-puff. Helyjeggyel.
JOLÁN
Baj. Igen, baj. És megmondtam, hogy ne hozzál nekem ide ebédet. Csak tömni fasírttal, mi? Hadd nőjön a seggem!? Meg semmit se hozzál! Ez nem óvoda. Érted?
ANYUSKA
Hát persze, nem, Jolika, persze, nem. Megyek is, ne féljél… Sértetten kimegy.
JOLÁN
Az ételhordó fölött. …A fiatal színpadi szerző. Harminchét múlt. Néha kitágult orrlikakkal elájul. Bilagitot szed. Édeskét. Meleg bugyit. Halimba-teát. Reggel ősz hajakat talál… Hájkeksz. Vasutasszatyor. És nyelvi szempontú baja van a műveinek. Hát tudod mit? Izélje meg a Magyar Boldog. A paradicsomodat. Az egész francos operettet. Milyen szabadság, mi? Milyen szerelem? Elegem van. Egy zsírosra föstött hajú képzeleti varjú. Vasúti papagáj. Kivesz egy libafasírtot, enni kezd. Dehát igenis én is vagyok, Tisztelt Magyar Boldog. Én is gondolok írván. Hát akkor mért nem, ha igen? Mi a francért nem? Tiszta só a pizsamám az irodalomtól. Mér a nyelvemen lovagol maga? Mér nem tudok én rendesen látszani?… Mért nem, Misike, mért?
Kint megszólal egy hegedű, nem operetti, inkább lepusztult és műanyag, tán egy rossz rádióból, tán a peronról, az Egy rózsaszál szebben beszél című dalt próbálja rosszul és ügyetlenül játszani. Jolán bámul maga elé, megnyugszik, áthangolódik a következő, képzeleti jelenetre.
Pénztár és egy nyári veranda Jolán képzeletében.
JOLÁN
Ül a pénztárban, emlékezik, felidézi K. Mihályt, aki a színen messze Jolántól, szinte egy más dimenzióban jelenik meg. Fizikailag nem találkoznak, külön-külön játsszák el tragikomikus, „intim együttlétüket”.
…„Melltartó-pántodat… augusztus éj… fullasztó gyászhuszár, mit ér, mit ér? …Szépen szólt a rádió, tartalmas szavalatok, szép zeneszámok, hallgattuk a tücsköket, a kutyákat, ültünk kinn a verandán, anyuska szakszervezetin, Hajduszoboszlón. Ült ott velem a nyírott hajával… a legszebb kalauz, egy villogó, szőke jegyvizsgáló. Egy holdkapitány. Egy aktatáska szegfűt hozott, arborétumit. Lágy voltam és remegős. Istenem, merő egy piskóta voltam, mosott belül a sírás, csiklándott… Beszélgettünk szépen témákról…
KLEISERMANN
Kisvárosi amorózó, félig civilben, félig vasutasegyenruhában. Tudod, Jolánka, ha fölnézek erre az égre, mindjárt arra gondolok, hogy de baromira kár, hogy nem hoztam magammal a hegedűmet.
Dudorászik, hegedülést imitál. De ne féljél, Jolika, megzenésítelek én tégedet anélkül is, a szép költeményedet, a színdarabjaidat, mindenedet… Ezt a csocsi fülecskét… ezt a hattyúbarbie nyakacskát, ezt a kis vállacskádat… ezeket a jó kis… Liheg, „átöleli” a távoli Jolánt.
JOLÁN
…Elhiszem, elhiszem! Na, Mihály, Misi, Misike, mit csinálsz ott… nem szabad…
KLEISERMANN
Hercegnőm! Szovjet pezsgőt szeretnék inni a papucsodból… Te! hol a papucsod?
JOLÁN
Te bolond! Édes bolond, hát tisztára bolond vagy? Nem látod, hogy strandpapucs… hiszen kifolyna mind a kőre! Na! Eltéped!… Csak úgy gurigáznának a kis szeszcsillagok… pont mint az égen. Ahogy az a sok kis üstökös jár föl-alá… Szénsav, szénsav, minden sejtünkben érezzük, ahogyan vágtat az égbolt… Milyen élet lehet egy olyan messzi buborékon, jaj, Misike, ne, jaj, Misike… Liheg, összegörnyed, félig önkívületben emlékszik ama régi kefélésre, lassan tér magához.
…Egy helyen ki is gyulladt a vietnámi nádgarnitúra és úgy ropogott, mintha ki akarna gyulladni alattunk… Az Elfújta a szél-ért jött be, aztán negyed kettőkor ment el. Olyan volt, mint a rúzs. Az az éjszaka olyan volt, mint a jóisten bordó ajakrúzsa… „Kombiné, kombiné, bordó kombiné…” Dudorászik. …Aztán amikor az anyuska már itthon volt, megint eljött egy szombati délután. De nem haragudott meg az anyuska végett. És tényleg hozott egy szovjet pezsgőt. Záhonyit. Azt mondta, ez egyenesen Záhonyból van, csókolom, szovjet vasutasoktól… Az anyuska meg semmit nem értett, csak nézett szúrósan…
KLEISERMANN
Mintha Anyuskának, a konyha felé fordulva. No, hát tessék csak ide nézni! Elhoztam a hegedűmet. Ez az én igazi mivoltom. Az én igazi kalauz-lyukasztóm! Nem igaz, Jolika? Pezsgőspoharat emel föl.
Nahát! Csak gyorsan tessen kihúzatni az Etike néninek, mer elmegy a buborék, az a drága buborék…
JOLÁN
Hadd menjen, menjen ahová akar, mondta az anyuska, de úgy megbánta ezt a modortalanságát, hogy bement a konyhába sírni. Ne haragudjál, Misike, rendszeresen fejfájós az anyuska, ezért vonult vissza… Dehát kihallatszott, úgy bőgött az anyám, mint a Lajka kutya, verte a hűtőt, úgy bőgött. Tisztára elbömbölte azt a kis hangulatot is, szegény. Ne haragudj, Misike! Hát nem hegedülsz? Hát azt azért biztos szeretné az anyuska is, ha hegedülsz… De nem hegedült… Azt mondta, mostan nincs neki arra felhangolva a készüléke. De viszont szerdán 17 órakor vár a Pötyi presszóban. De nem várt. Én vártam, egy hét, két hét, akkor mondták az átvonulásin, hogy leszámolt, és végleg elköltözködött Püspökladányba…
KLEISERMANN
„Búcsúlevelet” olvas föl. Ne haragudjál, itt küldöm az Elfújta a szel-et mellékelve, szép élmény volt, de bennem inkább a szabadság vándormadara győzedelmeskedett, ellenben rá se rántsál arra, mert te, Jolika, a te tehetségeddel minden ujjadra külömb srácot találsz. Szép irodalmi munkásságodhoz sok szép sikert kívánva szia és csocsi… Kleisermann Mihály. Eltűnik.
JOLÁN
Szia… Egy nagy szar az egész. A nyáron volt három éve. Vagy harminc. Nem mindegy hány? Csak bámultam a repedt papucsomat, csattogtattam vele a pucér talpam, és zötykölődött bennem a sírás. Aztán már az se. Slussz-passz, elment a buborék. Állapotos akartam volna maradni, de nem. Az se nem. Üres a hasam. Kikénezte az ördög… Akkortól lettek a harapásos tüneteim… Éjjel jönnek lábtól, fogják és átnyargalnak. Vissza, át, vissza, át… Azt mondta a büfés Erzsi, vigyél ezüstkanalat az ágyadba, attól félnek, az jobb, mint az ideggondozó… Odaültem a nádgarnitúrára fázni. Még november hetedikén is… Néztem az üres málnabokrokat. A pirosság helyét a kerítésen. Szia… anyád a csocsi, tudod?… Mit szeressen rajtam? A költészeti vénát? A töröttes, elmávadt arcomat? Úszógumim? Azt, hogy mennek az évek, mint a gázóra? Mit szeressen? Kockás téli szoknyám? Drapp bokacsizmámat Taszárról? Mi? Érzékenységi ideggyengémet? Mi a francot csinálok ennyi elcseszett püspökladányi jeggyel? Hova utazzam el?
Állomás, pénztár
Lomha, monoton állomászajok, süket, szürke fények, egy elmávadt, októbervégi délután.
VARGÁNYAI
Fütyörész, talán épp a Sors-szimfónia kezdő taktusait, kopog, majd választ sem várva fölrántja az ajtót, belép. Egy ibusári állomásfőnök, aki benne van a korban. Lestrapált, ötvenes férfi, az a jóravaló és szánandóan tenyérbemászó típus, akinek a mosolya házi savó és bolti zsír. Szabadka? Szabadka? Ohó! Hát nem talán csak éppen alkotunk? Há? Valami szépet tetszünk alkotni a mi kis írónőnknek? Csak nem megen költemény születik az iciri-piciri tollunk alatt?… Munkaidőben?!… Hehe. Csókolom a kezedet, Jolika.
JOLÁN
Undorral néz föl, sóhajt. Szerbusz. Mért, mit csináljak? Láthatod, hogy nem áll kinn egy lélek se. Ki a bánat akar innen elutazni? Mi? Tessék! Mondd meg, hogy mit csináljak! Talán álljak vigyázzba? Szalutáljak a semminek?
VARGÁNYAI
Ollala, ollala! Hát dehogyis! Hát félre tetszetted érteni a…
JOLÁN
Közbevág, dühös. …Netalán stemplizzek magamnak? Azt akarod? Csapkod, puffogtatja a bélyegzőt. Tessék, ha parancsolod, tessék. Az összes szaros jegyet, előre karácsonyig. A falat is. A plafont is. Amit csak akarsz. De föl is moshatok. Mossam föl a követ? Parancsolj!… Bocsánat, ne haragudj…
VARGÁNYAI
Szeppenten, vérig sértve. A világért se! Hát félre tetszetted érteni a buksi fejeddel a Vargányai Gusztit! Hát nagyon jól tudod te, hogy én ilyesmivel sohase maceráltalak, és minden kedvezményt, ami csak szabályzatilag lehetséges… Sőt! Azt kell mondjam, sőt! …azt én tenéked mindig lebiztosítottam a te alkotói tevékenységedhez, mer az énnekem egy szentség, egy kifejezetten magasztos és…
JOLÁN
Nem hagynád abba? Ha szépen megkérlek, abbahagyod?
VARGÁNYAI
Zavart, egyre sértettebb. Ujjujujuj! Máris abba van fejezve. Tessék. Mint a sír. Szót se szóltam. Szóltam? Nem szóltam. Kis csönd után. Csak nem egy nehéz periódusod van, Jolika?
JOLÁN
Micsoda? Mim van nekem? Nincsen. Semmilyen periódusom sincsen. Csak elegem van. Érted? Untig elegem van.
VARGÁNYAI
Ollala! Ezer pardon és makszimális kulpa. Gúnyos és fenyegető. Kérlek! Én akár ki is mehetek. Tétovázik, hátrál az ajtó felé. Ugyebár a Szabályzat előírja… naná, hogy előírja! Első pont nemdebár? Hogy ha a beosztott pénztárosnő éppen költeményt költ, akkor az állomásfőnök köteles a legrövidebb időn belül kihaladni a szolgálati helységből… Ugyebár? Ezer pardon, hogy megzavartalak álmodozásodban… Kimegy és bevágja maga mögött az ajtót.
JOLÁN
Ijedten, maga elé. …Na! Ne haragudj… Jézusom ezt nem lehet kibírni.
Zene indul, átmenet az Operettbe.
Operett
ANYUSKA
Izgatottan, beleéléssel olvas. A színen Amália titkos naplóját rója a kék szalonban. A háttérben nyitott verandaajtó, melyen halk robbanások látszanak és csatatüzek halavány visszfényei. Amália napernyőjét pörgetve ró…
AMÁLIA
Nem bírom, nem és nem. Lassan eszemet veszítem idegileg… Napok óta nem jön híradás… se egy futárposta, se egy levél… Amennyit kis gukkerommal látok belőle, vadul dúlnak a harcok odakünn a csatatéren. S mi több, hullámzó kimenetellel. Richard, Richard, ezt dobogja minden órám… Istenem, nekem már a rét hímetlen… Klotild főhercegnő fennen varratja mennyegzői ruhám. Mintha a koporsómat varrnák! Minden szeg újabb öltés kriptám fájában…
TALPIGHY
Besettenkedik, egy echte gróf, mint egy földíszített szódásüveg, díszmagyarban, díszfranciában, díszmonokliban. Még a tekintete is raccsol. Suttog. Hah, hehe és hah! Mit hallok! Micsoda turbék, micsoda csocsi turbék! Ne félj, Tatjána, jegyajándékom levesz majd gyönge lábaidról Lesi Amáliát.
AMÁLIA
…és pláne promt rossz honleány is vagyok, mert a haza szavát el-elnyomja bennem utóbbinak szava… Arról nem is beszélve, hogy megint gyónnom fog kelleni, olly ördögi visiók kínoznak éjjelente… Meglátja Talpighyt, felsikolt.
TALPIGHY
Énekel.
| |
|
Mióta bimbóból virág lett |
| |
|
Mióta csak körömbe látom, |
| |
|
Hadd nyújtsam át e kis nyakéket, |
| |
|
Mely szikráznék hattyúm nyakán, |
| |
|
Ne dobjon vissza, meg ne sértsen, |
| |
|
Kis angyalám, prámprám. Kis angyalám! |
Ékszerdobozt nyújt át Amáliának.
AMÁLIA
Énekel.
| |
|
Talpighy gróf, e lányi szívben |
| |
|
Nincs önnek semmilyen kalit. |
| |
|
Miért akar hát madarászni, |
| |
|
Liliomomban bár tiporhat, |
| |
|
Hatalma bő, hogy elvegyen, |
| |
|
De kis kalitkám már a másé, |
| |
|
Nem nem sosem, nem nem, sosem! |
ANYUSKA
A zaklatott leány önérzetesen az aranybrokát kandallóra helyezi a halálos ajándékot, majd kitágult orrlikakkal elájul.
TALPIGHY
Félre, sértetten. Alélj csak, aléljál csak háládatlan bestia, a te délceg repülősód hamarosan a muszkák martaléka lesz. Teszek róla, sose félj! Mert akárhány Júdásrubelba lefogadom, hogy az a híres Bajkhállóy van a háttérben. Még jó, hogy eleddig is résen voltam, és kieszközöltem Léopold főhercegtől a halálos parancsot. Ollala! A hont is elárulom, a csábítót is elveszejtem, egy füst alatt két legyet, ahogy nálunk odamoj mondják. Enyém leszel, tubicám, meglásd.
ANYUSKA
A rókalelkű gróf hirtelen mozdulattal fölránt a szökőkút mögött egy rejtekajtót. Az áporodott, kigyóteringette fülkében kémrádiót látunk, mely baljós fényjelekkel villog. Talpighy fondorkodva tekeri a kart, és fölveszi a halálos kapcsolatot…
TALPIGHY
Halló, muszkaföld! Halló, muszkaföld! Itt Vércse! Itt vércse gavarit. Achtung, Achtung! Bajkhállóy hadteste huszonegy há negyvenkor a balszárnyon támad. Kérem haladéktalanul tőrbe csalni, fölmorzsolni az írmagját! Aztán az egész Bécs, Budapest, Baja vonalig áttörhető. Helló, helló itt Talponoff beszélek. Bísztró, bísztró!
AMÁLIA
Félre. Spion! Hát ez egy spion. De sejthettem volna, hogy nemcsak szívliliom-, hanem hazatipróval is szemben állok. Cselekednem kell. Üzenetet kell vinnem jó Richardomnak s hazámnak. Rögvest huszártoalettbe öltözöm, s lóra kelek. Fölpattan aléltából, s kardot rántva énekel.
| |
|
Vederszám hull piros vérük |
| |
|
De terajtad hazám, s Richard |
| |
|
Nem fog fogni sosem a kard. |
HUSZÁROK
Kintről éneklik a refrént.
Ebből a dallamból akár kibomolhat az „első felvonás” fináléja, utána, ha érdemes két részben játszani a darabot: szünet, ha nem, csend és állomás.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről halljuk a lépteit, szuszogását, fütyörészését. Kopog a pénztár ajtaján.
VARGÁNYAI
Akkor jó, ha szabad, akkor jó. Elnézően, nyájasan mosolyog. Nem ám, hogy megsértődtem! Nem ám! A Guszti nem sértődős! Annak vajszíve van a füle mögött, hehehe. Bizonyám! El van felejtve. Spongyát rá. Na? Nem spongyát?
VARGÁNYAI
Hanem még mindig sápadtkának látszódol, ha meg szabad valamit jegyeznem, Jolika… Vagy nem szabad meg?
JOLÁN
Meg szabad. Fáj a fejem, mindenem. Nem vagyok jól.
VARGÁNYAI
Ugye, ugye?! Biztos megen az alkotás felfokozott válsága. Múltkorában a kedves Mamuskához volt szerencsém az ábécé előtt, és meg kell mondjam, panaszkodott… Egy induri-pindurit panaszkodott tereád, hogy tisztára fölfokozott idegállapotban vagy, és nem visz ez majd jóra. Egyetértöl?
VARGÁNYAI
Hanem idefigyeljél, én nem vagyok talán száz százalékig íróember, de azért készséggel állok rendelkezésedre a problémádban. Úgy bizony! Na, énelőttem, Jolika igazán ne legyen titkolnivalód! Csak bátran, mondd ki, ami nyomja! Őszintén. És ezt nem mint a hivatali főnököd mondom tenéked, dehogy. Hanem tisztára privátim. Abszolút. Sőt! Hajaj, hogy sőt. Mint a férfi a… nőnek. Mint egy barát. Egy forró érzelmű, hűséges barát, aki persze a szorosabb szálakat se utasítaná vissza, amennyiben azok megfelelő viszonzása…
JOLÁN
Hagyjál ezzel most, Guszti bácsi, ha szépen megkérhetlek…
VARGÁNYAI
Pardon! Pardon! Pardonpardon! Semmi bácsi! Hanem Guszti. Natur Guszti. Hát nem megállapodtunk nőnapkor, te kis feledékeny? …Vagy még mindig nem bocsátottál meg nekem azért a kis szabadosságért? Nem? Hát bűnhődjek még? Rendben van. Bűnhődök. Tessék. Veri a Guszti a bűnös, buta fejét a falba. Bumm. Bummbummbummbummm…
JOLÁN
Hallgat, viszolyogva nézi az esetlenül ripacskodó Vargányait.
VARGÁNYAI
Dehiszen isten ments nekem a te privátidba beleavatkozni, de azt azért látom, már bocsánat, hogy tenéked egy erős mellkas csak hiányozik, akire munkaidő után lehajthatod az írói gondjaidat… Azt a fejfájós, múzsás kis homlokodat. Közel hajol Jolánhoz. …Azt a fürtös kis huncut…
JOLÁN
Szépen kérlek, Guszti…
VARGÁNYAI
Jó. Jó. Jojó. Mukkot se szóltam. Szóltam? Nem szóltam. Én tudok várni. Én nagyon tudok várni, Jolika! …hanem nézzed, e, mit hoztam neked! Kitűzőt húz elő az aktatáskájából, szívesen Jolán mellére tűzné, de ezt azért nem meri. Most kaptuk kollektíve Dombóvárról. Teneked jár a legelső, proprímó. Nézzed már, na! Kitűző. Áj szív MÁV. Vagyis ájláv. Ájlávmáv. Hehehe. Hogy mink szeretjük a MÁV-ot… Mit szólsz? Ne húzódózzál, hát nem kimondottan ajándék, na! Még annak a marha Jénai Palinak is adok egyet, ha megcsinálja végre a megafont. Tetszik? Nem? Ha nem, nem. Oké, oké, a Gusztiról nem lehet vitatkozni, ahogy mondani szokják, hehehe… Dehát legalább a szív, hát az biztos tetszik… Hanem azt tudod-e, hogy az én meglátásomban a MÁV helyére egy lánynév van írva? Na, melyik az a név? Nem akarod kibarkóbázni? Nem? … Figyelsz te egyáltalán énrám, Jolika?
JOLÁN
Mi? Persze, figyelek. Köszönöm. Elveszi a kitűzőt. Ma megint én mondom be a huszonegy negyvenest?
VARGÁNYAI
Hogy micsodát? Ja, azt igen. Máma van a tanfolyam-napom. Akartalak is kérni. Nem hiszem, hogy visszaérek addigra. Dehát különben is… Hát úgysincs senkinek olyon kikulturált hangocskája, mint a tiedé. Bizonyisten, úgy szárnyal az az állomás fölött, mint a mezei kispacsirtaszó. Dúdolja a MÁV-szignál dallamát. Tí-rurirá-rárá… Beh szép is az! Köhögések, neszek a behúzott pénztárfüggöny mögött. De nem is tartalak fel, Jolika, alighanem utas van. Csókolom a kis kacsópongrácodat. Jut eszembe, vigyázzál este a kapcsolóra, úgy van csak odagányolva. Nehogy beragadjon teneked… Bár én a te hangocskádat egész éjjel elhallgatnám… Ti-rurirá-ráró… Kimegy.
Vargányai fütyörészését veszi át és kezdi kísérni az operett-zenekar, sötét lesz, csak egy „Tábortűz” világít.
Operett
ANYUSKA
Ugyanott, mint korábban, csak szolid ünneplőbe öltözve, kicsit kipúderozva. A huszárok táborát látjuk a színen a messzi csatatéren. Balra erdő, istálló, hídfőállás, garázs, jobbra gémeskút, árvalányfa, kis patak, málnabokrok, titkos ösvény. Libeg-lobog a tábortűz pisla fénye, a fáradt honvédek vacsorázva vidám zeneszámokat énekelnek. Este van, este van.
ISTENSEGITSY
Énekel.
| |
|
Éljen a magyar szabadság, |
HUSZÁROK
| |
|
Ha mégegyszer annyi mente. |
| |
|
Éljen Bajkhállóy Richard, |
ISTENSEGITSY
Hanem Bajkhállóy kapitány mai hőstettéről még bé se számoltam néktek üstöllést.
HUSZÁROK
Halljuk, halljuk!
ISTENSEGITSY
Hát, ahogy bévesszük azt a fővárost, amott ni, látja ám a kapitány úr, hogy fene nagy sürgés van az egyik gyanús ablak megett. Nosza, béront oda az élünkön, mint a mennykő. Bényomulunk, hát egy ollyan papos forma ember sürgelődik ott mindenféle pappírokkal. Üstöllést látjuk, hogy nincs neki ínyére a forradalom. Kérdi, ihaj, mit parancsolunk, de bé van rezelve, mint a kocsonya. Na, a kapitány úr erre izibe kettésuhintja az írógépöt a szablyájával, és fennen kiált, hogy a sajtót a nép nevében lefoglalja, és különben is kirelejzum. Ez a Muki meg azt mondja, hogy ő ezt kikéri magának, mert ő Bódog Iwán redaktorow, és ez itt egy literát szerkesztőség.
ISTENSEGITSY
No, a mi kapitányunknak se kellett több a vörös posztónál! Cokit kiáltott, hogy elég volt ebből a muszka vitából, és hogy csak örüljék az úr, hogy nyelvileg is ki nem vágom. Itt ezután a nép lesz az úr, nem a gálya.
ISTENSEGITSY
Hanem ácsi, lódobogást hallok közeledni!
AMÁLIA
Huszártoalettben álbajusszal belép.
Aggyisten, kollégák, azt a kirelejzumát neki. Bajkhállóy Richard urat keresöm.
ISTENSEGITSY
Osztán mi dolgod véle, ecsém?
AMÁLIA
Ne oknyeleskedjék kend, mert a fal adja a másikat! Aztat csak nékije szabad mögmondanom.
ISTENSEGITSY
Hijnye, beh fölvágták a nyelved, öcsém! Nemcsak tán te is valami hadari spion vagyol?
AMÁLIA
Hajh, de móresre tanítanám e sok parasztot, ha nem kötne inkognitóm s küldetésem tárgya!
BAJKHÁLLÓY
Tisztjei kíséretében belép, dalba kezd.
| |
|
Készen van immár a nagy terv, |
| |
|
Pokolra küldjük az ellent, |
HUSZÁROK
| |
|
Pokolra küldjük az ellent |
BAJKHÁLLÓY
Meglátja Amáliát. Hanem ellenben mit keresel itt, te zsönöge legény?
AMÁLIA
Richard! …Jajj, bocsánat, nagyságos kapitány úr, otthonról vágtatám lóhalálában, hosszas magyarázkodásra nincs idő, legyen elég, hogy Talpighy-Talponoff elég nem szépen elárulta önt s egyben édös hazánkat. Kelepce készül! A balszárny tisztárára bé van kerítve fölmorzsoláshoz.
ANYUSKA
E pillanatban a lány a kiállt megpróbáltatásoktól elájul. Nagy sürgés-forgás kezdődik, Bajkhállóy az óráját nézi és lélekjelenlétet mutat nagyban.
BAJKHÁLLÓY
Vitézek! Fogat fogért, cselt cselért. Minden marad a régiben, csak eztán balszárny helyett végig jobbszárny értendő. Nem fog ki rajtunk a muszka! Éljen a haza, végeztem.
Felerősödik a csatazaj, indulnak ki a színről, a csatába.
Kiürül a szín, a csatazaj vonatdübörgéssé változik, majd elhalkul, sötét lesz és megint állomás, este.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről, köhög, szuszog az egyre kiszámíthatatlanabb megafonba. Az anyád!… A második vágányról teherszerelvény tolat ki… a vágány mellett tessék vigyázni!
JOLÁN
A pénztárban ül, ideges. Ki vigyázzon, Guszti? Nincs itt egy lélek se… Inkább te vigyázzál! És tűnjél mostmár a francba. Ne zavard… az előadást… Elhallgat a megafon. Na végre. Lehet, hogy… nem is fogom merni. Dehát ha egyszer beragad?! A Guszti is mondta, hogy be. Fölnevet. Beleragad a kapcsolóba az operettem… Ne félj, Jolán! … Vettem a büfés Erzsitől egy üveg Hubit. Tölt, iszik, egyre többször. Rátolom a szekrényt az ajtóra. Hogy fogja ez a hülye taposni a biciklijét, ha meghallja! Ott üti meg a guta a nyeregben. …Anyám lassan kiül a verandára… kosztümben. Ráimádkoztam egy kis púdert… Szegény, meg van kicsit ijedve. Majd megnyugszik. Tetszik majd neki. Bele-beletapsol. Lesz öröm. …A vágtató lovasoknak lobog a hajuk. Szép selymes lódingjuk fújja a szél. Mintha térdig narancsban gázolnák… Pedig alul kések vannak letéve, síkos kaszák… mire a végére érek vérnarancsszagú és vaníliaszagú az ujjam… Mit csinálhatok, ha egyszer beragad? Benyomom és beragad. Dögöljön meg. …Mért nézel úgy, Guszti, mint aki fogdos lágyan? De legalább ne kacsintgatnál, Guszti! Átlátsz a ruhámon? Hát mit látsz? Na? Mi a szart látsz? He? Akkor meg mér akartad a nőnapon, hogy egyenruhában táncoljam el a Megy a gőzös
Kanizsárát, mi? Az asztalon… Mer az egyenruha az egy szentség… És hogy ő a legjobban szeret engemet egyenruhában… A hülye!
Állomás, nőnapi ünnepség Jolán emlékezetében.
VARGÁNYAI
Részegen, kigombolkozva ül, messze Jolántól, lóg a feje, csuklik, összevissza beszél. Jolika! Te Jolika! Hát szavaljál mán valamit a kollektívának, te! Hát mit szégyenled magad? Vagy mondjad, hogy mi a nótád! Van nótád? Hadd hallom! Megy a gőzős Kanizsára? Na? Nem? No, akkor szavaljál. Azt, hogy „hajad úgy hullámozzon, mint a villanymozdony…” Hopp, hopp! Na, táncoljál! Nem táncolsz az asztalon? Nem? Jó. Jojojó. Én tudok várni. Én nagyon. Énekel. …vááárni, mégegyszer vááárni. …tudsz-e főzni galambleves májgombócot? He? Ne féljél, majd tudsz. Az Ibi tudott…
JOLÁN
A pénztárban. …Állat. Másnap meg majdnem sírt. Gyűrögette nekem a hideg kezét, hogy ő nem akarta, és hogy ő szeretne mégegyszer az én becsületes szemembe belenézni… megírta levélbe is…
VARGÁNYAI
Másnaposan, egyedül az ünnepség romjain, röhögtető, de nem nevetséges. …Szeretnék belenézni, de nem tudok. Nem és nem tudok. Hát nem is akartam én tegnap, hogy te az asztalon, meg hogy pláne vasutas egyenruhában. Hát higgyed el, hogy csak a bennem lévő alkohol akarták azt a kis illetlenséget. Hiszen csak egy komisz kutya akarhat ilyet, és félek, hogy te mostan engemet ilyennek tartasz, és azért köptél le tegnap a fölháborodásodtól, mert azt gondolod, hogy vau-vau. Pedig aki énnálam szebben gondol terád, az vagy hülye vagy hazudós. Tudd meg, hogy a szándékaim továbbra is komoly. Hát én is csak egy élet vagyok, Jolika! Fiatal koromban szőke voltam és népitáncos. Mér nem tudod figyelembe venni a múltat? Ti, fiatalok, megfájdulna a nyakatok hátranézni? Mi? És már megbocsássál, hát te sem fiatalodol, hanem éppen ellenkezőleg… Mikor az Ibi elment a Gartenberg mérnökkel, azt mondtam, tabularáza. Beiratkoztam a színjátszókhoz. Agykontrollra. Hát ez tenéked nem elég, Jolika? Mi elég akkor néked? Mért nem lehet engemet mint magánembert is akceptálni, a vidám alaptermészetemet, satöbbimet? Mért? Mért nem nézöl az egyenruha alá is, Jolika? Hát ezt tőlem már megtanulhattad volna! Pláne meg nekem a te alkotásod hétszentség. És te együtt is lehetöl velem egyedül… Én csak ottan ülnék és
biztosítanám teneked a termékeny magányt. Na? Ha akarod, még el se köhintem magam. Szuszogni is kimegyek…
JOLÁN
Na, most majd szuszoghatsz. Ne félj, kint maradhatsz szuszogni, ha annyira akarod. Lesz most majd neked tánc. Olyan tánc, hogy Taszár-külsőig is elhallatszik… Ne félj, na! Csak egypár részletet. Sajnos csak részleteket… a harmadik felvonásból… Meg a finálét. Egészségedre, Guszti! Iszik. Pfffuu, a pofám összeragad ettől a szartól… pardon, anyuska, pardon.
Kezd berúgni, szedelőzködik, kimegy a pénztárból, ki a játéktérre, ahol ismét operett következik.
Operett
ANYUSKA
A huszárok elhagyatott tábora a messzi csatatéren. Sötét egy éjszaka van, ellenben golyók szakadatlan repdesése világítja be az ég boltját. A kihúnyó tábortűz pisla fényénél Amália…
JOLÁN
Közbevág, menet a megafonos szobába, próbálgatja a narrátorhangot az „előadáshoz”. …Amália… vasutasegyenruhában… kibontott lenszőke hajjal… sapka nélkül… le van szarva a szabályzat…
AMÁLIA
tépést csinál. Énekel. Szállj, szállj, szép brazil boám, Szellők fémes nyargalán…
AMÁLIA
Közbevág. …Ó, ti férfiak, lajbis ördögök, mennyit kell aggódni érettetek, mindig csak a csata, csak a csata, csak a szabadság vándormadara… Remélem, elég gézt csináltam jó Richardom s hazám számára… De hah, hol maradnak ennyi ideig? Most már lassan jőniük kell… Énekel.
| |
|
Mert jőni fog, ha jőni kell |
| |
|
Ellent nem áll neki se rácz, |
| |
|
Kiáltsuk hát, magyar hazám |
HUSZÁROK
| |
|
Szállj, szállj szép brazil boám |
| |
|
Szellők fényes nyargalán… |
ANYUSKA
Egy csapásra a málnabokrok közül elcsigázott, vidám huszárok érkeznek és benépesítik a színt. A vállukon hozzák Bajkhállóy kapitányt…
AMÁLIA
Fölsikolt. Istenem, meghalt! Hát mégis meghalt! Elájul, mint mindig.
ANYUSKA
A vidám huszárok szilaj örömük folytán három ízben a levegőbe repítik szeretett vezérüket.
HUSZÁROK
Feldobálják Bajkhállóyt. Ollé, ollé, ollé!
BAJKHÁLLÓY
Talpra ugrik. Köszönöm, köszönöm a szíves gratulációt. Vitézek, csata letudva, ellenség fejvesztve, haza megmentve…. Hanem hol van, akinek mindezt köszönhetjük, aki édes önfeláldozásával megmentette mindnyájunk és édes hazánk életét? Hol az a szőke, fitosképű közhuszárlegény?
JOLÁN
Tán már a megafonos-szobában, két ujjal jelentkezik, ahogy az iskolában. Itt vagyok, Mihály, Misi, Misike… Ha megígéred, hogy soha többet nem utazol el Püspökladányba…
BAJKHÁLLÓY
Fölfedezi Amáliát, rohan felé.
Amália, egyetlenem, hát te vagy az?
AMÁLIA
Igen, én vagyok, nem a szemed világa kápráz…
Ének, Amália és Bajkhállóy kettőse.
EGYÜTT
| |
|
Szőke bár, de nem legény. |
KÓRUS
| |
|
Mint két galamb egymás ajakát! |
BAJKHÁLLÓY
| |
|
Kezdettől fogva tudtam én, |
| |
|
S a szív jutalma két kebel |
AMÁLIA
| |
|
És tudtam én, hogy visszatér |
| |
|
Kiáltsuk hát el hattyúként, |
TALPONOFF
| |
|
Belátom immár, muszka kémből |
| |
|
Rabláncot font a két szeméből, |
| |
|
Kínáltam önnek bár nyakéket, |
| |
|
Hazája szebb ékszer nyakán. |
| |
|
Bizony, spionra nyaktiló vár |
| |
|
És bús magány. És búúúús, magány. |
BAJKHÁLLÓY
| |
|
Légy nékem zabla és kengyel, |
| |
|
Csókolj meg, kis tubicám! |
HUSZÁROK
| |
|
Szállj, szállj szép brazil boánk, |
| |
|
Szép brazil boánk csak szállj! |
| |
|
Szállj, szállj szellők nyargalán, |
| |
|
Élj’ a szabadság élj’ a haza. |
HUSZÁROK
| |
|
Promt ott Richard és Amália. |
Tus, éljenzés, aztán sötét és megint állomás.
Megafon szoba
JOLÁN
Tolja a szekrényt az ajtó elé. …Jézusom, de kurva nehéz vagy! Mint az a hájas Guszti. Odaül az asztalhoz, előtte pohár, hubisüveg, a füzete és a megafon mikrofonja. …Ne félj, ne félj, most már éppen csak a finálé… Vágtatnak haza septén a szerelmesek. Kocogtatja az üres mikrofont. Itt vagyok, Misi, Misike, halló, halló, Püspökladány! Na pont te nem fogol hallani semmit. Meg a Magyar Boldog… de az úgyis szedi az irháját… majd a nyelvét harapja el… lesz annak nyelvi szempontú baja elég… Egyedül bankettolunk, Jolika. Tölt, iszik, mint majd többször is. Egy októberi nőnap… Nyugalom, mindjárt, mindjárt, csak menjen el a gyékényesi… Az ügyelő lassan színpadra szólítja a színészeket… Amália művésznőt kérjük a fináléhoz! …Húzhattam volna valami jobb ruhát… Itt van egész Ibusár …a két nyíregyházi mozdonyvezető az átvonulásin… öltönyben az erkélyen… erkélypáholy… Huszka Jenő-bérlet… Zenéjét szerzette és vezényli: Kleisermann: Mihály. Mindjárt jön. Gyere már, gyere már, gyékényesi! Már csak a finálé, istenbizony… És akkor aztán összecsapódik a függöny két szára, és mint a parázs, elevenedik meg a taps a
közönség tenyerében. Anyuska még brávózik is… brávó, brávó, vágott virágot dobál a szerzői páholy felé, meg se beszéltük, ott esik le a peronon, a kultúrváró előtt, lehajlok, fölveszem, nádszál vagyok és elfogódott, a büfés Erzsi szabályosan zokog, ne sírj, Erzsi… A hülye Guszti ott tapsol a betört ajtóban… Szerzőt, szerzőt… Kintről erősödő vonatdübörgés. Húú, bazmeg, ez tényleg jön, jön a gyékenyesi! Jolán, Jolán, micsoda hülye vagy te…
Állomás és Operett
A jelenet legnagyobb része „kihangosítva” az eleve torz, ráadásul olykor ki is hagyó megafonon át hallatszik, őrület és lidércnyomás az egész: hosszú finálé.
JOLÁN
Vonatdübörgés. Figyelem, figyelem! A harmadik vágányon gyorsvonat halad át, a vágányok mellett tessék vigyázni… vigyázni tessék… A vonatdübörgés elhalkul, csend lesz. Khm Khm. Hát agyő pá, gyékényesi… Jóestét kívánok. Közvetítést hallanak…
VARGÁNYAI
Kintről, energikusan kopogtat, lenyomja a kilincset. Jolika! Jolika! Ejnye, hát mért zárkóztál be? Nézzed, e, hoztam egy pezsgőt. Kék angyal. Elkoccintgathatnánk…
JOLÁN
Sárbogárdy-Kleisermann: A Bajkhállóy huszármente… háborús dalmű… részletek a…
VARGÁNYAI
Mi? Micsoda? Min veszöl te részt, Jolika? Mit mondol? Hát engedjél már be, te!
JOLÁN
Ti-rarirá-rárá. A MÁV-szignált utánozza.
…a harmadik felvonásból…
VARGÁNYAI
…Jolika! Hát vegyed észre magadat, hallod? Hát beragadt a gomb! Te, hát ezt mindenki hallja ám! Hallgass már el vagy legalább erissz be, a hétszentségit…
JOLÁN
…Amikor kivilágosodik a szín, a főhercegi palota jól ismert és ápolt kertjét látjuk. A színen hinta, dísztribün, balra kis aranyhíd ível át…
VARGÁNYAI
Mi ível át? Milyen kis híd? Jolika, azonnal kapcsold ki azt a szart, hallod? Te viccelsz velem… Ugye viccelsz?! … De ami sok, az sok ám…
JOLÁN
…egy kicsike aranyhíd ível át. Kis híd… Nem lehet, Guszti. Nem szabad kikapcsolni… Néma operettnek az anyja izéje…
VARGÁNYAI
Joli! Hát nem értesz a szóból? Hát ezt az egész állomás hallja ám! Hallod? Az egész falu!
JOLÁN
Akkor hallgass te is, Guszti… A későnjövő foglalja el a helyét és hallgasson…
VARGÁNYAI
Mimet? Mit csináljak én? Jolika! Hát ez nem színház ám, hallod?
JOLÁN
A színház olyan hattyú barátom, mely iszaptengeren vergődik…
VARGÁNYAI
Mintha egy őrülthöz beszélne. Hát persze, Jolika, persze, csak kapcsoljad ki szépen…
JOLÁN
Szállj, szállj, szép brazil boám… a parányi hidacskán Bajkhállóy hadteste érkezik meg nagy éljenzés közepette… Éljen, Éljen…
VARGÁNYAI
Te, idefigyeljél, hanem mostmár aztán kijövök ám a béketűrésemből! De ki ám! Rázza az ajtót. Te, én rádtöröm, bizonyisten.
JOLÁN
Szilaj mozdulatokkal táncraperdülnek a jól nyírott bukszusok között… Nem bírod, Guszti… rámtörni… elétoltam a vasszekrényt.
VARGÁNYAI
Mit csináltál? Hát megőrültél te, Jolika az agyaddal?
JOLÁN
Léopold főherceg fanfánsok és infánsok kíséretében kilép a balkonra… kezében jogar, a vállán hermelin…
VARGÁNYAI
Te, idehallgass! Ha nem fogod be a szájad, én isten bizony hívom a… Halkan. Rendőrt kelljek hívni, Jolika, azt akarod?
JOLÁN
…Hermelinpalástban… Hallgass, Guszti! Vagy azt akarod, hogy kikiabáljam az egyenruhatáncoltatást? Meg az endékás lányt? Az endékás lányt a sínautóban? Azt akarod? Meg hogy felírtad rúzzsal a vécetükörre, hogy átlátsz a ruhámon? Belemondjam?
VARGÁNYAI
Büdös kurva! Lógóvalagú büdös kurva. Na de várjál csak! Elrohan.
Az operett szereplői felállnak a fináléhoz, várják a sorukat, ringatják magukat egy torz, talán nem is létező zene ütemére.
JOLÁN
Hallgatózik, iszik, szipog. Léopold… jó negyvenes. Dalba kezd…
LÉOPOLD
Szinte bábként, megafonhangon, széteső zenekari kísérettel.
JOLÁN
…Guszti! Mért hallgatsz? Itt vagy? Hallod? Hozod a rendőrt? Hát nem azt mondtad, hogy mezei kispacsirta? Nem? Meg tírurirá? Ne félj, már csak egy-két… a finálé. Bajkhállóy Mihály Amáliát egymás karjában tartva érkezik… Mögötte Talpighy Gusztáv grófot és Magyar Bódog… muszka kémeket… spionokat taszigálják gúzsba kötözve. Gúzsba! Szar alak vagytok. Mind szar alak vagytok… Elmész egy szó nélkül? Egy büdös szó nélkül? Hát bazd meg a vonódat! Tudod, te kit zenésíts?! A ladányi presszósnődet, azt. Sírni kezd, alig tud erőt venni magán. Bajkhállóy a nádgarnitúrára helyezi az ájult Amáliát… megcsókolja… mozdulatokkal dalba kezd.
BAJKHÁLLÓY
| |
|
Dér csillog rajtuk a bajszán |
| |
|
Ellent fogtunk hősi hajszán |
HUSZÁROK
Refrén, kintről.
| |
|
Ellent fogtunk hősi hajszán |
JOLÁN
A refrén alatt. …A helyzet súlya alatt Amália promt föléled… gyengéden hintázni kezd… dalba fog…
AMÁLIA
Énekel.
| |
|
Légy nékem zabla és kengyel, |
| |
|
Hős vértől pííííros a szám. |
| |
|
Csókolj meg, kis tubicám! |
HUSZÁROK
| |
|
Csókold meg, kis tubicám. |
JOLÁN
Na, hol vagy? Itt vagy Guszti? Ne félj, már vége is van… Léopold főherceg a szökőkúthoz lép… fennkölten… Gyámleányom kezét ezennel… néktek adom!… Kezében pezsgőspohár… Bordal, Guszti,… Ősi mozdulatokkal bordalba kezd… Félig énekel, a zenekar menne utána, de lassan szétesik. Legények, véreim, magyar huszárok, büszkék vagyok rátok, mint az apátok… Ahogyan véretek a jó hont öntözte, mostan a torkotok… a jó bort öntözze… Ollé, ollé, ollé…
A zenekar belekezdene a fináléba, de a visszasiető Vargányai szétdörömböli, a zene az operett szereplőivel együtt mintegy „kimenekül” a színről.
VARGÁNYAI
Káromkodik, dörömböl, feszegeti az ajtót. Jolika! Hát tudom én! Hát megértem én! De meg kell mondanom, hogy ebből nagyon komoly kellemetlenséged fog lenni! Hallod? Nagyon komoly függelemsértésed lesz ebből tenéked… Itt vagy? Olyan bajod lehet ebből, hogy…
JOLÁN
Bajom? Hát aztán mi bajom? Minden a bajom, tudod? Mit akarsz te akkor énvelem? Mit tudsz te velem csinálni? Megpofozol? Harapdálni fogsz? Jössz lábtól és harapdálni fogsz? Te meg a Feri rendőr? Mi? Vagy az úerhá? A szaros rohadt úerhá? Sír, próbálja a szekrényt eltolni az ajtó elől. …Guszti! Jézusom, Guszti… Mostan meg nem bírom visszatolni. A szekrényt. Hallod? Nem bírom.
VARGÁNYAI
Hát akkor legalább hallgass!
JOLÁN
Hallgatni se bírok… Guszti! Anyuska!
VARGÁNYAI
Akkor kapcsold ki legalább, a fene a bomlott agyadba! Kikiabál a peronra. Pali! Jénai Pali! Csináljál már valamit, baszki, hát csapjad le azt a rohadt hangszórót a tetőről, vagy mi! Ennek tisztára elment az esze. Jolánhoz. Te, üssél rája a gombra, hallod? Két kézzel! Egy nagyot vágjál neki oda. Bumm, bumm! Hallod? Egy nagyot. Sózz oda neki a kurva életbe, Jolika!
JOLÁN
Hiába… sózok. Nem tudom. Nem tudom kiizélni. Tényleg nem tudom. Pedig akarom már… Ez teljesen beragadt. Guszti, Hallasz?
Kintről duhogás, Jénai Pali lapáttal veri le a hangszórót a tetőről.
JOLÁN
Beragadt. …Mindegy. Nem mindegy? A szökőkút kétoldalán… Amália estélyi ruhában hintázik a pirosló málnabokrok között. …Arany a cipője, sármány a bokája… Csiszálja az égboltot a papucsa… pezsgőt! Nagy csattanással elhallgat a megafon, megszűnik a kihangosítás. Épp jön fel a nap véres koronája… Guszti! Madárcsicsergés, tapsrend… Pezsgőt isznak. A büfés Erzsi a színészklubban bontja az oportóit… Szállj, szállj, szép brazil boám… szellők fényes nyargalán… szállj, szállj…
Aztán csak a halkuló, iszapos sírása, és a csönd. Esetleg Jénai Pali áthúzza a sötét színpadon a levert hangszórót, mint valami szegényes zsákmányt, levadászott bádogállatot.
Vége.
|