Ibusár
SÁRBOGÁRDI JOLÁN, jegykiadó
BAJKHÁLLÓY RICHARD , huszárkapitány
VARGÁNYAI GUSZTÁV, állomásfőnök
AMÁLIA, gyámleány, hercegkisasszony
KLEISERMANN MIHÁLY, jegyvizsgáló
LÉOPOLD főherceg, Amália gyámja
TALPIGHY gróf, muszka kém
ISTENSEGITSY, agg közhuszár
JÉNAI PÁL, vasutas, egy hang nélkül
A játszóhely egy közepesen lepusztult vidéki vasútállomás, Ibusár-megállóhely váróterme. Ugyanakkor konyha, operettszínpad, mikor mire van szükség.
Kétoldalt jellegzetesen ronda várótermi padok, a falon menetrend, plakátok, a padló olajas. Nyomott, realista tér. Szemben pénztárfülke üvegablaka.
A darab kezdetekor kora reggeli félhomály van, félsötét, szolid állomási zajok, szemafor cirpeg, telefon csönget egy picit. Kintről a kisváros hajnali zajai, kakas, kutya, vekker, a taszári busz.
Perceg és hunyorog egy haldokló neoncső.
A távolban hangol valami nagyzenekar, netán megszólal a hangosbemondó MÁV-szignálja, mindez halk és esetleges, mint mikor fölszakadozik a csönd, olyan. S idekeverhetők egy nagyszínház, opera vagy operett előadás előtti zajai, székek puffanása, finom köhögés, ropis zacskó, ama közös lélegzet utolsó csengőszókor.
A zene különféle elbárgyult melódiák parafrázisa, egyik vezérdallama mindenképp a Magyar Államvasutak szignálja, az a bizonyos pályaudvari tá-ririrá-rárá.
Ami operett-jelenet, az nagyon operett, nagyon habos és nagyon zenés, ami konyha vagy állomás, ami valóság, az nagyon zenétlen, illetve annyira „zenés”, mint egy októbervégi esős csütörtök Ibusár-megállóhelyen.
Operett
ANYUSKA
Oldalt, valami sarokban, dobogón, hokkedlin, mindenesetre a pénztárral ellentétes oldalon, a „konyhában”, érett, telt spirálfüzetből olvas föl, magának és nehézkesen. Külön fény nincs rajta, annyira látszik, amennyire lassan „kivilágosodik a szín”. Kivilágosodik a szín, aminőnek balján a főhercegi palota neobarokk sziluettje pompázik. A háttérben vörösen izzó csatatér pirosodik. Középen rózsabokrok keretezte pompás filagória, nád ozsonnázó asztalokkal és székekkel. Jobbra természet, valamint bővízűen csobogó kis csermelypatak helyezkedik el stéggel, türkizre festett kis kabinnal… Fölnéz, hangot vált. Joli! Jolika! Mindjárt fél hét. Ismét a füzetből. Épp kél föl a nap véres koronája. A palota kapuján Amália hercegkisasszony halad ki dresszben, köntösben, kezében szappan, törölköző, mitesszer…
Már Anyuska szövege alatt megszólal a Nyitány, a süket, reggeli világosság bornírt és habos operettfényekbe vált át, s valamelyik ajtón, talpig operettben, belép Amália.
Hercegi fürdőköpeny és dressz, koronás törölköző, a nyakában piros-fehér-zöld tollboa, lábán pomponos strandpapucs, ilyesmi.
AMÁLIA
Énekel.
| |
|
Ha füttyöget a kis madárka, |
| |
|
Fittyet vetek kis nyoszolyámra |
| |
|
E resti mód, e honffy átok |
| |
|
Inkább egy jó nagyot kiáltok: |
|
| |
|
Ujjé a hajnal újra itt van, |
| |
|
E tiszta vízü kis patakban, |
| |
|
Én pedig a gyöngyharmatban |
|
Eltűnik, együtt az operett fényekkel, vaskos, reális jelenés.
Konyha Jolánék lakásában
JOLÁN
Nem szép, nem csúnya. Egy lestrapált, kortalan, nagyjából negyven éves nő. Illetve húsz. Illetve hatvan. Álmosan, gyűrötten támolyog elő a szobájából, hálóing vagy nyuszis pizsama, steppelt, virágos otthonka. Mi van? Te ordítoztál? Hány óra?
A konyha csupán jelzés, netán egy hokkedli, Sokol-rádióból szól a reggeli krónika, csattog a gázóra, szörcsög a kávéfőző.
ANYUSKA
Idős asszony háziruhában, szúrós szemű, érzelmes, sopánkodós. Fél hét lesz. Hat óra huszonhét… Megint jöttek, Jolika? Összecsukja és eldugja a spirálfüzetet.
JOLÁN
Jöttek hát. Jönnek minden éjjel. Csupa kék-zöld vagyok már. Tisztára mint egy csatatér.
ANYUSKA
Ne keserítsél, Jolika, ne keserítsél! Én egész álló éjjel csak fülelek és fülelek, aztán mégse nem hallok semmit. Én nem is tudom, hogyan bírnak azok bejönni mindig. Az ablakon?
JOLÁN
Ne szekírozz ezzel, anyuska! Mittudomén! Bejönnek. Ablakon, ajtón, ágyam alól.
ANYUSKA
Én nem értem ezt, Jolika. Az Aladár doktor is megmondta, hogy semmi külsérelmi jeled nincsen arra nézve, hogy…
JOLÁN
Ingerülten közbevág. Nem érdekel az Aladár doktor! Untig elég, ha én érzem. Medencémen, mindenemen. Az egész lábaimon. Te is nagyon jól tudod, hogy jönnek. Van kávé?
ANYUSKA
Van. Hát hogyne volna!? Kávét tölt mindkettejüknek, bögrébe, sok tejjel. És… sokan jönnek, Jolika?
JOLÁN
Rengetegen. Rosseb se számolgatja. Legalább egy dandárszázad. Egy dandárszázad meleg vasaló…
ANYUSKA
És rendesek veled, Jolika? …Úgy értem tudják, hogy meddig mehetnek el?
JOLÁN
Mit meddig? Akármeddig. Párizsig, Püspökladányig, ameddig csak akarnak.
ANYUSKA
De hogy nem-e szemtelenek-e. Úgy értem…
JOLÁN
Ne szekírozzál ezzel, anyuska! Nincs bajom elég? Nem fogdosnak, ha arra gondolsz.
ANYUSKA
Szűzistenmáriám, dehogyis, hát én csak…
JOLÁN
Tecsak, tecsak! Mit tecsak? Ne féljél, akkorák, mint ez a strandpapucs. Nyargalásznak, kurjongatnak, összecsapnak a szimferopoli kozákokkal, bajszuk feketeveres, selymes lódingjukat fújja a sztyeppi szél, satöbbi. Olvastad, nem? Tudom, hogy kotorászol a füzeteim között!
ANYUSKA
Hogy én? Hát hogyan mondhatsz te ilyent, Jolika? …Különben is, azt én nagyon jól tudom, hogy ez a színi területen egy valódi …szenzáció fog lenni. Egy meglepetés!
JOLÁN
Meglepetés? Aztán ki a lóbánatot fogok meglepni vele? Mi? A Burkust meg a Betyárt? Ki fogja ezt a színi területen előadni? Majd Te? A Vargányai Guszti? Talán a Guszti bemondja hangosbeszélőn? „Figyelem, figyelem, ősbemutató a gyékényesi gyors után”? Szattyánbőr tánckar a peronon? Operett a kultúrváróban? Há?
ANYUSKA
Jolika, Jolika szívem, ne truccoljad magadat megen, hát tudod, hogy azt nem szabad teneked! Hát hiszen nem olvasod föl énnekem mindig az alkotásodat? Hát nem tapsolok én neked eleget? Nem te szokod mondani, hagy csak idő kérdése a fölfedeztetésed? Hát nem jött már a Magyar Boldogtól is nemegyszer érdemi válasz? Kérsz bele cukrot?
JOLÁN
Nem kell. Édeskét adjál!
ANYUSKA
Meg aztán… tapsolna tenéked más is! Például… a Guszti! A Vargányai Guszti az pecsenyére tapsolná neked a tenyerét. És hordozna rajta a sírig, ha egy kicsikét is akarnád…
ANYUSKA
Igenis az. Hát mióta kerülget már? Mióta udvarolgat? Hát a Csekonics báró fiára várol te, Jolika? Hát nem lenyilatkozta többször a te oltárhoz vezetésedet, ha te is…
JOLÁN
Mit hogy a Guszti? Mit megen a Guszti? Te csak azzal elő se hozakodjál. Tudod, mi az a Guszti nekem? Egy grízgombóc a torkomba. Egy ekkora levesgombóc. Megmondtam, hogy ebben nem nyitok vitatémát. Minek akarsz engemet, anyuska, folyton férjhöz adni? Olyan öreg vagyok már? Igen? Lesír rólam a vénlány? Hát sírjon! Te csak felejtsd el a Gusztit! Egyszer és mindenkorra.
ANYUSKA
Jól van, Jolika, jól van, dehogyis akarok én teneked programot! Hát ne haragudjál már! De ugye, azért azt nem engeded, hogy úgy harapdáljanak, mint Az ördög szívverésé-ben? Még utóbb nehogy valami fertőzést kapjál vagy egy csúnya tetanuszt…
JOLÁN
Most te írtad vagy én írtam? Olyan vagy már, mint az öreg főhercegné…
JOLÁN
A Klotild. Megyek fürödni. Tisztára istállószagom van. Kimegy a „fürdőszobába”.
ANYUSKA
Jolika, Jolika, hogy beszélsz? Ezek a szavak a te kikulturált szájadból… Tesz-vesz, motyog maga elé, kintről fürdészajok, netán patakcsobogás, operetti madártrilla. Pedig én tudom, hogy harapják. Mert a vadabbja még harap is. Tegnapelőtt is, mikor összecsapott a kozákokkal a maroknyi előőrs, akkor is fájlalta. Kimondottan a testét harapdálják. A szeme csupa fekete karika. Anyuska, hullahoppozik a tekintetem, ezt mondja. Lapozgat a spirálfüzetben. Nem is tudom, melyik az a Klotild. Az, aki a döntő pillanatban kebelébe rejti a kápolna kulcsát? Vagy az még A montenegrói vésnök-ben volt? Bekiabál a fürdőbe. Joli! Melyik az a Klotild? Az a kövér szemüveges?
De csak a zubogó víz válaszol, a felerősödő patak és operettzaj.
Operett
AMÁLIA
Belép, azaz nagy csobogással kilép a patakból. Hah, főhercegi gyámném hangját találom hallani. Olly nem szereti, ha már kora hajnalban kimászkálok a csatatérre! Amália, még jön egy kiadós lovasroham, és kész a baj, azt mondja. Ideje hát lányi strandolásomból, mit testem oly bizseregve viselt, kibontakoznom, s átalvenni fürdőruhám szárazra e kis kabinban, valamint alaposan megtörölköznöm s testápolóm. Besurran a pénztárfülkébe.
Kürtszó, szilaj, penetránsan színpadi lódobogás.
ANYUSKA
Most is, ahogy végig a játék során, a maga fénnyel és hokkedlivel elkerített konyhájában olvasgatja Jolán darabját a spirálfüzetből, botcsinálta, esetleges narrátor. A csatatérről sebes vágtában elcsigázott huszárkapitány halad be. Úgy maga, mint lova feje egyként be van pólyálva, kezében kivont szablya. Megtorpan és lóról száll. A dúsan terített rózsalugasi asztalhoz lép, bokázik, ősi mozdulatokkal szalonnázni kezd, majd pezsgőt bont.
BAJKHÁLLÓY
Belép, szakasztott mint egy marcipán János vitéz, dalba kezd.
| |
|
Vederszám hull piros vérem |
| |
|
Kicsiny lugas, kis palota, |
| |
|
Ebben nyílik egy szép rózsa, |
| |
|
Beh’ lennék a szakajtója! |
|
| |
|
Nyereg alatt ugrál lovam, |
| |
|
De énrajtam nem fog a kard, |
| |
|
Nevem Bajkhállóy Richard. |
|
HUSZÁROK
Kintről éneklik a refrént.
AMÁLIA
Sikoltva kiront a pénztárból. Jajj, hát mégis megtörtént a baj! Egy férfi!!!
BAJKHÁLLÓY
Ezer pardonn, hogy megzavartam álmodozásában. Magam volnék emitt a csatatéren a huszárok kapitánya, s könnyebben megsebesülvén be-betértem ide megfrüstökölni. Engedelmével… Döngve összecsapja a bokáját. Bajkhállóy Richard a becsületes nevem.
AMÁLIA
Zavartan pukkedlizget. Ó, ó, vagy úgy! Csak tessék kérem! Amália vagyok. Ellenben ha gyámom meglát itt önnel, jaj lesz nekem.
BAJKHÁLLÓY
Oppardon, világért se! Talán húzódjék be vélem ide a lugasba! Parancsol pezsgőt? Fehérorosz!
AMÁLIA
Nem is tudom… ilyenkor reggel kevésbé… Talán egy szemernyit.
BAJKHÁLLÓY
Pezsgőt tölt. Hanem ne vegye okvetetlenkedésnek vagy afférnak, de én régóta csodálom önt titkon, hol a madár se jár. Számos hányattatásaim szomorú közepette, ó beh hányszor lestem önt tábori gukkeron…
AMÁLIA
Közbesikkant. …Gukkeron?
BAJKHÁLLÓY
Bevallom, gukkeron, midőn pajtáns és infánsnőivel lapdázgatott lágyan a palota gyöpén. Szentül hittem benne, hogy eljön a nap, mikor összecsendül két pohár, s hánytorgó érzéseim színét bevallhatom. Mert…
Dalra fakad.
| |
|
Nem ejt rabul magyar huszárt |
| |
|
Csak bezzeg egy leánymosoly, |
| |
|
Önért dobog, önért dobog szívem. |
AMÁLIA
Ringatózik a dalra mint egy sajt, majd föleszmél. Most jut eszembe, de hiszen önnek hull a vére! Jajj, engedje meg, hogy septiben tépést csináljak, s békötözzem!
BAJKHÁLLÓY
Szóra sem érdemes, kezicsókolom, gyakran van így a huszár.
Üvöltve énekel.
| |
|
De viszontag győzni muszáj |
AMÁLIA
Közbevág, mire a zene is zavartan elhallgat. Ne csacsiskodjék már! De hiszen ez pláne lőtt seb! Kész szerencse, hogy nálam van a halimbáriumom. Kötözi Richardot.
BAJKHÁLLÓY
Hörög, sziszeg, forgatja a szemét. Az angyalát, hát ezért aztán érdemes volt megsebesülnöm! Ha ez az édes jutalom, hát eztán minden álló nap bészerzek egypár sebet… Hanem azt mondja meg, vagy legalább adjon jelet a keszkenőjével, hogy remélhetek-e?
Kintről vonatpöfögés, állomászaj, tehervonatok tolatnak, sötét lesz, az operett szerelmesei kitűnnek a képből.
Állomás, pénztár
JOLÁN
Megérkezik az állomás pénztárába, a munkahelyére. Tesz-vesz, lepakol, stb. Egészen finoman slampos és kopottas, nem papagáj és nem szürke veréb, valahol a kettő között van öltözve. Reménytelen. Egy ibusári ősbemutató… Majd pont. Ámbár, legalább hallanák. A fél Ibusár. Minimum a fél Ibusár. Hülyeség? Na és, ha hülyeség? …A Bajkhállóy huszármente, háborús dalmű, három felvonásban… A Guszti úgyis az idióta tanfolyamján. Amikor elmegy a gyékényesi, egyszercsak felhangzik a nyitány. Felzeng a hangosbeszélő. Vonósok, fújósok, bombardon, minden. Éjeim harapdált gyümölcse. Saját pelikánjával etette Sárbogárdi Jolán. Ez a hülye biztos idegbajt kap. És kirúg, mint a sicc. Nem lesz oltárhoz vezetés meg galambleves. Nem töfölődik a szemével többet. Nem bámul, ha rúzsozok. Mér nézel úgy, Guszti, mintha fogdosnál? Jegykiadó nem rúzsozhat? Szabályzatilag nem? Mit bámulsz, kombinéhuszár? Hát a huszárok mellé akarsz bújni az ágyamba? Csípnéd, mi? Te is, meg az anyám is. Hogy állomásfőnökné a Jolika. Szemaforral fekszik, szemaforral kel. Hát sose! Tudod? Sose! Az úgyis fix, hogy elmegyek innét. El én, ne féljél! Ha más nem, az operetthoz takarítónőnek… Húzom a követ, meglát a
nemzetközi karnagy, odajön… „Hát maga? Maga az?” Kérem, érettségi bizonyítványom kőként húzza le a szívemet… Akkor kiemel az a fínom, olasz ember, még a sapkarózsája is bombardon és gordonka… Úgyis elmegyek! Anyuska majd bőg utánam, mint a zápor, ne sírj anyám, az álmok nem szoknak hazudni… Nem a lószart nem. Te úristen, hogy utálom ezt az egész kupit! Ahogy itt folyni tud minden. Ahogyan ázik, pudvásodik a délután, egy lavór szappanos harisnyanadrág. Fekete. Ül az ember az üres pénztárban, karnagy úr, ötpercenként sírhatnékja támad, még a lelke is hólyaghurutos. „Felfázol, Jolika!” Na és? Nem mindegy, ha fel? Ül az ember otthon, nyikorog a nádszék, ősz van, fúj a muszka szél a csatatérről. Potyog a vizes dió. Maradjál most, anyuska, azzal a kardigánnal, kaphatsz te is egy eltévedt golyót. …Bajkhállóy a végén visszajön. Az bezzeg vissza. És Amália egymáséi lesznek, ásó, kapa, satöbbi. Vágtatnak sebtén. Vargányai fütyürészik kint, köhög, szuszog, távolról hallani. …Ha érdemes, megcsináltatja nekem a fogát… „Egy gyöngém van, a velőpirítós, Jolika.” „Jolika, olyan a hajad, mint a mézes puszedli.” A cilámpás, zsíros hajam, mi? De ne félj, most majd szeretheted a művészetemet! …Zenés táncos
vonatbemondó… Jézusom, micsoda hülyeség, micsoda nyomorult hülyeség…
Beül a pénztárba, behúzza a függönyt, mire megszólal a zene, a távoli csatazaj, minden, ami kell az operetthez.
Operett
ISTENSEGITSY
Kintről, izgatottan. Kapitány úr! hol van üstöllést, kapitány úr?
ANYUSKA
A csatatérről férfias akusztikát és határozott ágyúszót sodor a szél a szerelmesek közé, valamint Istensegitsy Kálmán agg közhuszár verekszi éppen át magát az ellenség körgyűrűjén kivont karddal, szemében csatazajjal.
ISTENSEGITSY
Kívül-belül bajuszos, agg közhuszár, belép, zihál, megáll zavartan.
BAJKHÁLLÓY
Féltérden áll Amália előtt, énekel, kezében pezsgőspohár. A leány önfeledten ringatja magát, mint a szűzi búza.
| |
|
Viszonz-e Ön, avagy ha nem |
|
ISTENSEGITSY
Köhécsel, közbevág. …Kapitány úr, a burkusok áttörtek Vereckénél, tessen szíves sietni!
BAJKHÁLLÓY
Sóhajt, föláll. Megyek, fiam, csak kiiszom. Ne múljon rajtam szegény hazánk sorsa. Amáliához. Ezennel búcsúznom kell, kisasszony a kisztihandját, de holnap reggel ugyanitt várom kötözésre. Az agg huszárral nagy csatazaj közepette kirohan.
AMÁLIA
Utánuk fordul és dalba kezd.
| |
|
Én várom önt, szivemnek nem |
|
| |
|
S ha jőni fog, mert jőni kell, |
|
| |
|
A sírban ön nem süllyed el, |
| |
|
Vagy sebtapasz vagy szemfödő, |
|
Prózában, kiáltva. Richard! Bízvást remélhet a sírig! Elájul.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről, a csengő, ki-kihagyó megafonba. Figyelem, figyelem, a második vágányon teherszerelvény halad ki, a vágány mellett tessék vigyázni.
JOLÁN
Ül a pénztárban. Vigyázok, Guszti, vigyázok, ne félj… Előtte papír, toll, levelet fogalmaz. „Tisztelt Magyar Boldog… szerkesztőség! Kérem ellenőrizni, nem-e elkeveredés történt, ugyanis a Fürdőző leány című művemre április óta nem érkezett reakció, holott március nyolcadikán kelt levelében azt válaszolta vissza a Montenegrói vésnök cíművel, hogy szép emberi érzések találhatóak benne, csak nyelvi kifejezési szempontból nem jó, amin én sokat elgondolkodtam. Nem a sürgetés végett ragadtam tollat, ellenben azért, mert időközben javításokat eszközöltem példányomon, amit megosztok Önnel, és tessék szíves elbírálás során figyelembe venni. A második lap alulról hetedik sorban nem kését, hanem kulcsát forgatta meg Aranka szívében a szerelem! Továbbá a harmadik lap negyedik sort azzal bővítettem, hogy a hajnal egy rózsás ujját már bédugá az ablakon, ellenben a többi még ökölbeszorítva hevert édes bátyja az éjszaka ölében. Ezenkívül az ötödik oldal közepén, az Aranka leánybokája utáni részben tessék szíves sztornó venni, hogy a dévaj kentaur halkan osont a szandálját megoldó Nimpha után a motorjával. Kérem kihúzni! Nem nagyon lassú válasza abban is
előrelendítene, hogy mostanában sokat sírok idegi alapon, és éjszakáimnak se szeri se száma. A magam részéről én egy pillanatnyilag egyedülálló ibusári MÁV-menetjegykiadó vagyok, amitől eléggé nehezen mozdulok személyes megkeresésre. Tájékoztatásul közlöm, hogy tárgyhónapban megfeszített tempóban zenés darabot fejeztem be Szabadság-szerelem témában, melyről Operettszínházzal fogok tárgyalni, mivel hamarosan kapcsolatba is vagyok. Nem kizárt, hogy zeneszámokat is komponál hozzá egy valaki, de kilétéről nem nyilatkozhatok, mert jelenleg máshelyütt, Püspökladányban lakik. Most többet nem írhatok, tehát zárom soraim, miben további jó munkát kívánva elnézését zavarásért szívélyesen üdvözli: Sárbogárdi Jolán. Kintről megszólal a zene, Jolán behúzza a pénztárfüggönyt.
Állomás, pénztár és Operett
Istensegitsy és a Huszárok betódulnak az állomásra.
HUSZÁROK
Énekelnek.
| |
|
Ha mégegyszer annyi mente. |
| |
|
éljen a magyar szabadság, |
ISTENSEGITSY
A pénztárhoz lép, megkocogtatja az ablakot.
JOLÁN
Elrántja a függönyt. Tessék!
ISTENSEGITSY
Énekel.
| |
|
Az a parancs, az a parancs |
| |
|
Nem hagyhatjuk szegény hazánk |
Együtt a kórussal.
| |
|
Hej a huszár a nyeregben. |
| |
|
Mibe kerül száz vonatjegy |
Prózában. Nyolc ló, negyvenkét ember, úgy tessék szíves a kisasszonynak a helyjeggyel kalkulálni!
JOLÁN
Motyog, zavarodottan, kényszeresen bélyegzi a jegyeket. Hogy? Ez hogyan lehetséges? Hát nem utazhat el csak úgy, ukk-mukk-fukk! Hát be fog szállásolva lenni!.. Anyuska pörköltöt készít, málnatortát, sóstanglit… És a Bajkhállóy kapitány úr meg is van sebesülve. Igen. Meg van sebesülve…
ISTENSEGITSY
Hát megni meg…
JOLÁN
A legkevésbé sincs olyan állapotban. Megvérezte a fejét egy belövés…
ISTENSEGITSY
Dehát a csata, kisztihand…
JOLÁN
Ne vitatkozzon velem, jóember, mert a gyámommal üttetem le a fejét, mint a pinty. Én kötöztem be a fejét hajnal első sugárinál. S holnap megint jön. Meg van beszélve. Csináltam tépést. Érmelegítőt… Mindenki nem mehet el csak úgy a francba. Hallja?
ISTENSEGITSY
Ne nekem tessék ezt lereklamálni, kiskezicsókolom. Ez éppenséggel pont a Léopold főherceg őkegyelmessége rendelete…
AMÁLIA
Beront a színpadra, s a peronról bevonuló Léopold lába elé borul. Gyámatyám, én felséges lábai elé vetve leánytestem könyörögve kérem, ne és ne tegye ezt vélem, ne küldje gyönge szívem értelmét tőlem el, most, mikor közös érzelmek bimbóztak ki dobogó kertünkben! Gyámatyám, én szeretem őt! Elájul, mint egy kölnis demizson, a zenekar tust húz, Léopold intésére abbahagyja.
LÉOPOLD
Épp mint a János vitézben a francia király. Ácsi! …És csitt. Hallgass leányom, csitt, csitt, csitt! Dalba kezd.
| |
|
Nem mondhat mást szíved szava, |
| |
|
Ki Honleány, az megállja, |
| |
|
Hogy a szívét negligálja, |
refrén
HUSZÁROK
Együtt Léopolddal.
LÉOPOLD
Gőgösen int, s prózában folytatja. Végeztem. Továbbá kegyes akaratunkból közöljük véled, hogy Talpighy Gusztáv Gróf tegnap szupékor kezedet tőlem megkérte, melyre igenlő választ kapott, s azt néki minden tartozékival szombat este kerti gardenünkön mulatság keretében átadjuk.
AMÁLIA
Sikoltva ocsúdik. Nem, ez nem lehet igaz! Én kútba ölöm magamat. Gyufát veszek be. Én odavetem magamat a tarnopoli gyors elé! Bőven zokog.
JOLÁN
Istensegitsynek. Nem, nincsen jegy. Nem adhatok ki. Csak Szob-Sturovóig adhatok, onnét menjenek gyalog. Vagy lovon. Gyámatyám, én nem adhatom ki ezeket a halálos menet- és helyjegyeket…
HUSZÁROK
Énekelnek.
| |
|
Nyolc ló, negyvenkét huszár. |
| |
|
Mozdonyunk csak szállj, csak szállj! |
| |
|
Szállj, szállj sínek nyargaláááán, |
| |
|
Nincsen fából a vasparipa. |
|
| |
|
Szállj, szállj, szép brazil boám, |
| |
|
Szép brazil boám, csak szállj. |
| |
|
Szállj, szállj, szellők nyargalááán… |
|
Fortissimo marad abba az operett, szereplői eltűnnek, marad a süket, ballonkabátszagú csönd, megint csak a pénztár van és csak az állomás.
EGY UTAS
Jolánnak. Hogyan tetszett mondani? Zalalövőig kértem egy egész párnás személyet…
JOLÁN
Zavart, nehezen eszmél. …Elnézést, rosszul értettem… hogyne, hogyne. Zalalövőre, azt lehet. De semmi ló, jóember! Ugye, semmi ló? Zokog, berántja a pénztárfüggönyt.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről, a megafonból. Figyelem, szolgálati közlemény. Jénai Pál azonnal jöjjön a forgalmi irodába! Szuszog, csapkod, káromkodik. …Pali, az istenedet, gyere má’, mindig beragad ez a kiba… Rácsap a gombra, elhallgat a megafon. …szott kapcsoló.
JOLÁN
Sírva. …Egészen idegem van. Egészen. A mohos kurva életbe, abba… Vargányait utánozza. „Ne bőgjél, Jolika, hát leszini-szanáljuk azokat a csúnya jegyecskéket…”
ANYUSKA
Orkánkabátban, ételhordóval belép a pénztárba. Ebéd, Jolika, megjött az ebéd…
JOLÁN
Mit ebéd? Milyen ebéd? Mit jössz te azzal, hogy ebéd? Fölhízlalnál, mi? Te aztán jól fölhízlalnál, ahogy a libáidat!… Na, rakd le! Ne állj ott olyan szerencsétlenül!
ANYUSKA
Sértett, riadt, pakolja szét az ételhordót. Ugyan, hát tudom én azt jól, hogy te fogyizol! Hát tudom én! De azért enni csak kell, nem? Na, nézd, ebben semmi olyan koleszterinos nincsen. Hallod, Jolika?! Paradicsomos káposzta. Libafasírt. Egészen diétás libafasírt…
JOLÁN
Liba? Akkor jó, ha liba. Hát tudod te, hogy ki a liba? A Jolika. Az a liba. Egy hülye liba. Írónő? Egy elfuserált ibusári vasútmanci, az.
ANYUSKA
Hát dehogyis az… Bántottak. Én látom, hogy bántottak…
JOLÁN
Nem bántottak. Semmi bántottak. Csak lebélyegeztem száz jegyet Püspökladányig. Piff-puff. Helyjeggyel.
JOLÁN
Baj. Igen, baj. És megmondtam, hogy ne hozzál nekem ide ebédet. Csak tömni fasírttal, mi? Hadd nőjön a seggem!? Meg semmit se hozzál! Ez nem óvoda. Érted?
ANYUSKA
Hát persze, nem, Jolika, persze, nem. Megyek is, ne féljél… Sértetten kimegy.
JOLÁN
Az ételhordó fölött. …A fiatal színpadi szerző. Harminchét múlt. Néha kitágult orrlikakkal elájul. Bilagitot szed. Édeskét. Meleg bugyit. Halimba-teát. Reggel ősz hajakat talál… Hájkeksz. Vasutasszatyor. És nyelvi szempontú baja van a műveinek. Hát tudod mit? Izélje meg a Magyar Boldog. A paradicsomodat. Az egész francos operettet. Milyen szabadság, mi? Milyen szerelem? Elegem van. Egy zsírosra föstött hajú képzeleti varjú. Vasúti papagáj. Kivesz egy libafasírtot, enni kezd. Dehát igenis én is vagyok, Tisztelt Magyar Boldog. Én is gondolok írván. Hát akkor mért nem, ha igen? Mi a francért nem? Tiszta só a pizsamám az irodalomtól. Mér a nyelvemen lovagol maga? Mér nem tudok én rendesen látszani?… Mért nem, Misike, mért?
Kint megszólal egy hegedű, nem operetti, inkább lepusztult és műanyag, tán egy rossz rádióból, tán a peronról, az Egy rózsaszál szebben beszél című dalt próbálja rosszul és ügyetlenül játszani. Jolán bámul maga elé, megnyugszik, áthangolódik a következő, képzeleti jelenetre.
Pénztár és egy nyári veranda Jolán képzeletében.
JOLÁN
Ül a pénztárban, emlékezik, felidézi K. Mihályt, aki a színen messze Jolántól, szinte egy más dimenzióban jelenik meg. Fizikailag nem találkoznak, külön-külön játsszák el tragikomikus, „intim együttlétüket”.
…„Melltartó-pántodat… augusztus éj… fullasztó gyászhuszár, mit ér, mit ér? …Szépen szólt a rádió, tartalmas szavalatok, szép zeneszámok, hallgattuk a tücsköket, a kutyákat, ültünk kinn a verandán, anyuska szakszervezetin, Hajduszoboszlón. Ült ott velem a nyírott hajával… a legszebb kalauz, egy villogó, szőke jegyvizsgáló. Egy holdkapitány. Egy aktatáska szegfűt hozott, arborétumit. Lágy voltam és remegős. Istenem, merő egy piskóta voltam, mosott belül a sírás, csiklándott… Beszélgettünk szépen témákról…
KLEISERMANN
Kisvárosi amorózó, félig civilben, félig vasutasegyenruhában. Tudod, Jolánka, ha fölnézek erre az égre, mindjárt arra gondolok, hogy de baromira kár, hogy nem hoztam magammal a hegedűmet.
Dudorászik, hegedülést imitál. De ne féljél, Jolika, megzenésítelek én tégedet anélkül is, a szép költeményedet, a színdarabjaidat, mindenedet… Ezt a csocsi fülecskét… ezt a hattyúbarbie nyakacskát, ezt a kis vállacskádat… ezeket a jó kis… Liheg, „átöleli” a távoli Jolánt.
JOLÁN
…Elhiszem, elhiszem! Na, Mihály, Misi, Misike, mit csinálsz ott… nem szabad…
KLEISERMANN
Hercegnőm! Szovjet pezsgőt szeretnék inni a papucsodból… Te! hol a papucsod?
JOLÁN
Te bolond! Édes bolond, hát tisztára bolond vagy? Nem látod, hogy strandpapucs… hiszen kifolyna mind a kőre! Na! Eltéped!… Csak úgy gurigáznának a kis szeszcsillagok… pont mint az égen. Ahogy az a sok kis üstökös jár föl-alá… Szénsav, szénsav, minden sejtünkben érezzük, ahogyan vágtat az égbolt… Milyen élet lehet egy olyan messzi buborékon, jaj, Misike, ne, jaj, Misike… Liheg, összegörnyed, félig önkívületben emlékszik ama régi kefélésre, lassan tér magához.
…Egy helyen ki is gyulladt a vietnámi nádgarnitúra és úgy ropogott, mintha ki akarna gyulladni alattunk… Az Elfújta a szél-ért jött be, aztán negyed kettőkor ment el. Olyan volt, mint a rúzs. Az az éjszaka olyan volt, mint a jóisten bordó ajakrúzsa… „Kombiné, kombiné, bordó kombiné…” Dudorászik. …Aztán amikor az anyuska már itthon volt, megint eljött egy szombati délután. De nem haragudott meg az anyuska végett. És tényleg hozott egy szovjet pezsgőt. Záhonyit. Azt mondta, ez egyenesen Záhonyból van, csókolom, szovjet vasutasoktól… Az anyuska meg semmit nem értett, csak nézett szúrósan…
KLEISERMANN
Mintha Anyuskának, a konyha felé fordulva. No, hát tessék csak ide nézni! Elhoztam a hegedűmet. Ez az én igazi mivoltom. Az én igazi kalauz-lyukasztóm! Nem igaz, Jolika? Pezsgőspoharat emel föl.
Nahát! Csak gyorsan tessen kihúzatni az Etike néninek, mer elmegy a buborék, az a drága buborék…
JOLÁN
Hadd menjen, menjen ahová akar, mondta az anyuska, de úgy megbánta ezt a modortalanságát, hogy bement a konyhába sírni. Ne haragudjál, Misike, rendszeresen fejfájós az anyuska, ezért vonult vissza… Dehát kihallatszott, úgy bőgött az anyám, mint a Lajka kutya, verte a hűtőt, úgy bőgött. Tisztára elbömbölte azt a kis hangulatot is, szegény. Ne haragudj, Misike! Hát nem hegedülsz? Hát azt azért biztos szeretné az anyuska is, ha hegedülsz… De nem hegedült… Azt mondta, mostan nincs neki arra felhangolva a készüléke. De viszont szerdán 17 órakor vár a Pötyi presszóban. De nem várt. Én vártam, egy hét, két hét, akkor mondták az átvonulásin, hogy leszámolt, és végleg elköltözködött Püspökladányba…
KLEISERMANN
„Búcsúlevelet” olvas föl. Ne haragudjál, itt küldöm az Elfújta a szel-et mellékelve, szép élmény volt, de bennem inkább a szabadság vándormadara győzedelmeskedett, ellenben rá se rántsál arra, mert te, Jolika, a te tehetségeddel minden ujjadra külömb srácot találsz. Szép irodalmi munkásságodhoz sok szép sikert kívánva szia és csocsi… Kleisermann Mihály. Eltűnik.
JOLÁN
Szia… Egy nagy szar az egész. A nyáron volt három éve. Vagy harminc. Nem mindegy hány? Csak bámultam a repedt papucsomat, csattogtattam vele a pucér talpam, és zötykölődött bennem a sírás. Aztán már az se. Slussz-passz, elment a buborék. Állapotos akartam volna maradni, de nem. Az se nem. Üres a hasam. Kikénezte az ördög… Akkortól lettek a harapásos tüneteim… Éjjel jönnek lábtól, fogják és átnyargalnak. Vissza, át, vissza, át… Azt mondta a büfés Erzsi, vigyél ezüstkanalat az ágyadba, attól félnek, az jobb, mint az ideggondozó… Odaültem a nádgarnitúrára fázni. Még november hetedikén is… Néztem az üres málnabokrokat. A pirosság helyét a kerítésen. Szia… anyád a csocsi, tudod?… Mit szeressen rajtam? A költészeti vénát? A töröttes, elmávadt arcomat? Úszógumim? Azt, hogy mennek az évek, mint a gázóra? Mit szeressen? Kockás téli szoknyám? Drapp bokacsizmámat Taszárról? Mi? Érzékenységi ideggyengémet? Mi a francot csinálok ennyi elcseszett püspökladányi jeggyel? Hova utazzam el?
Állomás, pénztár
Lomha, monoton állomászajok, süket, szürke fények, egy elmávadt, októbervégi délután.
VARGÁNYAI
Fütyörész, talán épp a Sors-szimfónia kezdő taktusait, kopog, majd választ sem várva fölrántja az ajtót, belép. Egy ibusári állomásfőnök, aki benne van a korban. Lestrapált, ötvenes férfi, az a jóravaló és szánandóan tenyérbemászó típus, akinek a mosolya házi savó és bolti zsír. Szabadka? Szabadka? Ohó! Hát nem talán csak éppen alkotunk? Há? Valami szépet tetszünk alkotni a mi kis írónőnknek? Csak nem megen költemény születik az iciri-piciri tollunk alatt?… Munkaidőben?!… Hehe. Csókolom a kezedet, Jolika.
JOLÁN
Undorral néz föl, sóhajt. Szerbusz. Mért, mit csináljak? Láthatod, hogy nem áll kinn egy lélek se. Ki a bánat akar innen elutazni? Mi? Tessék! Mondd meg, hogy mit csináljak! Talán álljak vigyázzba? Szalutáljak a semminek?
VARGÁNYAI
Ollala, ollala! Hát dehogyis! Hát félre tetszetted érteni a…
JOLÁN
Közbevág, dühös. …Netalán stemplizzek magamnak? Azt akarod? Csapkod, puffogtatja a bélyegzőt. Tessék, ha parancsolod, tessék. Az összes szaros jegyet, előre karácsonyig. A falat is. A plafont is. Amit csak akarsz. De föl is moshatok. Mossam föl a követ? Parancsolj!… Bocsánat, ne haragudj…
VARGÁNYAI
Szeppenten, vérig sértve. A világért se! Hát félre tetszetted érteni a buksi fejeddel a Vargányai Gusztit! Hát nagyon jól tudod te, hogy én ilyesmivel sohase maceráltalak, és minden kedvezményt, ami csak szabályzatilag lehetséges… Sőt! Azt kell mondjam, sőt! …azt én tenéked mindig lebiztosítottam a te alkotói tevékenységedhez, mer az énnekem egy szentség, egy kifejezetten magasztos és…
JOLÁN
Nem hagynád abba? Ha szépen megkérlek, abbahagyod?
VARGÁNYAI
Zavart, egyre sértettebb. Ujjujujuj! Máris abba van fejezve. Tessék. Mint a sír. Szót se szóltam. Szóltam? Nem szóltam. Kis csönd után. Csak nem egy nehéz periódusod van, Jolika?
JOLÁN
Micsoda? Mim van nekem? Nincsen. Semmilyen periódusom sincsen. Csak elegem van. Érted? Untig elegem van.
VARGÁNYAI
Ollala! Ezer pardon és makszimális kulpa. Gúnyos és fenyegető. Kérlek! Én akár ki is mehetek. Tétovázik, hátrál az ajtó felé. Ugyebár a Szabályzat előírja… naná, hogy előírja! Első pont nemdebár? Hogy ha a beosztott pénztárosnő éppen költeményt költ, akkor az állomásfőnök köteles a legrövidebb időn belül kihaladni a szolgálati helységből… Ugyebár? Ezer pardon, hogy megzavartalak álmodozásodban… Kimegy és bevágja maga mögött az ajtót.
JOLÁN
Ijedten, maga elé. …Na! Ne haragudj… Jézusom ezt nem lehet kibírni.
Zene indul, átmenet az Operettbe.
Operett
ANYUSKA
Izgatottan, beleéléssel olvas. A színen Amália titkos naplóját rója a kék szalonban. A háttérben nyitott verandaajtó, melyen halk robbanások látszanak és csatatüzek halavány visszfényei. Amália napernyőjét pörgetve ró…
AMÁLIA
Nem bírom, nem és nem. Lassan eszemet veszítem idegileg… Napok óta nem jön híradás… se egy futárposta, se egy levél… Amennyit kis gukkerommal látok belőle, vadul dúlnak a harcok odakünn a csatatéren. S mi több, hullámzó kimenetellel. Richard, Richard, ezt dobogja minden órám… Istenem, nekem már a rét hímetlen… Klotild főhercegnő fennen varratja mennyegzői ruhám. Mintha a koporsómat varrnák! Minden szeg újabb öltés kriptám fájában…
TALPIGHY
Besettenkedik, egy echte gróf, mint egy földíszített szódásüveg, díszmagyarban, díszfranciában, díszmonokliban. Még a tekintete is raccsol. Suttog. Hah, hehe és hah! Mit hallok! Micsoda turbék, micsoda csocsi turbék! Ne félj, Tatjána, jegyajándékom levesz majd gyönge lábaidról Lesi Amáliát.
AMÁLIA
…és pláne promt rossz honleány is vagyok, mert a haza szavát el-elnyomja bennem utóbbinak szava… Arról nem is beszélve, hogy megint gyónnom fog kelleni, olly ördögi visiók kínoznak éjjelente… Meglátja Talpighyt, felsikolt.
TALPIGHY
Énekel.
| |
|
Mióta bimbóból virág lett |
| |
|
Mióta csak körömbe látom, |
| |
|
Hadd nyújtsam át e kis nyakéket, |
| |
|
Mely szikráznék hattyúm nyakán, |
| |
|
Ne dobjon vissza, meg ne sértsen, |
| |
|
Kis angyalám, prámprám. Kis angyalám! |
Ékszerdobozt nyújt át Amáliának.
AMÁLIA
Énekel.
| |
|
Talpighy gróf, e lányi szívben |
| |
|
Nincs önnek semmilyen kalit. |
| |
|
Miért akar hát madarászni, |
| |
|
Liliomomban bár tiporhat, |
| |
|
Hatalma bő, hogy elvegyen, |
| |
|
De kis kalitkám már a másé, |
| |
|
Nem nem sosem, nem nem, sosem! |
ANYUSKA
A zaklatott leány önérzetesen az aranybrokát kandallóra helyezi a halálos ajándékot, majd kitágult orrlikakkal elájul.
TALPIGHY
Félre, sértetten. Alélj csak, aléljál csak háládatlan bestia, a te délceg repülősód hamarosan a muszkák martaléka lesz. Teszek róla, sose félj! Mert akárhány Júdásrubelba lefogadom, hogy az a híres Bajkhállóy van a háttérben. Még jó, hogy eleddig is résen voltam, és kieszközöltem Léopold főhercegtől a halálos parancsot. Ollala! A hont is elárulom, a csábítót is elveszejtem, egy füst alatt két legyet, ahogy nálunk odamoj mondják. Enyém leszel, tubicám, meglásd.
ANYUSKA
A rókalelkű gróf hirtelen mozdulattal fölránt a szökőkút mögött egy rejtekajtót. Az áporodott, kigyóteringette fülkében kémrádiót látunk, mely baljós fényjelekkel villog. Talpighy fondorkodva tekeri a kart, és fölveszi a halálos kapcsolatot…
TALPIGHY
Halló, muszkaföld! Halló, muszkaföld! Itt Vércse! Itt vércse gavarit. Achtung, Achtung! Bajkhállóy hadteste huszonegy há negyvenkor a balszárnyon támad. Kérem haladéktalanul tőrbe csalni, fölmorzsolni az írmagját! Aztán az egész Bécs, Budapest, Baja vonalig áttörhető. Helló, helló itt Talponoff beszélek. Bísztró, bísztró!
AMÁLIA
Félre. Spion! Hát ez egy spion. De sejthettem volna, hogy nemcsak szívliliom-, hanem hazatipróval is szemben állok. Cselekednem kell. Üzenetet kell vinnem jó Richardomnak s hazámnak. Rögvest huszártoalettbe öltözöm, s lóra kelek. Fölpattan aléltából, s kardot rántva énekel.
| |
|
Vederszám hull piros vérük |
| |
|
De terajtad hazám, s Richard |
| |
|
Nem fog fogni sosem a kard. |
HUSZÁROK
Kintről éneklik a refrént.
Ebből a dallamból akár kibomolhat az „első felvonás” fináléja, utána, ha érdemes két részben játszani a darabot: szünet, ha nem, csend és állomás.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről halljuk a lépteit, szuszogását, fütyörészését. Kopog a pénztár ajtaján.
VARGÁNYAI
Akkor jó, ha szabad, akkor jó. Elnézően, nyájasan mosolyog. Nem ám, hogy megsértődtem! Nem ám! A Guszti nem sértődős! Annak vajszíve van a füle mögött, hehehe. Bizonyám! El van felejtve. Spongyát rá. Na? Nem spongyát?
VARGÁNYAI
Hanem még mindig sápadtkának látszódol, ha meg szabad valamit jegyeznem, Jolika… Vagy nem szabad meg?
JOLÁN
Meg szabad. Fáj a fejem, mindenem. Nem vagyok jól.
VARGÁNYAI
Ugye, ugye?! Biztos megen az alkotás felfokozott válsága. Múltkorában a kedves Mamuskához volt szerencsém az ábécé előtt, és meg kell mondjam, panaszkodott… Egy induri-pindurit panaszkodott tereád, hogy tisztára fölfokozott idegállapotban vagy, és nem visz ez majd jóra. Egyetértöl?
VARGÁNYAI
Hanem idefigyeljél, én nem vagyok talán száz százalékig íróember, de azért készséggel állok rendelkezésedre a problémádban. Úgy bizony! Na, énelőttem, Jolika igazán ne legyen titkolnivalód! Csak bátran, mondd ki, ami nyomja! Őszintén. És ezt nem mint a hivatali főnököd mondom tenéked, dehogy. Hanem tisztára privátim. Abszolút. Sőt! Hajaj, hogy sőt. Mint a férfi a… nőnek. Mint egy barát. Egy forró érzelmű, hűséges barát, aki persze a szorosabb szálakat se utasítaná vissza, amennyiben azok megfelelő viszonzása…
JOLÁN
Hagyjál ezzel most, Guszti bácsi, ha szépen megkérhetlek…
VARGÁNYAI
Pardon! Pardon! Pardonpardon! Semmi bácsi! Hanem Guszti. Natur Guszti. Hát nem megállapodtunk nőnapkor, te kis feledékeny? …Vagy még mindig nem bocsátottál meg nekem azért a kis szabadosságért? Nem? Hát bűnhődjek még? Rendben van. Bűnhődök. Tessék. Veri a Guszti a bűnös, buta fejét a falba. Bumm. Bummbummbummbummm…
JOLÁN
Hallgat, viszolyogva nézi az esetlenül ripacskodó Vargányait.
VARGÁNYAI
Dehiszen isten ments nekem a te privátidba beleavatkozni, de azt azért látom, már bocsánat, hogy tenéked egy erős mellkas csak hiányozik, akire munkaidő után lehajthatod az írói gondjaidat… Azt a fejfájós, múzsás kis homlokodat. Közel hajol Jolánhoz. …Azt a fürtös kis huncut…
JOLÁN
Szépen kérlek, Guszti…
VARGÁNYAI
Jó. Jó. Jojó. Mukkot se szóltam. Szóltam? Nem szóltam. Én tudok várni. Én nagyon tudok várni, Jolika! …hanem nézzed, e, mit hoztam neked! Kitűzőt húz elő az aktatáskájából, szívesen Jolán mellére tűzné, de ezt azért nem meri. Most kaptuk kollektíve Dombóvárról. Teneked jár a legelső, proprímó. Nézzed már, na! Kitűző. Áj szív MÁV. Vagyis ájláv. Ájlávmáv. Hehehe. Hogy mink szeretjük a MÁV-ot… Mit szólsz? Ne húzódózzál, hát nem kimondottan ajándék, na! Még annak a marha Jénai Palinak is adok egyet, ha megcsinálja végre a megafont. Tetszik? Nem? Ha nem, nem. Oké, oké, a Gusztiról nem lehet vitatkozni, ahogy mondani szokják, hehehe… Dehát legalább a szív, hát az biztos tetszik… Hanem azt tudod-e, hogy az én meglátásomban a MÁV helyére egy lánynév van írva? Na, melyik az a név? Nem akarod kibarkóbázni? Nem? … Figyelsz te egyáltalán énrám, Jolika?
JOLÁN
Mi? Persze, figyelek. Köszönöm. Elveszi a kitűzőt. Ma megint én mondom be a huszonegy negyvenest?
VARGÁNYAI
Hogy micsodát? Ja, azt igen. Máma van a tanfolyam-napom. Akartalak is kérni. Nem hiszem, hogy visszaérek addigra. Dehát különben is… Hát úgysincs senkinek olyon kikulturált hangocskája, mint a tiedé. Bizonyisten, úgy szárnyal az az állomás fölött, mint a mezei kispacsirtaszó. Dúdolja a MÁV-szignál dallamát. Tí-rurirá-rárá… Beh szép is az! Köhögések, neszek a behúzott pénztárfüggöny mögött. De nem is tartalak fel, Jolika, alighanem utas van. Csókolom a kis kacsópongrácodat. Jut eszembe, vigyázzál este a kapcsolóra, úgy van csak odagányolva. Nehogy beragadjon teneked… Bár én a te hangocskádat egész éjjel elhallgatnám… Ti-rurirá-ráró… Kimegy.
Vargányai fütyörészését veszi át és kezdi kísérni az operett-zenekar, sötét lesz, csak egy „Tábortűz” világít.
Operett
ANYUSKA
Ugyanott, mint korábban, csak szolid ünneplőbe öltözve, kicsit kipúderozva. A huszárok táborát látjuk a színen a messzi csatatéren. Balra erdő, istálló, hídfőállás, garázs, jobbra gémeskút, árvalányfa, kis patak, málnabokrok, titkos ösvény. Libeg-lobog a tábortűz pisla fénye, a fáradt honvédek vacsorázva vidám zeneszámokat énekelnek. Este van, este van.
ISTENSEGITSY
Énekel.
| |
|
Éljen a magyar szabadság, |
HUSZÁROK
| |
|
Ha mégegyszer annyi mente. |
| |
|
Éljen Bajkhállóy Richard, |
ISTENSEGITSY
Hanem Bajkhállóy kapitány mai hőstettéről még bé se számoltam néktek üstöllést.
HUSZÁROK
Halljuk, halljuk!
ISTENSEGITSY
Hát, ahogy bévesszük azt a fővárost, amott ni, látja ám a kapitány úr, hogy fene nagy sürgés van az egyik gyanús ablak megett. Nosza, béront oda az élünkön, mint a mennykő. Bényomulunk, hát egy ollyan papos forma ember sürgelődik ott mindenféle pappírokkal. Üstöllést látjuk, hogy nincs neki ínyére a forradalom. Kérdi, ihaj, mit parancsolunk, de bé van rezelve, mint a kocsonya. Na, a kapitány úr erre izibe kettésuhintja az írógépöt a szablyájával, és fennen kiált, hogy a sajtót a nép nevében lefoglalja, és különben is kirelejzum. Ez a Muki meg azt mondja, hogy ő ezt kikéri magának, mert ő Bódog Iwán redaktorow, és ez itt egy literát szerkesztőség.
ISTENSEGITSY
No, a mi kapitányunknak se kellett több a vörös posztónál! Cokit kiáltott, hogy elég volt ebből a muszka vitából, és hogy csak örüljék az úr, hogy nyelvileg is ki nem vágom. Itt ezután a nép lesz az úr, nem a gálya.
ISTENSEGITSY
Hanem ácsi, lódobogást hallok közeledni!
AMÁLIA
Huszártoalettben álbajusszal belép.
Aggyisten, kollégák, azt a kirelejzumát neki. Bajkhállóy Richard urat keresöm.
ISTENSEGITSY
Osztán mi dolgod véle, ecsém?
AMÁLIA
Ne oknyeleskedjék kend, mert a fal adja a másikat! Aztat csak nékije szabad mögmondanom.
ISTENSEGITSY
Hijnye, beh fölvágták a nyelved, öcsém! Nemcsak tán te is valami hadari spion vagyol?
AMÁLIA
Hajh, de móresre tanítanám e sok parasztot, ha nem kötne inkognitóm s küldetésem tárgya!
BAJKHÁLLÓY
Tisztjei kíséretében belép, dalba kezd.
| |
|
Készen van immár a nagy terv, |
| |
|
Pokolra küldjük az ellent, |
HUSZÁROK
| |
|
Pokolra küldjük az ellent |
BAJKHÁLLÓY
Meglátja Amáliát. Hanem ellenben mit keresel itt, te zsönöge legény?
AMÁLIA
Richard! …Jajj, bocsánat, nagyságos kapitány úr, otthonról vágtatám lóhalálában, hosszas magyarázkodásra nincs idő, legyen elég, hogy Talpighy-Talponoff elég nem szépen elárulta önt s egyben édös hazánkat. Kelepce készül! A balszárny tisztárára bé van kerítve fölmorzsoláshoz.
ANYUSKA
E pillanatban a lány a kiállt megpróbáltatásoktól elájul. Nagy sürgés-forgás kezdődik, Bajkhállóy az óráját nézi és lélekjelenlétet mutat nagyban.
BAJKHÁLLÓY
Vitézek! Fogat fogért, cselt cselért. Minden marad a régiben, csak eztán balszárny helyett végig jobbszárny értendő. Nem fog ki rajtunk a muszka! Éljen a haza, végeztem.
Felerősödik a csatazaj, indulnak ki a színről, a csatába.
Kiürül a szín, a csatazaj vonatdübörgéssé változik, majd elhalkul, sötét lesz és megint állomás, este.
Állomás, pénztár
VARGÁNYAI
Kintről, köhög, szuszog az egyre kiszámíthatatlanabb megafonba. Az anyád!… A második vágányról teherszerelvény tolat ki… a vágány mellett tessék vigyázni!
JOLÁN
A pénztárban ül, ideges. Ki vigyázzon, Guszti? Nincs itt egy lélek se… Inkább te vigyázzál! És tűnjél mostmár a francba. Ne zavard… az előadást… Elhallgat a megafon. Na végre. Lehet, hogy… nem is fogom merni. Dehát ha egyszer beragad?! A Guszti is mondta, hogy be. Fölnevet. Beleragad a kapcsolóba az operettem… Ne félj, Jolán! … Vettem a büfés Erzsitől egy üveg Hubit. Tölt, iszik, egyre többször. Rátolom a szekrényt az ajtóra. Hogy fogja ez a hülye taposni a biciklijét, ha meghallja! Ott üti meg a guta a nyeregben. …Anyám lassan kiül a verandára… kosztümben. Ráimádkoztam egy kis púdert… Szegény, meg van kicsit ijedve. Majd megnyugszik. Tetszik majd neki. Bele-beletapsol. Lesz öröm. …A vágtató lovasoknak lobog a hajuk. Szép selymes lódingjuk fújja a szél. Mintha térdig narancsban gázolnák… Pedig alul kések vannak letéve, síkos kaszák… mire a végére érek vérnarancsszagú és vaníliaszagú az ujjam… Mit csinálhatok, ha egyszer beragad? Benyomom és beragad. Dögöljön meg. …Mért nézel úgy, Guszti, mint aki fogdos lágyan? De legalább ne kacsintgatnál, Guszti! Átlátsz a ruhámon? Hát mit látsz? Na? Mi a szart látsz? He? Akkor meg mér akartad a nőnapon, hogy egyenruhában táncoljam el a Megy a gőzös
Kanizsárát, mi? Az asztalon… Mer az egyenruha az egy szentség… És hogy ő a legjobban szeret engemet egyenruhában… A hülye!
Állomás, nőnapi ünnepség Jolán emlékezetében.
VARGÁNYAI
Részegen, kigombolkozva ül, messze Jolántól, lóg a feje, csuklik, összevissza beszél. Jolika! Te Jolika! Hát szavaljál mán valamit a kollektívának, te! Hát mit szégyenled magad? Vagy mondjad, hogy mi a nótád! Van nótád? Hadd hallom! Megy a gőzős Kanizsára? Na? Nem? No, akkor szavaljál. Azt, hogy „hajad úgy hullámozzon, mint a villanymozdony…” Hopp, hopp! Na, táncoljál! Nem táncolsz az asztalon? Nem? Jó. Jojojó. Én tudok várni. Én nagyon. Énekel. …vááárni, mégegyszer vááárni. …tudsz-e főzni galambleves májgombócot? He? Ne féljél, majd tudsz. Az Ibi tudott…
JOLÁN
A pénztárban. …Állat. Másnap meg majdnem sírt. Gyűrögette nekem a hideg kezét, hogy ő nem akarta, és hogy ő szeretne mégegyszer az én becsületes szemembe belenézni… megírta levélbe is…
VARGÁNYAI
Másnaposan, egyedül az ünnepség romjain, röhögtető, de nem nevetséges. …Szeretnék belenézni, de nem tudok. Nem és nem tudok. Hát nem is akartam én tegnap, hogy te az asztalon, meg hogy pláne vasutas egyenruhában. Hát higgyed el, hogy csak a bennem lévő alkohol akarták azt a kis illetlenséget. Hiszen csak egy komisz kutya akarhat ilyet, és félek, hogy te mostan engemet ilyennek tartasz, és azért köptél le tegnap a fölháborodásodtól, mert azt gondolod, hogy vau-vau. Pedig aki énnálam szebben gondol terád, az vagy hülye vagy hazudós. Tudd meg, hogy a szándékaim továbbra is komoly. Hát én is csak egy élet vagyok, Jolika! Fiatal koromban szőke voltam és népitáncos. Mér nem tudod figyelembe venni a múltat? Ti, fiatalok, megfájdulna a nyakatok hátranézni? Mi? És már megbocsássál, hát te sem fiatalodol, hanem éppen ellenkezőleg… Mikor az Ibi elment a Gartenberg mérnökkel, azt mondtam, tabularáza. Beiratkoztam a színjátszókhoz. Agykontrollra. Hát ez tenéked nem elég, Jolika? Mi elég akkor néked? Mért nem lehet engemet mint magánembert is akceptálni, a vidám alaptermészetemet, satöbbimet? Mért? Mért nem nézöl az egyenruha alá is, Jolika? Hát ezt tőlem már megtanulhattad volna! Pláne meg nekem a te alkotásod hétszentség. És te együtt is lehetöl velem egyedül… Én csak ottan ülnék és
biztosítanám teneked a termékeny magányt. Na? Ha akarod, még el se köhintem magam. Szuszogni is kimegyek…
JOLÁN
Na, most majd szuszoghatsz. Ne félj, kint maradhatsz szuszogni, ha annyira akarod. Lesz most majd neked tánc. Olyan tánc, hogy Taszár-külsőig is elhallatszik… Ne félj, na! Csak egypár részletet. Sajnos csak részleteket… a harmadik felvonásból… Meg a finálét. Egészségedre, Guszti! Iszik. Pfffuu, a pofám összeragad ettől a szartól… pardon, anyuska, pardon.
Kezd berúgni, szedelőzködik, kimegy a pénztárból, ki a játéktérre, ahol ismét operett következik.
Operett
ANYUSKA
A huszárok elhagyatott tábora a messzi csatatéren. Sötét egy éjszaka van, ellenben golyók szakadatlan repdesése világítja be az ég boltját. A kihúnyó tábortűz pisla fényénél Amália…
JOLÁN
Közbevág, menet a megafonos szobába, próbálgatja a narrátorhangot az „előadáshoz”. …Amália… vasutasegyenruhában… kibontott lenszőke hajjal… sapka nélkül… le van szarva a szabályzat…
AMÁLIA
tépést csinál. Énekel. Szállj, szállj, szép brazil boám, Szellők fémes nyargalán…
AMÁLIA
Közbevág. …Ó, ti férfiak, lajbis ördögök, mennyit kell aggódni érettetek, mindig csak a csata, csak a csata, csak a szabadság vándormadara… Remélem, elég gézt csináltam jó Richardom s hazám számára… De hah, hol maradnak ennyi ideig? Most már lassan jőniük kell… Énekel.
| |
|
Mert jőni fog, ha jőni kell |
| |
|
Ellent nem áll neki se rácz, |
| |
|
Kiáltsuk hát, magyar hazám |
HUSZÁROK
| |
|
Szállj, szállj szép brazil boám |
| |
|
Szellők fényes nyargalán… |
ANYUSKA
Egy csapásra a málnabokrok közül elcsigázott, vidám huszárok érkeznek és benépesítik a színt. A vállukon hozzák Bajkhállóy kapitányt…
AMÁLIA
Fölsikolt. Istenem, meghalt! Hát mégis meghalt! Elájul, mint mindig.
ANYUSKA
A vidám huszárok szilaj örömük folytán három ízben a levegőbe repítik szeretett vezérüket.
HUSZÁROK
Feldobálják Bajkhállóyt. Ollé, ollé, ollé!
BAJKHÁLLÓY
Talpra ugrik. Köszönöm, köszönöm a szíves gratulációt. Vitézek, csata letudva, ellenség fejvesztve, haza megmentve…. Hanem hol van, akinek mindezt köszönhetjük, aki édes önfeláldozásával megmentette mindnyájunk és édes hazánk életét? Hol az a szőke, fitosképű közhuszárlegény?
JOLÁN
Tán már a megafonos-szobában, két ujjal jelentkezik, ahogy az iskolában. Itt vagyok, Mihály, Misi, Misike… Ha megígéred, hogy soha többet nem utazol el Püspökladányba…
BAJKHÁLLÓY
Fölfedezi Amáliát, rohan felé.
Amália, egyetlenem, hát te vagy az?
AMÁLIA
Igen, én vagyok, nem a szemed világa kápráz…
Ének, Amália és Bajkhállóy kettőse.
EGYÜTT
| |
|
Szőke bár, de nem legény. |
KÓRUS
| |
|
Mint két galamb egymás ajakát! |
BAJKHÁLLÓY
| |
|
Kezdettől fogva tudtam én, |
| |
|
S a szív jutalma két kebel |
AMÁLIA
| |
|
És tudtam én, hogy visszatér |
| |
|
Kiáltsuk hát el hattyúként, |
TALPONOFF
| |
|
Belátom immár, muszka kémből |
| |
|
Rabláncot font a két szeméből, |
| |
|
Kínáltam önnek bár nyakéket, |
| |
|
Hazája szebb ékszer nyakán. |
| |
|
Bizony, spionra nyaktiló vár |
| |
|
És bús magány. És búúúús, magány. |
BAJKHÁLLÓY
| |
|
Légy nékem zabla és kengyel, |
| |
|
Csókolj meg, kis tubicám! |
HUSZÁROK
| |
|
Szállj, szállj szép brazil boánk, |
| |
|
Szép brazil boánk csak szállj! |
| |
|
Szállj, szállj szellők nyargalán, |
| |
|
Élj’ a szabadság élj’ a haza. |
HUSZÁROK
| |
|
Promt ott Richard és Amália. |
Tus, éljenzés, aztán sötét és megint állomás.
Megafon szoba
JOLÁN
Tolja a szekrényt az ajtó elé. …Jézusom, de kurva nehéz vagy! Mint az a hájas Guszti. Odaül az asztalhoz, előtte pohár, hubisüveg, a füzete és a megafon mikrofonja. …Ne félj, ne félj, most már éppen csak a finálé… Vágtatnak haza septén a szerelmesek. Kocogtatja az üres mikrofont. Itt vagyok, Misi, Misike, halló, halló, Püspökladány! Na pont te nem fogol hallani semmit. Meg a Magyar Boldog… de az úgyis szedi az irháját… majd a nyelvét harapja el… lesz annak nyelvi szempontú baja elég… Egyedül bankettolunk, Jolika. Tölt, iszik, mint majd többször is. Egy októberi nőnap… Nyugalom, mindjárt, mindjárt, csak menjen el a gyékényesi… Az ügyelő lassan színpadra szólítja a színészeket… Amália művésznőt kérjük a fináléhoz! …Húzhattam volna valami jobb ruhát… Itt van egész Ibusár …a két nyíregyházi mozdonyvezető az átvonulásin… öltönyben az erkélyen… erkélypáholy… Huszka Jenő-bérlet… Zenéjét szerzette és vezényli: Kleisermann: Mihály. Mindjárt jön. Gyere már, gyere már, gyékényesi! Már csak a finálé, istenbizony… És akkor aztán összecsapódik a függöny két szára, és mint a parázs, elevenedik meg a taps a
közönség tenyerében. Anyuska még brávózik is… brávó, brávó, vágott virágot dobál a szerzői páholy felé, meg se beszéltük, ott esik le a peronon, a kultúrváró előtt, lehajlok, fölveszem, nádszál vagyok és elfogódott, a büfés Erzsi szabályosan zokog, ne sírj, Erzsi… A hülye Guszti ott tapsol a betört ajtóban… Szerzőt, szerzőt… Kintről erősödő vonatdübörgés. Húú, bazmeg, ez tényleg jön, jön a gyékenyesi! Jolán, Jolán, micsoda hülye vagy te…
Állomás és Operett
A jelenet legnagyobb része „kihangosítva” az eleve torz, ráadásul olykor ki is hagyó megafonon át hallatszik, őrület és lidércnyomás az egész: hosszú finálé.
JOLÁN
Vonatdübörgés. Figyelem, figyelem! A harmadik vágányon gyorsvonat halad át, a vágányok mellett tessék vigyázni… vigyázni tessék… A vonatdübörgés elhalkul, csend lesz. Khm Khm. Hát agyő pá, gyékényesi… Jóestét kívánok. Közvetítést hallanak…
VARGÁNYAI
Kintről, energikusan kopogtat, lenyomja a kilincset. Jolika! Jolika! Ejnye, hát mért zárkóztál be? Nézzed, e, hoztam egy pezsgőt. Kék angyal. Elkoccintgathatnánk…
JOLÁN
Sárbogárdy-Kleisermann: A Bajkhállóy huszármente… háborús dalmű… részletek a…
VARGÁNYAI
Mi? Micsoda? Min veszöl te részt, Jolika? Mit mondol? Hát engedjél már be, te!
JOLÁN
Ti-rarirá-rárá. A MÁV-szignált utánozza.
…a harmadik felvonásból…
VARGÁNYAI
…Jolika! Hát vegyed észre magadat, hallod? Hát beragadt a gomb! Te, hát ezt mindenki hallja ám! Hallgass már el vagy legalább erissz be, a hétszentségit…
JOLÁN
…Amikor kivilágosodik a szín, a főhercegi palota jól ismert és ápolt kertjét látjuk. A színen hinta, dísztribün, balra kis aranyhíd ível át…
VARGÁNYAI
Mi ível át? Milyen kis híd? Jolika, azonnal kapcsold ki azt a szart, hallod? Te viccelsz velem… Ugye viccelsz?! … De ami sok, az sok ám…
JOLÁN
…egy kicsike aranyhíd ível át. Kis híd… Nem lehet, Guszti. Nem szabad kikapcsolni… Néma operettnek az anyja izéje…
VARGÁNYAI
Joli! Hát nem értesz a szóból? Hát ezt az egész állomás hallja ám! Hallod? Az egész falu!
JOLÁN
Akkor hallgass te is, Guszti… A későnjövő foglalja el a helyét és hallgasson…
VARGÁNYAI
Mimet? Mit csináljak én? Jolika! Hát ez nem színház ám, hallod?
JOLÁN
A színház olyan hattyú barátom, mely iszaptengeren vergődik…
VARGÁNYAI
Mintha egy őrülthöz beszélne. Hát persze, Jolika, persze, csak kapcsoljad ki szépen…
JOLÁN
Szállj, szállj, szép brazil boám… a parányi hidacskán Bajkhállóy hadteste érkezik meg nagy éljenzés közepette… Éljen, Éljen…
VARGÁNYAI
Te, idefigyeljél, hanem mostmár aztán kijövök ám a béketűrésemből! De ki ám! Rázza az ajtót. Te, én rádtöröm, bizonyisten.
JOLÁN
Szilaj mozdulatokkal táncraperdülnek a jól nyírott bukszusok között… Nem bírod, Guszti… rámtörni… elétoltam a vasszekrényt.
VARGÁNYAI
Mit csináltál? Hát megőrültél te, Jolika az agyaddal?
JOLÁN
Léopold főherceg fanfánsok és infánsok kíséretében kilép a balkonra… kezében jogar, a vállán hermelin…
VARGÁNYAI
Te, idehallgass! Ha nem fogod be a szájad, én isten bizony hívom a… Halkan. Rendőrt kelljek hívni, Jolika, azt akarod?
JOLÁN
…Hermelinpalástban… Hallgass, Guszti! Vagy azt akarod, hogy kikiabáljam az egyenruhatáncoltatást? Meg az endékás lányt? Az endékás lányt a sínautóban? Azt akarod? Meg hogy felírtad rúzzsal a vécetükörre, hogy átlátsz a ruhámon? Belemondjam?
VARGÁNYAI
Büdös kurva! Lógóvalagú büdös kurva. Na de várjál csak! Elrohan.
Az operett szereplői felállnak a fináléhoz, várják a sorukat, ringatják magukat egy torz, talán nem is létező zene ütemére.
JOLÁN
Hallgatózik, iszik, szipog. Léopold… jó negyvenes. Dalba kezd…
LÉOPOLD
Szinte bábként, megafonhangon, széteső zenekari kísérettel.
JOLÁN
…Guszti! Mért hallgatsz? Itt vagy? Hallod? Hozod a rendőrt? Hát nem azt mondtad, hogy mezei kispacsirta? Nem? Meg tírurirá? Ne félj, már csak egy-két… a finálé. Bajkhállóy Mihály Amáliát egymás karjában tartva érkezik… Mögötte Talpighy Gusztáv grófot és Magyar Bódog… muszka kémeket… spionokat taszigálják gúzsba kötözve. Gúzsba! Szar alak vagytok. Mind szar alak vagytok… Elmész egy szó nélkül? Egy büdös szó nélkül? Hát bazd meg a vonódat! Tudod, te kit zenésíts?! A ladányi presszósnődet, azt. Sírni kezd, alig tud erőt venni magán. Bajkhállóy a nádgarnitúrára helyezi az ájult Amáliát… megcsókolja… mozdulatokkal dalba kezd.
BAJKHÁLLÓY
| |
|
Dér csillog rajtuk a bajszán |
| |
|
Ellent fogtunk hősi hajszán |
HUSZÁROK
Refrén, kintről.
| |
|
Ellent fogtunk hősi hajszán |
JOLÁN
A refrén alatt. …A helyzet súlya alatt Amália promt föléled… gyengéden hintázni kezd… dalba fog…
AMÁLIA
Énekel.
| |
|
Légy nékem zabla és kengyel, |
| |
|
Hős vértől pííííros a szám. |
| |
|
Csókolj meg, kis tubicám! |
HUSZÁROK
| |
|
Csókold meg, kis tubicám. |
JOLÁN
Na, hol vagy? Itt vagy Guszti? Ne félj, már vége is van… Léopold főherceg a szökőkúthoz lép… fennkölten… Gyámleányom kezét ezennel… néktek adom!… Kezében pezsgőspohár… Bordal, Guszti,… Ősi mozdulatokkal bordalba kezd… Félig énekel, a zenekar menne utána, de lassan szétesik. Legények, véreim, magyar huszárok, büszkék vagyok rátok, mint az apátok… Ahogyan véretek a jó hont öntözte, mostan a torkotok… a jó bort öntözze… Ollé, ollé, ollé…
A zenekar belekezdene a fináléba, de a visszasiető Vargányai szétdörömböli, a zene az operett szereplőivel együtt mintegy „kimenekül” a színről.
VARGÁNYAI
Káromkodik, dörömböl, feszegeti az ajtót. Jolika! Hát tudom én! Hát megértem én! De meg kell mondanom, hogy ebből nagyon komoly kellemetlenséged fog lenni! Hallod? Nagyon komoly függelemsértésed lesz ebből tenéked… Itt vagy? Olyan bajod lehet ebből, hogy…
JOLÁN
Bajom? Hát aztán mi bajom? Minden a bajom, tudod? Mit akarsz te akkor énvelem? Mit tudsz te velem csinálni? Megpofozol? Harapdálni fogsz? Jössz lábtól és harapdálni fogsz? Te meg a Feri rendőr? Mi? Vagy az úerhá? A szaros rohadt úerhá? Sír, próbálja a szekrényt eltolni az ajtó elől. …Guszti! Jézusom, Guszti… Mostan meg nem bírom visszatolni. A szekrényt. Hallod? Nem bírom.
VARGÁNYAI
Hát akkor legalább hallgass!
JOLÁN
Hallgatni se bírok… Guszti! Anyuska!
VARGÁNYAI
Akkor kapcsold ki legalább, a fene a bomlott agyadba! Kikiabál a peronra. Pali! Jénai Pali! Csináljál már valamit, baszki, hát csapjad le azt a rohadt hangszórót a tetőről, vagy mi! Ennek tisztára elment az esze. Jolánhoz. Te, üssél rája a gombra, hallod? Két kézzel! Egy nagyot vágjál neki oda. Bumm, bumm! Hallod? Egy nagyot. Sózz oda neki a kurva életbe, Jolika!
JOLÁN
Hiába… sózok. Nem tudom. Nem tudom kiizélni. Tényleg nem tudom. Pedig akarom már… Ez teljesen beragadt. Guszti, Hallasz?
Kintről duhogás, Jénai Pali lapáttal veri le a hangszórót a tetőről.
JOLÁN
Beragadt. …Mindegy. Nem mindegy? A szökőkút kétoldalán… Amália estélyi ruhában hintázik a pirosló málnabokrok között. …Arany a cipője, sármány a bokája… Csiszálja az égboltot a papucsa… pezsgőt! Nagy csattanással elhallgat a megafon, megszűnik a kihangosítás. Épp jön fel a nap véres koronája… Guszti! Madárcsicsergés, tapsrend… Pezsgőt isznak. A büfés Erzsi a színészklubban bontja az oportóit… Szállj, szállj, szép brazil boám… szellők fényes nyargalán… szállj, szállj…
Aztán csak a halkuló, iszapos sírása, és a csönd. Esetleg Jénai Pali áthúzza a sötét színpadon a levert hangszórót, mint valami szegényes zsákmányt, levadászott bádogállatot.
Vége.
Mauzóleum
Játszódik tegmanap – valamikor ‘86 és ‘94 között –, a magyar jelen félmúltjában Budapesten, egy átlagosan lepusztult bérház belső udvarán, körfolyosóin és kapualjában. A játszótér U alakban öleli körül a nézőtér első harmadát, negyedét. Szemben és kétoldalt emelet-félemelet magasságban függőfolyosó lakásokkal, közös vécével. A két sarokban lépcsőházi lejárat, mely a kapualjba, azaz a színpadra vezet. Lomok, kukák, postaládák, homályos szerelvények. A színpad szélén három lépcső visz le egy masszív vasajtóhoz, egy trezor és egy légópince-ajtó keveréke, mellette tűzoltóláda homokkal.
Éjszaka van, december eleje van, az év mélye van, s csak annyi fény, amennyit a játék és a történet követel, illetve megenged.
Késő este. A kapualj sötét, a függőfolyosókról, a csukott lakásajtók alól kékes fény, tévé, bizonytalan zörejek, kis zajok. Slafrokos, valószerűtlenül sovány nő jön ki az egyik közös vécéből, szájában cigaretta, hóna alatt vécépapír-guriga. „Lebegő rémalak”. Végigvonul a folyosón, eltűnik a kapu fölött. Mintha a Szabadság-szobor nőalakja vonulna szellemvasúton.
KOKKER LAJOS
Inkább halljuk, mint látjuk, kinyitja a vasajtót, föltámolyog a lépcsőn, zihál, ökrendezik. Némi füst a nyomában, vöröses fény és vaníliaszag.
RIGÓ JÁNOS
Lentről, fojtottan, rémülten. Gyere vissza! Azonnal visszajössz!
KOKKER
Én ezt nem csinálom. Ilyet nem lehet csinálni.
RIGÓ
Mér? Fejbe lőni azt lehet? Belehangtompítózni a másikat a piskótába lehet? Azonnal bejössz, és bezárod az ajtót!
KOKKER
Nem jövök. Vedd lejjebb azt a szart! Kigyullad a hajam.
RIGÓ
Idefigyelj! Oda akarsz kerülni melléje? Mondd meg, ha oda akarsz!
KOKKER
Motyog. Nem oda akarsz…
RIGÓ
Na. … Pár óra alatt készen van. Nyoma se marad. Híre-hamva. Gyerünk! Visszajössz és becsukod az ajtót. Azt akarod, hogy meglásson valaki?
KOKKER
Te tiszta őrült vagy, Rigó. Tiszta őrült.
RIGÓ
Igen? Mer teszem a szívességet? Mer eltakarítom a vandál munkádat?
KOKKER
Ki mondta, hogy intézzem el?
RIGÓ
Ki mondta, hogy tegyük a sütőbe?
KOKKER
Azt csak úgy mondtam. Viccből. Én ezt nem csinálom. Megfulladunk ott benn. … Még mielőtt elégne.
RIGÓ
Kuss! Nem ég el. Elhamvad. Lejössz.
KOKKER
És ha nem? És ha nem elhamvad, hanem kigyulladunk?
RIGÓ
Ne szarj be! Azért van a szisztéma. Meg a technológia. Én ezt ismerem, mint a tenyeremet. Azt hiszed nem? Mesélhetnék… Hajnalra karamella lesz. Kátrány. A szemét strigója… Most legalább megkapta. … Idejönni, aztán zsarolni? Fenyegetőzni? Egy Rigóval?! … Hallod, hogy gyere már le?! Ha én kibírom, te is kibírod.
KOKKER
Várjál! Muszáj szellőztetni. … Te, ez már annak a szaga?
RIGÓ
Mit, hogy annak? Mittudomén, minek? A tortalapnak, annak. Világos?!
KOKKER
Akkor vedd lejjebb a sütőt! Miből vagy te, bazmeg? Azbesztből?
RIGÓ
Mit lejjebb? Itt akarsz ülni holnap estig? Még följebb kéne nyomni, csak félek, hogy nem bírja a relé. Mégiscsak sütő, nem pedig…
RIGÓ
Az. Hogy ez mégiscsak cukrászat… ha nem vetted volna észre.
KOKKER
Na ugye. És ha nem bírja… a relé? Honnan veszed, hogy bírja, mi?
RIGÓ
Onnan veszem. Onnan. Úgyhogy pofádat befogod. Ha élve ki akarsz kerülni innét, azonnal bejössz. Hallod, te, te vérbarom!
KOKKER
Te nem ember vagy, bazmeg, hanem egy eleven… izé… egy nemember…
Kintről, az utcáról zajok, távoli röhögés, káromkodás, kutyaugatás. Kokker lemegy, berántja maga után a vasajtót. Fölsír egy csecsemő.
HAMUHÓ ÖDÖN
Besurran a kapun, tömött műbőr válltáska, mindene műbőr. 50 körüli szíjas, savanyú alak, egy rendőr és egy főkönyvelő keveréke. Morog, liheg, méltatlankodik. Nescafés vérrel. Ezek nescafés vérrel zabáltatják a kutyájukat. És cukkolják. Szabályosan fölöltöznek neki díjbeszedőnek és cukkolják. Csöngetek, még köszönök is, na, Wewerkáék, tudok a friss temetési segélyről, részvétem, de kinyitni! „Na, ha tud, akkor fogd meg, Juci!” „Harapd, Juci!” Hát mit csináljak? Hát futok. … Hő, az anyád, mint egy borjú! Le a lépcsőn, sötétben, nyaktörésben. Már a lehelletem is visszeres… De nem ám szájkosár vagy valami! Sőt! Az ellenkezője. És akkor még én vagyok a szabálytalan. Hogy ne éjszaka járjak. Hát mikor? Annyukvalagát. Körülnéz, elemlámpát vesz elő, keresi a villanyszekrényt. Na, ezek se jobb. Sötét elem ez! Sötét nemfizető banda és lumpenelem. De tévézni van eszük. Lelopni az áramot és tévézni vele. Éjjel-nappal. Mindenhonnan lelopni. Még a bőrük alatt is áram van. A hajukban. A cipőjükben. Utána mennek a falba, úgy lopják. Ezeknek nincs plomba, meg érintésvédelem. … Két tévét néz egyszerre. Négy tévét. Ha nem nézi is
nézi. Ha sötétben üldögél, akkor is. Azt én tudom. Abból tudom, hogy lopja, hogy sötét van. De segély, az mint a tenger. Kell segély, Ischler úr? Nesze. Dáridóra. Meg tortát sütni, mi? Naná! Az biztos, hogy naná. Az orrom előtt űzni a szemérmetlen fogyasztását. A Schöllerre van esze. Jégkrémre. A kis híján Pick-szalámira. Szemenszedett sörökkel tér haza. Ellenben ha meglát, keresztülnéz vagy elinal. Beléröhög a pofámba. „Nyaralni vagyok, Hamuhó úr!” Na ja! Az ajtó mögött, mi? „Kórházban vagyok.” Határozott fellépésemre testileg föllök. Lesprézik. Becsületsértésembe gázol. Még a sósavat se érek rá előkapni. Szántszándékkal kutyaszarba léptet. Mert mind kutyát tart. Ekkora kutyát!! És növeszti, növeszti. Segélyből! Száz kilós kutyákat… Na jó, kirendelnek mellém sintért a Központból?! De az is fél. Az a nagy, kipróbált ember is csak szalad. Arcképes igazolványa van és szalad. Kinyitja a villanyszekrényt, belepiszkál. Mind letépi a plombát. Lezárt szekrényen át. Tessék, itt van e! Na látja, Klumpetné, hogy lopja? De hiába mondom, hiába jegyzőkönyvezem. „… Özvegy Klumpet Ferencnét többszöri eredménytelen rátörés után Közértig követtem. Tanúval tudom igazolni krémes vevését. Kérem ezek
után szociális helyzetének nem helyt adni!” … De helyt adnak a manyimajmok! Naná, hogy helyt adnak. Csak nekem nem adnak helyt. Hogy éjszaka tilos az ellenőrzés-tevékenység… Hatósági plombát letépni nem tilos? Mi? Annyukvalagát az ilyennek… Zajt hall föntről, kezében fogóval, fázisceruzával behúzódik a villanyszekrény ajtaja mögé.
Lapos Elemér és Paparuska Károly lép ki két különböző ajtón, vagyis lakásból, majdnem egyszerre.
ELEMÉR
Kortalan, elhasznált kisgyerek, szürke és tarka, vékony és nehéz. Köhög, enyhén fluoreszkál. Épp csak a két lába látszik a zseblámpa fényében, melyet lefelé tartva szorít a hasához. Ha elveszi onnan, a lámpa elalszik, ha visszateszi kigyullad. Nézd, bazmeg, őzikék!
PAPARUSKA
Ormótlan öregember, mamusz, fürdőköpeny, füles-sapka. Szipog, krákog, fújja az orrát. Az! Majd pont őzikék. Te is látsz mindent összevissza, mi? Még jó, hogy fehér egeret nem látsz. Pedig az neked korai még. Macskák azok, Elemér! Ha egyáltalán… Az igaz, hogy némelyik a kilincset leeszi, ha föláll. A holdat. És kövér, mint egy zserbómici. Mint egy mignon. Büdös macskatehenek. … Még hogy őzikék! Tudod te, milyen egy őzike?
PAPARUSKA
Az őzike? Az kecses, meg törékeny. Remeg neki a pomponos kis valaga. Meg a cimpája a szimatolástól. Föltolja az égbe a nyakával, úgy szimatol…
PAPARUSKA
Az is van. Jó kis pörköltje. Na gyere! Lejössz velem? … Az utcára.
ELEMÉR
Minek az utcára? Vigyorog. Megint az asszonyhoz, mi?
PAPARUSKA
Milyen asszonyhoz?
ELEMÉR
Hát ahhoz… Azt mindenki tudja. Hogy maga kiáll neki az utcára, aztán beszél hozzá mindenféléket. Hogy aranyom. Meg satöbbi. Majd egyszer jól elüti egy autó…
PAPARUSKA
Mér baj a beszéd? Szép, erős asszony. Befúj neki a szél, lobogtatja a pálmakalászt, a hóna alatt a ruháját… Mér baj, ha úgyse hallja meg?
ELEMÉR
Szerelmes bele. Azt mindenki látja. Jól kiröhögik…
PAPARUSKA
Hát lássa! Nyalja ki, ha lássa! Na gyere, világítsál, te durracél, te egynyári ólom…
Eltűnnek a lépcsőlejáratban, néha villan a lámpa fénye.
PAPARUSKA
Kintről. Fulladol? Én is fulladok… Legalább adott rád dzsekit az anyád? Nem adott, mi? Na mindegy, semmi hideg nincs…
Kintről, ajtó mögül.
ISCHLER JÓZSEF
Dünnyög, cuppog, hagymát vág egy deszkán.
ISCHLER JÓZSEFNÉ
Minek a cumisüvegből iszol?
ISCHLER
Csaknak. Szeretem az ízét, annak.
ISCHLERNÉ
A rossz szagú szájaddal…
ISCHLER
Te vagy a rossz szagom. Kornélkával törődj!
Csönd, hagyma.
ISCHLERNÉ
Elég az már… Hallod?
ISCHLER
Mit vered a nyálad? Nem elég.
ISCHLERNÉ
De meg énszerintem már tiszta elég. És hagyjad azt a cumisüveget békén!
ISCHLER
Megmondtam, hogy szeretem az ízét, nem?
ISCHLERNÉ
Azt. Majd pont a tejét.
ISCHLER
Azét. Bírom, ha vigyázzban áll bennem a tej.
ISCHLERNÉ
… Dehát ha nem is látod vágni azt a szart! Majd egyszer tökre levágod a kezedet. A hagymás véredet akarod, mi? … Hallod, te baltafejű?
ISCHLER
Mit hát akkor meg? Mi?
ISCHLERNÉ
Azt, hogy nem látsz. Mér nem csinálsz valamit a villanyórával? Eddig csináltál. Most mér nem? Legalább hétvégén mér nem?
ISCHLER
Mer megráz, azért. … Attól remeg a kezem. A rázástól. Nesze, hogy remeg.
ISCHLERNÉ
Mer remegteted.
ISCHLER
Valagadat. … Amennyit kell, látok. Bejön a hold. Világít a hagyma.
ISCHLERNÉ
Naná. Majd pont a hold. Ide. …Ha látsz, akkor minek basztatod folyton a kapcsolót? Mi?
ISCHLER
Annak. Hogy beverjem a pompos szájad, annak.
ISCHLERNÉ
Tudod, mikor?! Káanyádét. Hol az elemlámpa? … Szoptatnom kell.
ISCHLER
Elvitte a fiad. Nélküle meg úgyse ér semmit.
ISCHLERNÉ
Jössz ezzel megint, mi? A gyerek képességével, mi?
ISCHLER
Betegség! Nem képesség, betegség.
ISCHLERNÉ
Megmondta a Cseleszta Béla, hogy képesség…
ISCHLER
Naná! A Cseleszta Béla!
ISCHLERNÉ
Az. És hogy fel fogja őtet vetetni artistaiskolába, csak még nem eléggé van kierősödve. Mert ezerből egynek van ilyenje.
ISCHLER
Ordít. Betegség! Olyan nincs, hogy nem betegség.
Csönd.
ISCHLERNÉ
De van. Azért nem az egész világ betegség. Csinálnál inkább villanyt.
ISCHLER
Nem csinálok. Főzök.
ISCHLERNÉ
Tök elég már az a hagyma, nem mondom? Hát a taknyom kidurran, hallod?!
ISCHLER
Hallom. Majd ha azt mondom, elég, akkor elég.
ISCHLERNÉ
Főz!? Sötét éjszaka. A túróslukács főz! Tudod jól, hogy ki van kötve a gáz is. Mit csinálsz vele, mi? Beledörgölöd a szemedbe?
A gyerek és Paparuska megjelenik a kapualjban. Elemér hol világít, hol nem. Hamuhó némán, takarásban.
ISCHLER
Bele. Az lesz, hogy bele, ne féljél. De te fogsz sírni, az fux.
ISCHLERNÉ
Sírni?! Na, az aztán van. Sírni. Az több van, mint a tejem.
ISCHLER
Odaügyeljél, mer megfullad…
ISCHLERNÉ
Persze, hogy meg, ha semmit se lát… Legalább hétvégén látna…
PAPARUSKA
Rekedten, egykedvűen dünnyög. „Te rongyos élet, lóbálj amplitúdó… Hajmási Pétert elviszi a rendőr… Lesz-e a szív még kicsomagolt bőrönd?…” Fene ezt a pamuksötétet! Elemérhez. Nagy állat ez a te mostani apád. Mi? … De legalább van. Nemigaz? Örülni kell, hogy ennyire is van. Még ha nem is saját.
ELEMÉR
Jó duma! Maga is csak jön nekem a hülyeséggel.
PAPARUSKA
Mér hülyeség? Sokat szok verni?
ELEMÉR
Csak ha anyukám engedi.
ELEMÉR
Ja. Mit csináljon, ha hozzáment. Ha egyszer törvényes ura neki az Ischler? De már nincs meg az ereje. A rendes veréshöz. Ki fog a gyomra gyulladni, és parcella. … Ahol apa nincs, szíj sincs. Vasalózsinóron nincsen csatt.
PAPARUSKA
Csak dugó, Elemér. Azon meg dugó van.
ELEMÉR
Az kisebbet fáj. Nekem elhiheti.
PAPARUSKA
Aztán mit főz az apád? Megint májat?
ELEMÉR
Nem főz az semmit, csak a pofája jár. Hogy meg kell dinsztelni, mer az tele van erővel. Aztán kiborítja nyersen a kőre. És rugdalja bőgve a lavórt. „Édesanyám, te jó asszony”, és bömböl. Bokáig a trutyiban. Tiszta ideg vagyok már. … Na, Elemér, szerezzél!… Örülj, bazmeg, hozok. Csak úgy süti a hasamat a milerit. Futás közben meg kiolvad nekem. Zúzás-szíves csirkemájat. Mindig ugyanaz a kontyos asszony szalad utánam. Elég rendes asszony máskülönben, csak lassú. Ha háttal futok se ér utol. Köhög, rágyújt.
PAPARUSKA
Te meg minek dohányzol, Elemér, mi? …Majd megállsz a fejlődésben, aztán veled támasztják alá az asztalt. De frankón. Megfognak, belakkoznak, mint egy dákót. … Meg fogod látni, majd a séródra ülnek a lányok. De nekem mindegy. Csak minek kell az?
ELEMÉR
Annak. Jó asztmás rohamra. Meg mert jólesik, annak. Aki rá van szokva, az tudja. … Hatévestől rendszeresen dohányzok…
PAPARUSKA
Az elég nagy baj. … Na, gyere, világítsál! Kimegy az utcára és megáll a nyitott kapu előtt, Elemér kicsivel mögötte.
ELEMÉR
Mit világítsak? Azt hiszi, attól jobban látja? Mit bámul mindig azon, hallja?
PAPARUSKA
… Fasz tudja, Elemér. Hogy látszik, azt. Hogy a legszarabb utcából is látszik. Peep-show a proliknak, nem igaz? Az úristen ingyen kulcslyuka. … Például a szárnyát nézem. Hogy van-e, ahonnét látszik a szárnya. Mittudomén, mit. Hogy szép, azt. Nem szép? Mint valami angyal… Bámul a fényes semmibe. … Hát nézzen ide, aranyom! Na! Nem néz ide? Nem, mi? … Megsértődött. Mert a Lapos Elemér nem kultiválja magát. Ugye? Legyint, megfordul. …Mindegy, Elemér. Majd megtanulod te is. Hogy néha meg muszáj halni egy szaros bokáért. Egy nyaki belecsókolásért. Csak nem érdemes. Valami kattan, a néhány halvány fény is kialszik. … Na! Áram nincs, aztán mégis van áramszünet. …Mocsok egy hely ez, annyi biztos. … Láttál te már fecskepatkányt?
ELEMÉR
Persze. … Csak nem emlékszek. Az milyen? Jó nagy?
PAPARUSKA
Naná! Marhául nagy! A Birsekné hízlalja. Akármit is mond. Őnála vannak ketrecben. Dróton. A kövérebbje minimum akkora, mint egy esernyő. Elfütyüli kánonba az egész gyászindulót. Húst eszik, fekete ruhát és paplantollat. Meg szikrát. Ül a Birsekné a konyhakövön és eteti…
PAPARUSKA
Mindegy. Ha él, ha nem, eteti.
ELEMÉR
Nyuszikát is eszik?
PAPARUSKA
A fecskepatkány? Franc tudja. Biztos. Eszik az mindent.
ELEMÉR
Azonosíthatatlan plüssállatot húz elő a zsebéből, nyomorgatja, beszél hozzá. Hallod, mit eszik, baszki? Hallod? Úgyhogy viselkedjél, azt megmondom! … A rossz szagú szájaddal…
PAPARUSKA
Dohányzol, aztán meg babázol a nyuszikáddal? Hogy van ez?
ELEMÉR
Nem babázok. Fegyelmezek. … Meg kell a Tádé Mókuskát fegyelmezni…
PAPARUSKA
Mér Mókuska, ha nyuszi?
ELEMÉR
Csakért. Mert nyuszika. … Le kell rendezni őtet. Azt kell neki kiabálni, Hugyos Józsi. Nájlonszatyorba foglak tartani, azt kell…
PAPARUSKA
Nézi a padlót, keres valamit. Mocsadék egy hely, én mondom neked. Ezt a falat már csak a postaládák tartják, ezek a csálé, egyfogú postaládák. Egy élő kolumbárium, vagy mi. … Mert levél az ide úgyse jön. Néha hivatalos értesítés. A haláltól, hogy kihúzta a sorszámodat. Örömmel értesítjük, stb. … Bizony, Elemér. Annak meg nem kell a postaláda. Az fogja, és följön. Nem is csönget, csak besóhajt a tejüvegen. Más nem jön. Néha idézés. Meg a tüdőszűrő-papírom. Gyere, világítsál csak! Hol a francba lehet? Kellett, hogy küldjenek, mindig szoknak küldeni…
ELEMÉR
Az mi az, hogy kolumbárium?
PAPARUSKA
Az? Hamuszálloda. Ugyanaz találta föl, aki Amerikát. … Jó volna egy kis amerika, nem igaz? Nagy, marha autó, napszemüveg, a fülemben is szivar, dzsokikalap… Eredetiben hamburgerozni. Bermuda-nadrágban talpig. Hajaj! Meg egy kevés diznilandi társasút. … Kezet fogni a Donald-kacsával, mint a Grósz Károly. Nem igaz? … Itt kell lennie valahol. Mindig küldenek, mér pont most nem? … Egy ilyen kopasz seggű képeslapot. Azt csak nézem egy darabig, és agyő, köhögés. Azonnal rámjön a röntgenijedtség. Hogy iksz napon a Paparuska Károly jelenjen meg. Dehogy jelenek, csókolom, egy faszomat jelenek! Már a papírtól elmúlott…
PAPARUSKA
Attól. Az egész hurut… Becsukja a kaput, köhög, odaáll a kukák elé, vizel, Elemér melléáll, utánozza. Mintha volna belül egy nagy leukoplasztom, de le a köldökömig. Hol fölszakad, hol nem. … Különben mindegy. Törüljék ki a papírjukkal. Az asszisztensgizik…
HAMUHÓ
Krákog, megpróbálja magát észrevetetni.
PAPARUSKA
Megijed. Hő!… Ki van ott? … Ja, csak maga az? Az infarktust hozza rá az emberre. Mit keres itt ilyenkor?
HAMUHÓ
Félelmében támad, agresszív. … Mit mit keres? Az nem úgy van, hogy mit keres! Én kérem itt a dolgomat végzem. Énnekem…
PAPARUSKA
… Szóval, a dolgát. Ami azt illeti, mink is. De mi legalább otthon vagyunk. … Mi van, maga már vizelni is idejár, Hamuhó úr?
HAMUHÓ
Na, csak maga vigyázzon ezzel a beszéddel! Azt én megmondom. A sértegetésével. Én itten a hivatali dolgomat végzem. … Na és, ha éjjel? Nekem baj, ha éjjel. Én itt nem passiózok segélyen. Énnekem érvényes arcképes igazolványom van itt tartózkodni…
PAPARUSKA
Tudja mit? Csókolja meg az arcképesemet! Azt maga nekem megcsókolhatja.
PAPARUSKA
Fogod be! Még az kéne pont! Hagyjuk szépen a Hamuhó urat intézkedni! A Hamuhó úrnak arcképes teendője van, nemdebár? Már péntek éjjel sincsen nyugta. Van magának családja, Kolumbáriumkám? Elindul Hamuhó felé.
HAMUHÓ
Hátrál, rikácsol. Igenis van. Mi köze, hogy van? Azt maga csak ne vegye a mosdatlan szájára. … Hé! Mit akar? Idefigyeljen, nehogy nekem kimerítse a személyi szabadságomban korlátozás tevékenységét…
PAPARUSKA
… Mit merítek én ki, bazmeg?
HAMUHÓ
Azt. Pontosan azt. Hallja! Ne közelítsen! … Kutyával ne próbálkozzon! Sósav van nálam! Bizony isten, ha hozzámér, sósav van nálam!
PAPARUSKA
Akkor egészségére, ha sósav. Csak ne ugráljon, mer ez a gyerek magát úgy megvillanyozza, hogy hazáig világít, mint egy szemeteskardigán. … Nem igaz, Elemér?
ELEMÉR
Mit ezzel izél? Mér nem vágja pofán? Vagy rúgja le! Senkise látja meg. Nem hallotta? Sósav van nála!
PAPARUSKA
Nem fogod be? Hogy beszélsz a bácsival? … Lássa, Hamuhó úr, hogy mennyi problémás lakik itten? Csupa eset, nem igaz? Csupa vastag dosszié. Ugye? Ne legyen beszarva, nem bántja itt magát senki…
HAMUHÓ
Na, arról pont lehetne beszélni, a bántásról…
PAPARUSKA
Aztán most kihöz jött, ha szabad kérdezni? Mer nem hozzám, ugyebár? Remélem, hogy nem. Mer én a sötétben is látok, Hamuhó úr! Szénnel fűtök, szénnel mosakszok, és ötéves koromban fáztam utoljára. Úgyhogy maga énnekem bekaphatja…
HAMUHÓ
Igen? Azt majd még meglátjuk, hogy úgyhogy… biztos lehet, hogy azt még meg… Elindul a kapu felé.
A cukrászatból erősödő morajlás, sistergés, sikítozás, majd vörös, alvilági fénnyel kicsapódik a vasajtó, s bár hamar be is csukódik, a zaj, a változó erősségű, föld alól jövő fény a darab végéig megmarad. Olyan hihetetlen és váratlan effekt, mintha a játék átlépett volna egy másik, irreális dimenzióba. Innentől a lenti izzás minden gesztust, jelenetet meghatároz – fölerősít vagy ellenpontoz. Mondhatni, az izzó, láthatatlan cukrászat is játszik, akár valami ősállat, élő „indulatmenet”. Egy ideig a fénytől és a füsttől szinte semmit sem látni.
KOKKER
Nagydarab, dülledt vérbarom, kommandós egyenruhában. Fölrohan a lépcsőn, rémült, izzadt. Szinte sírva, sikítozva. Kimászott!!! Nem látod? Ez fölült és kimászott…
RIGÓ
Mint egy puha, kövérkés papagáj, joggingban, aranyláncban, rémületben. Vagy mint a kocsonya. Középkorú. … Mit kimászott? A húgy agyad mászott.
KOKKER
Te nem vagy ember, bazmeg, az fix, hogy nem. Én ezt nem csinálom.
RIGÓ
Hanem? Kihívod az úerhát? Na! Mit állsz ott? Gyere, segíts bezárni az ajtót!
KOKKER
Ha nem mászott, akkor mi volt ez, mi? Ez is szisztéma volt? Azt mondtad…
RIGÓ
Mit mondtam? Azt mondtam, hogy ez mégse a krema. Hogy ebben tovább tart.
KOKKER
És akkor mi volt ez?
RIGÓ
Mit tudom én? Durranás volt… Berobbant az elektronika.
KOKKER
Megmondtam, kurvaanyád, én megmondtam, hogy berobban…
KOKKER
… Megmondtam, hogy vedd lejjebb… Erre te fölizéled ütközésig…
RIGÓ
Mert takarékon nem ég el. … A vandál munkád.
Végre bezárják az ajtót, lakat, kallantyúk, de csak a füst lesz kevesebb.
KOKKER
Akkor most mi lesz? Bezártuk, és?
KOKKER
Hogyhogy várunk? Tudod, ki várunk! … Húzzunk innét, amíg meg nem lát valaki!
RIGÓ
Nem mész sehova, megértetted?
KOKKER
Mi az, hogy nem? Mi vagy te, hogy nem? Én nem fogok itt temiattad… Észreveszi Paparuskáékat, suttogva. Te… valaki van itten…
RIGÓ
Háttal. … Lófaszt van. Senki nincs!
RIGÓ
Megfordul, nagy nehezen összeszedi magát. … Na és ha van? Hadd legyen… Mér ne volna… Jóestét, emberek! … Hogy vagyunk, hogy vagyunk?… Levegőzünk? Pihengetünk? Paparuskának. … Mit bámul, Karcsikám? Há? Valami baj van?
PAPARUSKA
… Mi volt ez, Rigó úr?
HAMUHÓ
Tűzoltók… Azonnal a tűzoltókat kell…
RIGÓ
… Milyen tűzoltókat? Mit avatkozik maga bele? Kicsoda maga? Paparuskához. Ki ez?
PAPARUSKA
Ez csak a számlás… Ólálkodik… Szívóskodik itten… Macerálja a villanyt.
Némileg enyhül a sistergés, beáll egy többé-kevésbé állandó szintre.
HAMUHÓ
… Majd azt én megmondom, hogy ki macerál! Azonnal jelenteni kell… azonnal!
RIGÓ
… Mit kell jelenteni? A sötétben bujkálást? A szaglászást éjszakai órában? Na! Mióta van itt maga? Halljam! … Mikor jött ide ez a genyó, Karcsikám?
PAPARUSKA
Mittudom én. Itt találtuk a gyerekkel… Könyékig az áramszekrényben. Egyszercsak itt volt a kapu mögött.
RIGÓ
Hogyhogy itt volt? Mióta itt volt? Fogd meg, Lali!
KOKKER
Tétovázik, semmit nem ért, szinte hipnotizálva követi Rigó utasításait, bamba és félelmetes.
HAMUHÓ
Na! Mit képzel? Ezt én kikérem magamnak. Ezt én haladéktalanul ki… Maguk nem tudják, hogy én ki vagyok… De várjanak csak… Indul a kapu felé, Kokker elkapja a karját, Hamuhó visít. Sósav van nálam… sósav…
KOKKER
Tenyérrel Hamuhó fejére üt. Kuss!
LINDAUER MARI
Nyúzott, bőven harmincas nő, pongyolában, cicanadrágban, lófarokban, a gangról. Naaaaa! Mi van ott lenn megint? Mért nincs nyugta? Mért nincs itt egy perc nyugta, mi?
RIGÓ
Hamuhónak. Na látja. Zavarja itt a pihenést. Késő esti órában. Ordibál. Játssza a hatóságot. Buherálja az áramot. Sötét udvaron, ahol üzem van. Éghető anyag. Hallgatódzik. … Mit hallgatództál, mi?
HAMUHÓ
Tátog, megszólalna, de Kokker emeli a kezét.
RIGÓ
Ordít. Na!!! Hallgatódzol, aztán meg lapítás? Hova lett a nagypofánk a szájunkban? A lakóközösséggel bezzeg nem merünk témázni, mi? Be van a gatyánk szarva, mi? Mostan ilyen kicsikék vagyunk, mint ez a … kapukulcs… Jajám, mint ez a kapukulcs… Elindul a kapu felé. … De ne féljél, hogy te innét kimész! Nem mész ki, bazmeg! Azt én megmondom, hogy nem. Bezárja a kaput. És senki. Senki nem megy ki. Úgy. Lali, ideállsz, nem mozdulsz! … Nem lesz itt témázás. Futkozás.
LINDAUER
Hallják!? Mi van ott? Megint betörő van?
RIGÓ
Ki tudja, csókolom, ki tudja aztat…, hogy nem-e pont betörő…
KLUMPET FERENCNÉ
Testes, alkoholpozsgás öregasszony, jersey-nadrágban, kardigánokban, nyúlszőr sapkában, a gangról. Jézusmária, Rigó úr, magától jön ez az ordinári büdös?
RIGÓ
Semmise jön. Tessék csak szépen betágulni innen…
KLUMPETNÉ
Hogyhogy betágulni? Mit csinálnak maguk ott lenn? Mi ez a szag?
RIGÓ
Szag? Hát milyen szag, Klumpetné? Hát megszokhatták azt a kis szagot, nem? … Meg ugye, egy cukrászatnak illata van, ha jól tévedek. Szaga csak, már bocsánatot kérek…
LINDAUER
Milyen bocsánatot? Az a bocsánat, hogy bezárta? Hát ez kulccsal bezárta a kaput! Nem látták? Ott van a zsebében. Mit képzel maga, hallja?! Azonnal nyissa ki! Azonnal! Ég a ház, ez meg ránkzárta. Na, hát mi lesz már? Hívják a tűzoltókat! … Azt akarja, hogy sikítozzak?
RÁSÓ DEZSŐ
Lepusztult, középkorú férfi pizsamára húzott kabátban, a gangról. Hallgasson már! Mi a lófasz édes van?
LINDAUER
Nem hallgatok. Sikítozok. Segítség! …Rendőr!!!
KLUMPETNÉ
Milyen munka az, hogy rendőr?! Maradjál már te meg a rendőröddel! Nem volt elég a múltkor?
LINDAUER
… Hát nem látja, hogy ez mit csinált? Fogta és bezárta…
PAPARUSKA
Magának hogyan van ehhöz kulcsa, Rigó úr? Ez ám ötvenhat óta nem volt bezárva! Itt senkinek sincs kulcsa. Még a tanácsnál, vagy mi az isten, még ott sincs kulcs, hallja? Milyen munka ez? … Hogyan fogunk így közlekedni?
RIGÓ
Odamegy Kokkerhez, megveregeti a vállát. Paparuskához. Hát nem fognak, Karcsikám. Tudja mit? Nem fognak. … Legföljebb egy kicsikét nem fognak közlekedni. Ki-beszaladgálni. Rendőrözgetni. Tűzoltózgatni nekem itten. Kicsikét itt fognak mostan maradni. Az otthonukban. Stimt? Meg fogunk egyezni. Nem fog lenni semmi baj…
RÁSÓ
Milyen baj? Akkor mégis van baj? Idefigyeljen, hogy gondolja maga ezt a ránkzárást?
HAMUHÓ
Emberek! Itt egy nagyon csúnya munka készül. Itt egy nagyon… egy óriási törvénytelenség. Itt ám mindenki nagyon meg foghatja ütni a bokáját! Bizonyám! Ez nem vicc! Azonnal tessék értesíteni a hatóságot, hogy ez a személy…
KOKKER
Megindul Hamuhó felé.
RIGÓ
Mi van ez a személy, mi? Hadd halljam!
HAMUHÓ
Azt majd én a rendőrhatóságnak…
KLUMPETNÉ
… Mi az, hogy a hatóságnak?
SZEVICS ARANKA
Harminc körüli nő otthonkában, cicanadrágban, a gangról. Hamuhónak. Mit pampulázkodik maga még ilyenkor is? Nem elég magából nappal? Kilowattbuzi!
RÁSÓ
Hát hallgassanak már el az üvöltözéssel! Rigóhoz. Na, mondja hogy mi van? De rendesen. Kigyulladt lenn valami?
KLUMPETNÉ
Ki hát. Biztos a kukák. … Csak nem ez a kilowattbuzi kigyújtotta a kukát?
RIGÓ
Úgy van, csókolom. … Ki tudja azt, hogy nem-e volt egy kis gyújtogatás? Ugye, Hamuhó!? Elcsináljuk a villanyt, a gázt, elvesszük a szegény szölke gyermekek elől a tejrevalót, aztán még gyújtogatunk is. Nem igaz?
HAMUHÓ
Hogy én? Maga! Azt én tanúsíthatom. Ne hallgassanak erre, emberek…
ISCHLER JÓZSEF
Keszeg, görbécske ember piros ingpulóverben, félrészegen, a gangról. … Te villanyhóhér! Kigyújtod nekünk az otthonunkat, aztán még pofázol?
HAMUHÓ
Maga csak aztán a legmélyebben fogja be a rovásával! Magát az élete végéig felfüggesztettbe kéne tartani… Sőt…
KOKKER
Kuss! Nem mondtam?
HAMUHÓ
Nem kuss. A legkevésbé nem kuss. Hanem külsérelem. … Látleletet fogok fölvetetni. Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy ez a személy (Rigóra mutat.) az … őrző-védő úrral testileg bántalmaztatott! … A saját fülemmel hallottam, amikor azt mondta ennek az úrnak…
RIGÓ
Odamegy Hamuhóhoz, félrevonják Kokkerral. Mit mondtam én? Mikor mit mondtam én, bazmeg?!
Apró durranások a föld alól, vörösödik a pincelejárat, az világítja meg a kapualjat, a lakók lenyűgözve, tehetetlenül nézik.
ELEMÉR
Odasündörög a vasajtóhoz, megpróbál benézni a kulcslukon. Ég a krémes! Ég a Rigó krémese!
RIGÓ
Te, az anyád micsodáját, nem jössz el onnan azonnal? Megfogja Elemért a karjánál, mire a lakók felhördülnek.
ISCHLER
Hő!!! Erisszed el, te, mert ha én egyszer oda lemegyek, akkor…
RIGÓ
Megpofozná Elemért, majd ugyanazzal a mozdulattal simogatni kezdi a fejét, barackot nyom rá, heherészik. … Akkor, akkor, … mi lesz akkor? Na, jól van akkor, nincsen ott semmi látnivaló. … Menj anyádhoz! Gyereknek ágyban a helye.
ISCHLERNÉ
Lestrapált fiatal nő, cicanadrág, tűsarkú cipő, flitteres póló, a gangon. Elemér, a kurva anyádat, mit csináltál megint? … Semmit se csinált! … Hallod? Semmit se csináltál! Azonnal gyere el onnan!
ELEMÉR
Kigyulladt neki a krémese…
ISCHLERNÉ
Sikítva. … A karodat kitépem, te, ha azonnal föl nem jössz.
LINDAUER
Segítség!!! Azonnal segítség! Mit állnak ott, mint a hideg víz? Hát csináljanak már valamit! Kigyulladt, ez meg bezárt. … Nem hallják, hogy ég?
RIGÓ
Üvölt. Nem ég! Sül. Fogja és sül. Minden este sül. Meg vagyok értve?!
KOKKER
Üvölt. Kuss! Meg van értve, hogy kuss? A zsebébe nyúl és egy „pisztolynak látszó tárggyal” Hamuhó feje felett rácsap a villanyszekrényre. Hatalmas döndülés, viszont kigyullad a lépcsőházi világítás, mire csönd lesz.
ISCHLERNÉ
Halkan, ijedten. Nem te voltál, Elemér!? … Hallod? Azonnal jössz aludni…
RIGÓ
Úgy is van, kezicsókolom. Kisgyermeknek ágyban a helye. Meg mindenkinek. Tessék szépen behaladni a lakásba! Nincs itt semmi bámészkodnivaló. … Még hogy ég?! Hát nem ég minden este? Hát nincs minden este sütés? De. És abból azért csurran-csöppen. Egy kis ez-az. Egy kis reszli. Rumaroma. Szavatossági kakaóvaj. Nemdede? Kinyalás gyereknapkor. … Vagy rosszul emlékszek? Rosszul? Most meg kényeskednek. Mert durrog … a technológia. Na és? Egy kevés izzás, meg durrogás. De ez nem úgy tűz, hogy kigyullad vagy ilyesmi! Ez egy egyszerű baleset. Maximum. El kell fojtani és megvan.
Homokot kezd lapátolni a vasajtóra. Lassan halkul a sistergés, a morajlás. … Minek itten próbára tenni a béketűrést? Pont maguknak. Mert maguk énnekem nagyon sokat köszönhetnek. Hajaj. De hajaj ám! A maguk szar háza az én üzemem nélkül már sehol se volna. Szar se volna. Bontási tégla volna. De mindegy. Az ember azér ember, hogy segítsen egymáson, nem igaz? … Kértem én ezért valamit? Egyszeris kértem? Nem kértem. Most kértem ezt a kis… diszkréciót. Hogy ne legyen ebből világgá kürtölés meg kiszaladgálás. Mér kell a kis bajból nagyot csinálni, há?
KLUMPETNÉ
De nagyon csavarja! Mit csavarja?! A maga baja. A maga büdöse. Ha fölgyújtotta, oltsa is el. És akkor nem kell hatóság. Ebbe a házba még meghívásra uerhá nem járt…
RIGÓ
Hát nem ezt mondom én is pont? Hogy maguknak se jó, ha a rendőrség itten körülnéz. Tűzoltóság. Kinek jó az? Nahát. Nekem se jó. Meg fogunk egyezni. Szépen megvárjuk, amíg elalszik. … Megmondtam, hogy technológia. Melegszünk. Elbeszélgetünk. Nem úgyis eleget fáztak emiatt az ember miatt? Hamuhóra mutat.
Dehogynem. Akkor meg? Mit kell verni a nyálat?
CSELESZTA BÉLA
Puffadt, zselézett, öregedő szépfiú répanadrágban, pizsamakabátban, a gangról. Hogyhogy mit kell? Azt kell, hogy ég a ház, azt.
RIGÓ
Maga csak vigyázzon ezzel a minősítéssel! Hol ég, mi? Egy darab lángot mutasson nekem! Na?! Hát akkor? … Mondja meg, Hamuhó! Ég?
HAMUHÓ
Kokkerrel a nyakában. Hát… izzik… Valami izzás van.
RIGÓ
Na ugye! Izzás. Az izzás az nem égés. Az két külön tészta, kérem. Mi az egy kis izzás? Egy egézséges, felnőtt embernek? Semmise. Kényelmetlenség. Ez kérem, magunk között mondva, tortalap. Tessék. Megmondom őszintén. De ezt én ismerem, mint a tenyeremet. … Meg vagyok értve? Vagy témázás legyen? Ne akarják, hogy témázás legyen! Meg egymásra mutogatás. Vannak eszközeink, ugye, Lali?! Ordítva, Kokkerhez. Ugye!!??
RIGÓ
Nahát. Megvárjuk szépen, amíg leizzik a téma, és volt szerencsém.
RIGÓ
Nem tévedhet néha az ember? Itt van példáulnak ez a Hamuhó. Hivatalos, okos ember. Mégis tévedhet. Ha bajt csinált, hát bajt csinált. Javítsuk ki! Ne vájkáljuk, ne keressük, javítsuk ki! Hát nem mindegy a bajban, hogy ki hibázott? Hogy a Hamuhó úr hibázott, vagy a Karcsikám hibázott? Vagy esetleg a Rigó János hibázott? Mi? … Azt hiszik ingyenért akarom? Nem akarom ingyenért.
RÁSÓ
Mi az, hogy nem ingyért?
RIGÓ
Hát az. Meg lehet egyezni. Hogy ez mibe van például maguknak konkréten. Kaja, pija… Na? Mondják csak meg! Megyek, hozok, ami kell.
RÁSÓ
Értem én magát, Rigó úr. Nagyon is értem a lekorumpálásával. De maga erre akkor is csumáig rá fog baszni. Mer maga ide minket akkor is bezárt.
HAMUHÓ
Jól mondja a kolléga… Ez egy súlyos tényállás. A személyes szabadságba korlátozott. Pszihés nyomással. … Ez egy túszdráma, kérem! És maga ezt nem fogja megúszni a bokájával.
RIGÓ
Nem? Hát aztat majd meglátjuk, hogy nem-e. Meg hogy ki nem! … Mer ez egy tisztázatlan eset. És csak kifejezetten örüljenek, hogy nem hívok rendőrt. Hogy ezt inkább diszkréten tisztázzuk. Magunk között. És addig innét senki ki nem megy. Senki. … Tudhatjuk, ki helyezett olajos rongyot a szellőzőbe? Há? Rásóhoz. És ha éppen maga volt? Ha az uerhá ezt firtatja? … Meg hogy a Hamuhó úr mit keresett a nagy öntudatával késő este idegen ház udvarán. Vagy a gyerek. Hogy nem-e volt egy kis gyufázás. Gyufázgatás. Na?
HAMUHÓ
Igenis, hogy túszdráma…
RIGÓ
… Ugyan, kérem, túszdráma! Személyes szabadság! Hát hova mennének momentán? Maga hova készül a szmokingjában, Karcsikám? Hiltonba? Operába? Van ekívül számunkra hely? Lófaszt van. Megmondta a költő. Hát akkor. Nem jobb itt eltölteni? Melegedni? Elbulizgatni … a Rigó számlájára?
RÁSÓ
Mit csavarja megint? Mit csavarja? Maga mondta az előbb, hogy baleset.
RIGÓ
Az attól függ. A maguk viselkedésétől, Karcsikám, hogy baleset. A viszonyulástól. Világos?
RÁSÓ
Akkor mi az, hogy nem ingyenbe? Meg hogy maga a hunyó…
RIGÓ
Kicsoda hunyó? Én? Hát jó. Én… Én, én, én. És akkor én mostan mit csináljak, mi? Ha tegyük föl, én. Lövessem főbe magamat a Lalival? Annak az elég könnyen megy. Ugye, Lali? Maga talán azt mondaná: „én voltam, tessék, akasszatok fel”? Mint a barom? Nem próbálkozna? Nem igyekezne jóvátenni? Hagyná, hogy kiderüljön? Hogy mind bajba kerüljünk? … Ez ám ott nem pár szar kacsatojás! Hanem tíz mázsa tortalap ott lenn. A veszendőbe! A pocsékba!
RÁSÓ
A Biztosító meg fizet, mi?
RIGÓ
Milyen biztosító? … Vagy úgy. Na és ha a biztosító?… Na és ha az? Mondtam én, hogy ingyenbe akarom? Nem mondtam. Meg fogunk egyezni, Karcsikám.
RÁSÓ
Az attól függ, Rigó úr. Mer ez egy szar ügy. Mer itt leéghet a ház egy-két szóból…
RIGÓ
Leéghet! Mit leéghet? Minden este leéghet.
RÁSÓ
De ez most nem olyan. Azt maga jól tudja, hogy nem.
RIGÓ
… Idehallgasson! Tegyük föl. Oké. Tűzoltóság, rendőrség. Oké. Hanem akkor azt is megkérdezik ám, hogy hát ejnye-bejnye, maguk mér kussoltak itt, meg mér nem teljesítették a kötelességüket, bazmeg! Jajám! Az állampolgárit! A vacilálás helyett.
HAMUHÓ
Azért, mert bezárt. Azért. Személyes szabadságba…
RIGÓ
… Mit hogy bezárt? Mér bezárt? Mer muszáj volt. Mer mind a halál faszára elszaladt volna. Segítségnyújtás helyett. Meg a szolidaritás helyett. Maguknak a szolidaritás egy darab szar? … Ugyan, hát nem olyanok maguk. Vagy olyanok? Mondják meg, ha olyanok. Pont a Rigóval. Hát nem egymás túszai vagyunk mindannyian? De. Úgyhogy csak ne ugráljanak! Kisemberek vagyunk mink ugrálni, Karcsikám, nem igaz?
RIGÓ
… Nem Karcsi. Dezső. Jól van, aranyapám. Nagyon jól van. Meg is egyeztünk. A Rigó most szépen fogja magát, és hozza amit megígért. Kerül, amibe kerül. Nem számít. Kaját, piát. Mindent. Muzsikcentert. Maguk csak maradjanak a seggükön.
KOKKER
Megkönnyebbülten hátrál a kapu felé. Úgy van. Senki se mozdul. Marad a seggén. Vannak eszközeink. Rigóhoz. Gyere, menjünk!
RIGÓ
Itt maradsz. Megmondtam. Nem kezdem előlröl. Befogod a szád.
A lakóknak. … Addig a Kokker kolléga itt marad. A bizalom végett. Hogy a Rigó az nem beszél a levegőbe. … Meg hogyha bármi témázás történne… Meg vagyok értve?
Rigó kisiet, sokáig zörög a kulccsal. Kokker bambán odaáll a kapuba, Rásó, Paparuska fölmegy az emeletre, Hamuhó leül oldalt. Közepesen, megszokhatóan és félelmetesen izzik a cukrászat a talpunk, a nézők talpa alatt.
HAMUHÓ
Kokkerhez. Hát ez itthagyta magát… Nem igaz? Hű, de itt hagyta! De maga nem hülyegyerek… Lenne egy ajánlatom… Hallgasson ide! Énnekem ezekhöz a népekhöz semmi közöm. Azt lehet látni. Hogy ki tartozik össze, nem igaz? … Szóval, maga engemet véletlenül kiereszt, teszem azt, ki… Mondjuk, szemet huny. Érti? És akkor a Hamuhó is szemet huny… Na? Nem szabályszerű, de én ezt vállalom. Hogy spongyát rá. Én hajlandó vagyok elfelejteni…
HAMUHÓ
Ezt-azt. A külsérelmet, például… Na? Kienged és kalap. Magának is jobb, ha kienged. Az magának se mindegy, hogy én hogy teszem meg a tanúvallomásomat ott benn… Na? Csönd. Csak gondolkodjon nyugodtan…
HAMUHÓ
… Úgy is jó. De akkor én levonom a konzekvenciámat. Azt megmondom, hogy le…
KLUMPETNÉ
Kijön a gangra, Rásóhoz. Elmentek?
RÁSÓ
Csak a Rigó. Elment anyagért. Kaja, pia, azt mondta. Muzsikcenter. Hoz mindent a jólérzésünkért. Meg hogy ne jelentsük. Mer akkor őtet fölakasztják. … Meg minket is.
CSELESZTA
Mi az, hogy minket?
RÁSÓ
Mittudom én, hogy mondta. Valahogy az állampolgárság végett… Mindenesetre elment.
KLUMPETNÉ
A másik nem? Az a faggyasmajom nem?
RÁSÓ
Hallgat, integet a kapualj felé.
KLUMPETNÉ
És ha ez a szar tényleg kigyullad? Mi? A Rigó elpucolt, mink meg ki fogunk gyulladni?
RÁSÓ
Nem fogunk. Azt mondta, két-három óra és nyomtalanul leizzik…
KLUMPETNÉ
De lepaktált! Hű, de lepaktált! Mit fizetett az magának a mi bőrünkért?
RÁSÓ
Mit van oda? Nem ez van minden este? Szag, meg sütés? Hogy az epe is madártej, nem?
KLUMPETNÉ
Ez nem csak szag meg sütés. Azt én mondom magának, hogy van ott lenn valami nagy gáz. Tudja, hogy mikor jön az vissza? Semmikor!
RÁSÓ
De visszajön. Azt megígérte a Rigó. … A Kokker úr addig vigyáz a rendre.
KLUMPETNÉ
Végre észreveszi Kokkert. Aztán magának, fiatalember, kije ez a Rigó?
KOKKER
Hallgat, rágógumit rág. Markolja a zsebében a pisztolyt.
KLUMPETNÉ
… Ez úgy áll ott, mint a Hitler. Néma ez? Vagy szovjet?
KLUMPETNÉ
Aztán mit akar velünk ez a maga haverje? … Na! Mér gyújtották föl azt ott lenn?
KOKKER
Hamuhóra mutat. Ez gyújtotta föl.
KLUMPETNÉ
Nem az. Az egy tetű, de nem az. … Hallja?! Minek csinálták? Nézik egymást Kokkerral. … Maga csak vigyázzon a piszkos nézésére! De nagyon. Ne féljen, sokat elképzelem én, hogy verekszek. … Én minden éjjel arra ébredek. Hogy kiesik belőlem a jóság, mint a protkóm, és annyi… Suhogtatom mint egy fűrészt, és nem tudom visszagyömöszölni. Nem és nem. … Hallja? Én ám nem csinálok be, mint ezek, őrző-védő úr!
CSELESZTA
Nyugodjon már! Nem mindegy magának? Ha leég ez a szar, legalább kap egy békásmegyert. Na? Ott aztán turkálhat könyékig. Akkora szeméttároló van, hogy ki se kell mennie az utcára … csak leliftezik, aztán halivúd…
KLUMPETNÉ
Mit célozgat? Mit célozgat? Azt hiszi, magában nincs ott könyékig a hörcsög, hogy begyűjteni mindent, lekukázni az egész kurva életet? Azt hiszi? Én is tudnák célozgatni. Hogy egyesek miből él, például. Meg miből franciaágy.
CSELESZTA
Na célozgasson! Miből? Na?
KLUMPETNÉ
A megmondommijéből. Abból. Azt hiszi, én nem látok a szememmel?
CSELESZTA
Akkor meséljen, ha lát!
KLUMPETNÉ
Tudnák. Bőven tudnák. Hogy ki mindenki megy oda be. Meg hogy kupleráj. Például. És az is például, hogy a konyhacsap nem kisvéce. Azt látom.
CSELESZTA
Na, akkor beveheti, amit lát. Vigyorog, vörös az arca. Bemegy becsukja az ajtaját.
KLUMPETNÉ
Igen? … Igen? … Egy idős, gyönge személynek… ilyet… Anyádba, kisfiam… Tudod? Abba a forintosba.
LINDAUER
Klumpetnének. Mit kezd ilyenekkel? Egy ilyennel nem lehet kezdeni. Csak okádni lehet… Mindjárt hányok. Rosszul vagyok. Papírom van, hogy rosszul. Engedjenek ki! Telefonálni akarok…
SZEVICS
Pont azt lehet most! Telefonálni! … Látod, hogy nem lehet. Inkább menj be szépen és feküdjél le. …Hallod, Mari?! Hát éjjel van. Hát mit akarsz már?
LINDAUER
Kimenni… Hívjál mentőt! Ki akarok menniiii!!!
KOKKER
Itt marad! És bemegy. Picsába! Az ember feje széjjelpattan itten.
Lindauer bemenekül a lakásába.
HAMUHÓ
… Hajaj, hogy széjjel! Nem lehet itt gondolkodni, mi? Annyavalagát az ilyennek! … Azt én magának megmondhatnám, hogy ezek milyenek. Ez a Lindauer, hajaj, van hogy egy hétre is bezárkózik. Se ki, se be. Érti? Ráfekszik a szívére, hogy ki ne lopják alóla, azt mondja. Mer ez az egy vagyona van neki, ez a gyatra húsláng… Nem is hiszi el, mi? Éjjel-nappal centrifugál… Mesélhetnék. … Mert maga nem hülyegyerek, csak becsületes. Há? Látom én. Magával lehet értelmesen beszélni. Nem?
HAMUHÓ
Nahát akkor… Integet a kapu felé.
KOKKER
Itt marad. Nem lett megmondva? Vagy azt akarja, hogy probléma van?
HAMUHÓ
Kérem, úgy is jó. Ha nem, úgyis jó. Nekem az mindegy. De van akinek nem mindegy… Hallja!? …Követelem, hogy azonnal engedjen ki. Azonnal! Én itt hivatalos személy vagyok! Arcképes igazolványom van intézkedni. Ezt egy Hamuhóval nem lehet megcsinálni. Ezekkel a sötét bandával igen, de egy Hamuhóval nem. Ezt jobb, ha tudja… Őrző-védő úr!
Kívülről, az utcáról léptek, beszédfoszlányok, erősödnek és elhalnak, Kokker farkasszemet néz Hamuhóval, aztán egyenként ránéz mindenkire, mindenki hallgat. Sistereg, durrog a cukrászat.
ELEMÉR
Szevicsnek. Adsz egy cigit?
ELEMÉR
… Nagymamám egyszer megivott negyven szál Symphoniát. El volt keseredve az életére, azért. Fölfőzte tejeslábasban… Ha adsz egy cigit, meggyújtom a hasammal… fogadunk?
SZEVICS
Csak hallgassál, jobb, ha azzal most nem szórakozol. … És megitta a nagymamád?
ELEMÉR
Naná. Paparuskához. Ugye, hogy meggyújtom?
PAPARUSKA
Ne gyújtsd meg! Maradjál szépen nyugton!
ELEMÉR
Az ám tényleg ég! A Rigó üzeme. Fogadjunk! Úgy sír ott lent az egész trutymó, mint a rántotthúsolaj. Az a sok édes trutymó. … El fog égni a pince, meglátja.
ELEMÉR
De el fog. … A szennyvíz. A maga egész szaros cseppkőbarlangja.
SZEVICS
Na, még az hiányzik pont. Hogy kiolvadjon a szar.
PAPARUSKA
… Az nem ég el, Elemér. A pince, az ha kigyullad se ég el. Mer az lejjebb ér, mint mi hisszük. Lejjebb mint a sír. Ahol annak az alja van, ott már csak egyvalaki üldögél…
SZEVICS
Hülyíti ezt a gyereket a mindenfélével. Minek hülyíti? Amúgy is olyan már, mint egy kísértet…
PAPARUSKA
Kisértet? … Egyvalaki. Az üldögél. … A pince az lefelé nézve magasabb, mint a padlás. Mer a födém fölött mi van, mondjad? Galamb. Oxigén. Maximum csillag. De lent, Elemér! Az alja mindig sokkal lejjebb van, mint a teteje. Sokkal lejjebb. … Bizonyám, amit mi látunk az káprázat. Az fing.
SZEVICS
Most ezt meg mire mondja?
PAPARUSKA
Mit mire? Mert fing, azért.
Elemér közben eltűnik, lemegy a kapualjba.
SZEVICS
… Azér maga is be van tojva.
PAPARUSKA
Kitől? Ezektől aztán nem.
SZEVICS
Akkor attól, hogy kigyullad…
SZEVICS
Hát én félek. Nekem nem mindegy, hogy mi van lejjebb. Meg az oxigén se mindegy… Én dolgozok! Nekem a tanács nem hegedül alá! Meg senki se hegedül alá!
PAPARUSKA
Még hogy dolgozik…
SZEVICS
Dolgozok, hiába fintorog azon. Reggel beszerzek, nappal csokrozok, éjszakába dolgozok, na és? Én nem a jeget dédelgetem a pincébe. Meg a hülyeséget. Az éjszaka az nem munka, meg a vágottvirág? De munka. Presszókba. Rózsaszín cicákba. A magam erejéből. Ember nélkül, mindenki nélkül, mint az ujjam. Azt nem lehet ám akárkinek! Nekem komoly vevőköröm van, maga vigyázzba állna, ha látná, milyen komoly. Az egy se azt nézi, honnan van az a virág, hanem szórakozni akar, meg szagolni… Ide, kisasszony, ide! Kisasszony! Nem ám bazmeg! És nekem nem mindegy, ha egy nap is kiesik. Ott van. Nekem két bőrönd rózsa van lavórba. Parlagon. Novemberi rózsa. Meg a celofánt. A rózsa az nem ember, hogy mindent kibír ám! Ki hordja azt széjjel, ha kigyullad? A jóisten? Micsoda pénz az veszteségbe?
PAPARUSKA
Hát, ha veszi az ember, akkor sok…
SZEVICS
… Így is sok. … Ez a kis hülye mit csinál ott megint? Elemérhez. Ne menj oda, Elemér… Nincs elég baj így is?
ELEMÉR
Kokker előtt guggol a kapualjban, kezében a nyuszija, oldalán szíjon egy Sokol-rádió. Ez milyen ruha? Kommandós? Csönd. Ischler kijön a gangra. Hallja!? Kommandós?
ELEMÉR
Mibe fogadunk, hogy én is leszek kommandós? Jelmezbálba. Kommandós.
ELEMÉR
Kisegítőbe. Inkubátor-ulánbátor. Elhiszi, hogy leszek?…Eddig még egyszer se voltam jelmezbálba semmi…
ISCHLER
…Gyere el onnét, mer kivalagázlak! … Mi nem voltál? Mi? Hogyhogy nem volt? De volt. Azt én mondom meg, hogy voltál. Méghozzá tanuló. Föl volt öltöztetve tanulónak. Szép kis kék köpeny, vonalzó, minden lófasz. Körző. … Mi az, hogy nem voltál, hallod? … Jövőre hópehely lesz. Meg van mondva… Nem? Ne félj, fogad kiverem! Eltűnik a lépcsőházban.
ISCHLERNÉ
Az ajtajukból. Tudod, mikor ütöd meg a gyereket! …Azonnal följössz, Elemér. Szoptatnom kell. Gyerünk! Cselesztához. Van tüzed? … Parázsról is jó.
CSELESZTA
Úgy ad tüzet, hogy ki se veszi a szájából a cigarettát. Lesz itt parázs, ne féljél. Csak kilógatod az udvar fölé, és meg is gyullad a szofid… Még szalonnát is lehet sütni, olyan tűz. Ülünk és sütjük a krémes parázsán a szalonnát. Táncolunk… Ég a valagunk és táncolunk. Nem igaz?… Szereted a Schöllert, Nyuszika?
CSELESZTA
Csak mondom. Mert egyszer Mohácson kigyulladt a Schöllerünk. Volt ott minden. Munkásőrök zsákbafutása, II. Lajos úszóverseny… A Csele-presszóba meg kigyulladt a Schöller… De frankón. És nyílt lánggal égett a jégkrém, a szivárvány minden színében égett… Annyit csinált, hogy pukk, és megvolt.
CSELESZTA
Szóval kidurrant, úgy pukk. Aztán réselővel kelletett leverni a falról a karamellát. Csempéstül, malterostul. Az volt ilyen, Mohácson, az a szag.
Csönd
ISCHLERNÉ
Te, mit akarnak ezek tőlünk?
CSELESZTA
Mittudomén. Hogy hallgassunk.
ISCHLERNÉ
… És ha a gyerek volt? Odadörgölőzött vagy valami. Nem lehet?
ISCHLERNÉ
… Mer megint csinálja a rádióval. Az Elemér. Láttam, hogy megint tele van menve. Meg a lámpával is csinálja… azt a dolgot… Ugye, ez nem rendellenesség, hanem képesség. Te mondtad, hogy képesség…
CSELESZTA
Az hát. Én mondom neked, hogy az. Egész ritka, különleges. Ebben a korban pláne. Hogy csak úgy, a tulajdon kis testétől…
ISCHLERNÉ
… Csak már szürke neki.
CSELESZTA
Az javítható. Sok tejjel.
ISCHLERNÉ
De akkor meg lehet hogy elmúlik, ha képesség…
ISCHLERNÉ
Hát mi?! A parája, az. … Az Ischler azt mondta, hogy betegség…
CSELESZTA
Na! Mer a te élettársad az aztán tudja. A nagy intelligenciájával…
ISCHLERNÉ
Férjem. Nem élettárs, hanem férjem. Mit izélsz azzal? Minek bántod?
CSELESZTA
Mér, téged nem bánt? Csupa kék-zöld vagy a testeddel…
ISCHLERNÉ
Azt meg te honnét tudod?
ISCHLERNÉ
Mit? Hogy kék-zöld?
CSELESZTA
Azt. Meg elképzelem. Nagyon el tudom képzelni… Megmondjam, hol kék-zöld?
CSELESZTA
Megmutatom a tükörbe. Na? Láttál már a plafonon tükröt? … Az ágy fölött… Lehet állítani, mint a fregolit…
ISCHLERNÉ
… És mi van, hogyha mégis betegség? … Azt akkor meg lehet a bíróságon mondani, hogy nem tehet róla…, hogy ez neki a betegsége…
CSELESZTA
… Francokat, hogy betegség. Hát ki nem beteg? Aki tűznyelő, az például nem beteg? … Ismertem egy amatőr tűznyelőt.
CSELESZTA
Semmi és. Szívnagyobbodása lett. Meg elütötte egy Wartburg.
ISCHLERNÉ
De ez hogy jön ide?
CSELESZTA
Sehogy. Csak úgy mondom.
ISCHLERNÉ
Jókat tudsz mondani egy szegény gyerekről…
ISCHLER
A kapualjból. Gizi! Kornélkával törődj! …Nem hallod, te pinatubó vulkán! Menj be és fektessed le a gyereket, mer baj lesz.
ISCHLERNÉ
Majd ha akarom. Ne pofázz bele!
ISCHLER
Nagyon tele van a szád a nyelveddel! Nagyon. De várjál csak! Várjatok csak! Mer egyszer téged Cseleszta, úgyis elkaplak… El én! Fölordít. De el ám!!!
LINDAUER
Kilép a gangra. Ki maga itten? Az atyaisten maga itten? Azonnal nyissa ki azt a kaput! Azonnaaaal! Én félek. Én ki akarok innen menni. Hallják!?
CSELESZTA
Nyugodjál már le, na! Látod, hogy mi van. … Nem szoksz te ilyen félős lenni. Igyad meg a bonbonmeggyedet, majd nem félsz.
LINDAUER
Gyógyszert szedek. Én idegi gyógyszert szedek… Ugye, tudod, hogy mért?! Nagyon jól tudod. Kiabál. És te engemet ne tegezzél! Hallod? Teveled én nem beszélek. Egyáltalán nem. Jónapot sem. Te nekem olyan vagy mint a nulla, tudod!? Maga. Tégedet én nem ismerlek, azt megmondom. Hogy jössz te énhozzám, hogy hozzám mersz szólni, mi? Hogy jön maga, mi? Miiii? Eltűnik a lépcsőházban, ahol visszhangot ver a sikítás, lidérces hangzavart.
KOKKER
Kuss! Kuss ott fönt, mert lekommandózom. Egy szót se halljak többet! Még egy mukk és kiüríttetek. Ki. Be. Elég volt! Mindenki betávozik és becsukja az ajtót. És nem témázik. Megmondtuk, hogy nem témázik. Rácsap a pisztollyal a lépcsőházi áramdobozra, kialszik a világítás.
A kapualjban láda-asztal, campingszék, kissámli, nyugágy, stb. Be van rendezve a „bulihoz”. Sörök, kannásborok, fasírozott, zsúrkenyér. Már megkezdve, de bőven. A lakók itt és a gangokon ülnek, járkálnak. Valami ergya zene szól magnóról. A kapu zárva, a cukrászat izzik, továbbra is ez adja az alapfényt. Pattog, sistereg, félelmetes, de megszokható.
RIGÓ
Sörösládát cipel, dudorászik, fénylik az arca, egy kedélyes őrült. … Hajmási Péter, Hajmási Pál… a barométer… Na, merre áll a barométer, emberek? He? Betartja a szavát a Rigó? Betartja. Mondtam, hogy sör? Mondtam. Kannásbor. Fasírt. Vegyesgyümölcs… Nem mondtam? De.
RIGÓ
… Rumpuncs. Minden, ami kell. Sört bont, iszik. Nahát akkor. Hadd halljam! Van baj, emberek? Nincs baj.
ISCHLER
Szelektíve részeg, néha elalszik, néha föléled. Marmonkannát szorongat. … Ne is legyen, bazmeg! Azt én nyomatékosan megmondom, hogy ne is legyen!
Hamuhó a háttérben sündörög, elhallgat a magnó, kialszik a világítás egy része.
MINDENKI
Na, mi van megint? Hamuhó!
HAMUHÓ
Mit tudom én? Ki vagyok én, hogy tudom? Áramszünet van. Kimaradás. Nem bírja a központ a túlfogyasztást. Meg a rugdalást. Hogy egyesek (Kokkerra mutat.) … ütlegelik az elosztóközpontot…
KOKKER
Mit egyesek? Mi? Ne akard, hogy van baj legyen!
ISCHLER
Hallod, hogy ne akard! Itt mindenki pihenni akar… és le van százalékolva… a megélhetése. …Annyi az idegi alap, mint a csillag megy az égen… Mondjak egy viccet? … Mondjak?
ISCHLERNÉ
Azt pont. Viccet. Csak majd halálra ne röhögjed magad… Inkább ne innál többet. Kornélka sírni kezd. Na, ne bőgj már, te árvaszúnyog! Ne szirénázzál már… Hogy a nehézség essen a valagadba!
ISCHLER
Hallja? …Itt csecs… csecsszopók is vannak… Egy gyerekes apánál az, kérem, egészen máshogy van… A baj. Egészen máshogy… Úgyhogy csak ne legyen baj. Mert az velem gyűlik meg. Legyint, csuklik, eltűnik. Mondok egy viccet… A mauzóleumban csörög a telefon… Röhög.
ISCHLERNÉ
Majd egyszer én mondok egyet, ne féljél…
KLUMPETNÉ
Idegi alap! Ennek már megint az agyára ment az idegi alapja. … Maga nem iszik, Hamuhó úr?
KLUMPETNÉ
Gyógyszert szed?
KLUMPETNÉ
Mér, most már maga is ihat nyugodtan. Mostmár maga is civilben van, nem? Pont olyan, mint a többi ember. … Nagyjából. Na?! Ki tudja, meddig ihat? … Aztán egyszercsak pukk, és csókolom. … Mer mi a jó az életbe? A rumpuncs meg a meleg…
HAMUHÓ
Na, az most van magának. Meleg.
KLUMPETNÉ
Meg a múlt… Csak ez a kettő a jó. Iszik. …Szabályosan folyott a Vezúv. Nem hiszi, mi? Pedig folyott. Dübörgött ottan. Sütötte a seggem a láva. … Le kelletett venni a harisnyát. Meg tudom mutatni… Látott maga már eleven fürdőorvost? Dehogy látott! Egy testi herceg… Ilyen kicsike bajuszuk van. Mentholillatuk. Tegye föl a lábát, azt mondják, aranyos, nahát tegye föl szépen! Fehérben járnak, mint a pékek. Teniszcipőben…
RIGÓ
Oóóóóóó, sole mio… nem igaz? Egészségükre!
KLUMPETNÉ
… Velence … Édes kicsike istenem. Danoltunk, mint a gondolás Jocók. Azt úgy kell tolni, mint a pelyhet. Nem is eveznek, csak mennek vele. Mintha operából húzták volna ki mindet. És száz foguk van. … Pont ilyen meleg volt. Kartonruhában, ridikülben… Elhiszi, őrző-védő úr?
KOKKER
Hallgat, flakonból kólát iszik, böfög.
PAPARUSKA
Kilép a vécéből, odakönyököl Elemér mellé a korlátra. … Már a klozettnak is vaníliaszaga van. Most legalább egy életre megcukrászdázunk, Elemér. … Alulról süt a hold, mint az angyalok laticellje. Szaunázunk, ahogyan a brókerek… Egyszer. Egyetlen egyszer. Mert azután nyirok és csókolom…
PAPARUSKA
Az biztos, hamuszálloda. Ez az egész ház egy hamuszálloda… Hidd el, ilyen kicsik vagyunk mindannyian. Mind megáll a növésben. Belül vagy kívül, de megáll. … Jön egy bajszos angyal az iktatókönyvvel, de csinosan ám, hasa van, választékja, mint egy hegedűtanár. Jóestét, azt mondja, tessék szíves jönni, hogy az asztalomat alátámasszam! Itt kell aláírni. Slusz-passz. … És megyünk. Májat lopunk, rugdaljuk a kutyaszart, aztán meg nem rugdaljuk, ennyi volt. Nem igaz?
PAPARUSKA
Semmi se volt! Annyi, mint egy pöket haj a kórházi fésűben. Még egyszer simára borotválnak, olyan leszel, mint az égbolt Jászfényszaru fölött, aztán jön a fölstuccolt asszony, krizantémszaga van a szájának, meleg gázszaga. Reszel a körme, mint az egyforintosé… Fogja, leplombálja a vérerest. … Aludj el szépen, Kisbalázs!
RIGÓ
Inkább azt mondja meg, hogy mit iszik, Paparuska úr?
RIGÓ
Sörömet, sörömet! Mit ragozza? Ez mind a maguk söre. A mienké. Nem megmondtam? De. … Na, mit néz ilyen sötéten? Esznek, isznak, mint a szotüdülők. Akkor meg mit akar?
RIGÓ
Na akkor jó, ha semmit.
RÁSÓ
… Hogy egyszercsak fogja és kigyullad, azt.
RIGÓ
Sértetten. Micsoda, Karcsikám, ha meg szabad kérdeznem?
RÁSÓ
Ez ott lenn. Ez a maga Csernobilja.
RIGÓ
Csernobil! Haha! De vicces. Haha! Nincs nekem bajom elég? Kérdeztem! Nincs? … Azt maga el se gondolja, hogy milyen bajom ez nekem. Ha fogja, és leizzik tíz mázsa tortalap. Habos, remegős, mint egy menyasszony. Aztán egyszercsak szerbusz, Nyunyika, és marad a kátrány, a fekete szar. Mer az nem ám pár szaros minyon! Abban csak a nyers tojás egy Skoda-kombi ára. Jajám, papám! Maga meg jön ezzel, basztassa az embert. Látta, hogy el lett fojtva. Nem?
PAPARUSKA
Aztán egyszer csak fölrobban.
RIGÓ
Beszél hülyéket! Hát mit tartanak maguk a pincében? Kerozint? Lőszert?
PAPARUSKA
Ki tudja azt Rigó úr? Ki tudja?
RIGÓ
Aha. Aha. Szóval maguk itt szórakoznak itt velem? Igen? Hát ne szórakozzanak! … Nem el lett fojtva? Ahol nincs oxigén, ott nincs égés se.
HAMUHÓ
De ahol a szag kijön, ott a levegő is bemegy ám, Rigó úr!
RIGÓ
Hű milyen okos! Hűha de milyen okos valaki! Mi maga civilben, Hamuhókám? Kémiatanár? Pirotechnikus, ha meg szabad kérdeznem?
HAMUHÓ
Nem az. … Hanem az, hogy minek vagyunk ide bezárva.
RIGÓ
… A kapu. Na és? Hát egyedülnek a kapu… Maguknak semmi nem elég a kötözködős kedvükkel? Mit minek, há? Annak! Hogy jól érezzük magunkat, annak.
SZEVICS
Kilép a gangra, hajcsavarókkal a fején. Már aki, tudja? Már aki!
CSELESZTA
Na, ez meg a fejére húzta a Junosztyot.
SZEVICS
De poén! Hűde, de poén! … Gyere, Elemér! Segítsél kiszedni a csavarókat! Na, gyere, ha segítsz, kirúzsozlak. Cselesztához. Tudod kivel Junosztyozzál!?
CSELESZTA
Csak nehogy már haragszol?
SZEVICS
Haragszok? Az mindegy, hogy haragszok.
CSELESZTA
… Csak arra mondtam, hogy az nem-e fájdalmas a fejbőrre … ha így be van csavarózva.
SZEVICS
Nem fájdalmas. Masszírozza a vérellátást. Az ilyen geci poén, ami fáj.
KLUMPETNÉ
Naná, hogy masszírozza. Azt én látom, hogy nagyon masszírozza. Csak aztán széjjel ne legyen rúgva a berendezése! Mer az nem lehetetlen! Rásónak. Maga is jobb, ha nem bámulja…
RÁSÓ
Kicsoda? Nem bámulom.
KLUMPETNÉ
De bámulja. Az előbb is bámulta. Báááá, így bámulta. … Amíg ki nem jön a Feri…
RÁSÓ
Előre megfontoltból? Nem jön az ki.
KLUMPETNÉ
De kijön. Át lett téve felindulásba. Azt írta, a magaviseletével kijöhet karácsonyra. A szegény marha Feri…
RIGÓ
Idegesen. Milyen Feri?
KLUMPETNÉ
Feri. Az majd csinálna itt rendet…
SZEVICS
Ül a nyitott lakásajtóban, Elemér tépdesi ki a hajából a csavarókat.
… Marhaferizni azt tudnak. A más számlájára… De beszélőre én járok. Meg ügyvédekhez én járok… Kurva egy meleg van, mi, Elemér?! Tisztára mint a fodrásznál. Csak ez alulról búra. És meg kell benne fulladni. … Méghogy tortaszag?! Ez nem tortaszag. Ugye, hogy nem? Hanem penetra. Ahogy a vágóhíd ég. Meg a tejgyár. … Hát húzod, hallod! Nem mondom, hogy húzod? Állj ide rendesen! Na. Ahogy szoktál. Elemér a térdei közé áll. Nagyon forró vagy. Mér vagy ilyen forró, Elemér?
ELEMÉR
Csakér. Te is tök forró vagy. Mer ég a pince, azér. Mindenki forró.
SZEVICS
De ugye te nem csináltál semmit? … Semmi olyant… Hallod?
SZEVICS
… Tudod te jól, hogy milyent. … Hát milyent szoktál … a cigivel…
SZEVICS
Halkan. … meg a hasaddal. A selyempapírral…
ELEMÉR
Vigyorog. Azt csináljam? Ha akarod, csinálom…
SZEVICS
Ne csináld. Pont, hogy ne csináld. Jézusom, hát minden hajam kitéped? Na, vigyázz innét! … Maga szedi tovább a csavarókat. … Mérte anyád a lázadat? Tisztára mint egy rezsó, olyan vagy. Leég tőled a térdem. … Iszol te elég tejet?
ISCHLERNÉ
Iszik. Mit csinálod, mintha te vagy az anyja? Mindig kapja a joghurtot. Gyere el onnan, te isten tüskéje! Tisztálkodjál, moss fogat, és ne lássalak itt mégegyszer! Nem mondom, hogy ne lássalak?
CSELESZTA
Ischlerné mellett áll a gangon, narancslét iszik. Hagyjad, hadd játsszon! Nincs jó helyen?
ISCHLERNÉ
Az olyan jó hely, mi? A Szevicsé…
CSELESZTA
Ezt most mire mondod?
ISCHLERNÉ
Csak úgy. … Mér, te mire mondtad a tűznyelőt?
CSELESZTA
Melyik tűznyelőt?
ISCHLERNÉ
Hát azt. Hogy ismertél egyet és meghalt. Meg a kék-zöldet is mire mondtad?
CSELESZTA
Azt az Ischlerre mondtam.
ISCHLERNÉ
Nem arra mondtad. Hanem a testemre mondtad. Hogy kék zöld nekem…
CSELESZTA
Na és, ha arra mondtam?
ISCHLERNÉ
Pedig azt te nem tudhatod.
CSELESZTA
De ha akarom, akkor tudhatom. Nem? … Hogy hol kék-zöld… Azt én a kezemmel megmondom teneked…
CSELESZTA
Akármikor. Hamar. Ha például megnézzük a tükörbe. Nagyon frankó tükör. … Na? Minek vagy ilyen frigó, Nyuszika? Hát tebenned is van érzés, nem? Te is lazulhatsz egyet, nem?
ISCHLERNÉ
… Hülye. Szoptatok.
CSELESZTA
… Nem akkor. Hanem mikor alszik, akkor.
ISCHLERNÉ
Ki amikor alszik?
CSELESZTA
Na ki? … Ha a villamos is aluszik, akkor…
ISCHLERNÉ
… Nem alszik itt senki…
A háttérben Rigó suttogva, indulatosan magyaráz Kokkernek. Hirtelen morogni, dübörögni kezd a cukrászat, valami leszakad, fölrobban. Erős füst és fény, a lakók megmerevednek.
KOKKER
Rémülten. Jézusmária, bazmeg… mi ez megint?
RIGÓ
Mi volna? Nézi a vasajtót, rágja a szájaszélét. Mi volna? Kis robajlás, puffogás, aztán abbahagyás. Világos? Nem majrézik! Szórakozik. Paparuskához. Na! Igyon, Karcsikám! … Egyszer élünk, nem igaz?
RIGÓ
De ha egyszer akkor jól, nemigaz? Azt tudja, hogy „piros, piros, piros”?
RIGÓ
Hát akkor! Piros, piros, piros… Na, Klumpetné, piros!? … Ne féljen, amíg engem lát! Fél, amíg engem lát? Mi? Halkul a robaj, visszaáll alapra. Na ugye, nem megmondtam?
KLUMPETNÉ
Kicsit spicces. … Az pont így mormogott… Hammbekaplak, úgy mormogott. Az a nagy marha vulkán. Tisztára ki volt törve. … Végig a pucér lábamon, a kis mindenemen… Remegett. Fröcsölt. … Látott maga már elefántot, őrző-védő úr?
KOKKER
Izzad, hallgat, Rigót nézi.
KLUMPETNÉ
… Az fölér az emeletig. Pláne, ha két lábra áll. És fröcsöl a labdával … Megy a zenekarra körbe, körbe… Istenem, mi volt ott! Tűznyelők, kardnyelők, artisták, minden. Rendes bűvész. Mézzel etette a nyulait, hogy fényes legyen a szőrük. … Nagy trupp volt. Nemzetközileg trupp. Nápolyban…
RIGÓ
… Aztán mi volt maga ottan, Klumpetné?
KLUMPETNÉ
Én, kérem… bambina.
RÁSÓ
Mi az, hogy bambina?
KLUMPETNÉ
Hát leány. Tisztességes lány. Girl. Kisegítő. Azt hiszi nem? Én azt be tudom bizonyítani. Ekkora hajam volt, ni! … A Karcsi tudja. Őneki egyszer odaadtam a kezébe. Ilyen vastag copf! Ugye, Karcsi, mutattam?
PAPARUSKA
Zavarban. Mittudomén? Mutattad.
RÁSÓ
Az jó. A sok haj az nagyon jó… A Hédinek is az volt. De mindenhol. Meg olyan kemény nevetése, mint az amalgám. Nem volt szép, csak a nevetése. És hozzá a térdigérő, rigófekete haja…
RIGÓ
Magának most mér pont rigó?
RÁSÓ
… Akkor korom. Nem mindegy? … De az olyan volt, mint a drótkötél. Ha csak egy kicsikét megmozgatta, úgy szikrázott, mint egy mozdony. … Konyhalány volt a Serneválnál. Kalanderes főzőedénymosogató. Sokat álmodok vele… hogy mint a gyöngyverejték fut a Szabó Ervin könyvtár előtt. Annak aztán semmit se kellett az asszonyszatyor vagy a mindenféle titokzseb a kabátja alá…
KLUMPETNÉ
… Na! Mit jön maga az asszonyszatyorral, meg a titokzsebbel, mi?
CSELESZTA
Nem magának mondja, ne féljen.
KLUMPETNÉ
Nekem ne is! Mer én…
RÁSÓ
… Nem hát, na! Nem magára mondtam, hanem a Hédire. Hogy az ebben a hajában hozta haza az összes szajrét. De máglyarakást is, mindent. Borjúoldalast… Vagyhát az illatát. És mint a galambok. Csak belefúrtam a fejem a nyaka gödrébe, és vacsoráztam. Megálltunk a konyhaasztal fölött, nem beszéltünk, nem terítettünk kettőre. Hanem szagoltam. Őneki ott volt benne a kislábos a hajában. Szikrázott neki, pattogott. Mint a meleg szögek…
PAPARUSKA
… Jászfényszarun meleg szögekkel lőtték a varjakat. Megforrósították a sütőben, és úgy. Amelyik nem talált, abból lett a csillag. A többiből meg az éjszaka. Hullottak le, mint a kéményseprő…
Ismét durrog, morog a cukrászat, izzik a vasajtó, elhallgatnak.
RÁSÓ
Ez azért egy látvány ám, Rigó úr!
RIGÓ
Hajaj! … Egy akkora lobonc haj!? Naná, hogy!
RÁSÓ
Nem csak az. Hanem ha leég egy ilyen cukrászat. Az azért szép. Egy üzem… Leizzik. Sziszeg, sír, mint a hattyú… De kátránypapírostul, mindenestül… lakóstul. Fogja, és kész van. Voltál és nincsesz. Ég, mint a lólángolt… Nem vette még észre, Rigó úr, hogy a szavakon úgyszólván el lehet gondolkodni?
RIGÓ
Aha. Aha. Magának, Karcsikám mindenről az jut az eszébe, ugye?
RÁSÓ
Nem Karcsi, Dezső. … Mit, hogy az?
RIGÓ
Hát az. Aminek nem kéne. A sunyiság. A fájó pontra odabaszni, az. Értjük egymást? Azt én nagyon szeretném, ha értjük…
LINDAUER
Megjelenik a kapualjban. … Én azt láttam, milyen, amikor kilyukad az ózónlyuk. … Vác és Sződliget között, ahol Európa közepe van. Magyar tudósok kimutatták… Ott álltam, egész kislány voltam, ott egy felhő se volt akkor és semmi se, és föl lehetett egészen látni… a Szűzmária szoknyája alá. … Álltam és sírtam. De már késő volt. Azonnal késő volt. Csupa seb lettem. Megégett az egész kis mindenem. Tojással kellett kenegetni… Kokkernek. Engedjen ki!
SZEVICS
Mit akarsz, Mari? Ne csináld ott a bajt…
LINDAUER
Nem csinálom. Ki akarok menni…
SZEVICS
Hallod, hogy gyere föl onnan az idegességeddel! Pont teneked nem szabad izgatnod magadat…
LINDAUER
Hogyhogy föl? Mim vagy te nekem, hogy föl? A gondnokságom vagy? Meg ezek is? A gyámom? Aki bezár, az is a gyámom?… Meg akinek ez szép, az is? Rásóhoz. … Mit hogy szép, mondja meg, magánál mi a szép? A hamu a szép? Hogy leég ez a szar, az a szép? A pudvás fantáziája? … Mondja meg?! … Pedig maga egy jó ember. Áthallom, ahogyan sír. A falon. Fél éjszakát. Azt hiszi nem, mi?
RÁSÓ
Zavart, látni, hogy sokat ivott. Egy lófaszt. Röhögök.
LINDAUER
Ja. Hüppögve, mi? Most meg nagy a szája. Ahogy iszik, úgy nagy. Játssza itten a macsóját. Mit pitizik ezeknek, mondja? Van pofája! Még alájuk is beszél… Inkább csinálna valamit, ha akkora macsó. … Eresszenek ki innen! Hát nem lehet megérteni, hogy én fóbiás vagyok! Nyittassa ki a kaput! Hallja?! Elhányom magam!!! Sikítni fogok. És ha sikítozok, akkor elhányom magam!
RÁSÓ
Elindul kifelé. Hát hányja! Igya meg a bonbonmeggyét a Bélával, majd nem hányja…
LINDAUER
De hánnyjaaaaaa!!!
ISCHLERNÉ
Mit ordítozol, te szopóspapagáj? Nem bírom, ha ordítozol.
LINDAUER
Mit mondtál? Mit mondtál te nekem? Hallod? Halloood?!
ISCHLERNÉ
Hogy fölébred a gyerek, azt.
RIGÓ
… Hát hol hordja maga a dobhártyáját, aranyos? Csinálja itt a hisztériát! Hogy fölébred a kis fiatalasszonynak a gyerek. Azt a kutya meg a macska! Nem lehet szépen szórakozni? Mér nem lehet belátni, csókolom, amit nem lehet, mi? Mér kell sikítozni, mi?
KOKKER
Mit izélsz ezekkel? Szájba kell vágni, majd elhallgat.
RIGÓ
Na ugye! Mert a türelem az nem ám rétes! A Lajosé se rétes. Ez itt egy nagyon érzékeny személy. Ez genetikusan ideges. Ideges vagy, Lajos?
KOKKER
Ideges. Ordítva. Az, bazmeg, ideges.
RIGÓ
Na látják. Ez olyan, mint a Tisza. Hogyha odasóz, akkor baj lesz. És ha baj lesz, muszáj odacsapjon. Aztán győzze az ember elsimítani neki…
Kokkertől mindenki elhúzódik, áll magában, kezében a kóla.
ELEMÉR
Lejön a kapualjba rádióval, nyuszival. Nézegeti Kokkert. Itt mindenki ám ideges. Én is ideges vagyok. Gyűrögeti a nyuszit. Maradjál, bazmeg, mert a csontodat összevágom, … ledugom a torkodon a gumilepedőt, te!!! … Ilyen ideges. Innen már dobtak ki ruhásszekrényt is rohamból. Járókát. Az itt mindennapos. Az idegi alap… Süket maga? Nem hallja? Süket?
KOKKER
Hallgat, próbál másfelé nézni.
ELEMÉR
… Van pisztolya? Ha van pisztolya, mér ideges?
KOKKER
Elfordulna, de Elemér követi, folyton eléáll.
ISCHLERNÉ
Eljössz onnét, mer a nyelved kiveszem…
ELEMÉR
Ha megmutatja a pisztolyát, én is mutatok valamit.
KOKKER
Na, hess picsába, hallod?
ISCHLERNÉ
Kokkernek. Ne érjen hozzá! Ha hozzájaér, én elevenen megnyúzom magát!
ISCHLER
Kintről. Sikítol? Na várjál, ha sikítol!
ELEMÉR
Én ám rázok, hallja! Tele vagyok menve villannyal. Fogadunk, hogy tele vagyok?
ELEMÉR
Megmutassam, hogy tudok rádiózni?
CSELESZTA
Riadtan. Tudsz, tudsz, hát ki nem tud? Gyere el onnét gyorsan…
SZEVICS
Nem hallod? Gyere szépen, inkább kirúzsozlak…
ELEMÉR
Maradjál! Ez azt akarja, hogy megmutassam. … Azt akarja?
RIGÓ
A háttérből jön, nadrágját igazgatja. Mér ne mutassa! Hát hadd mutassa meg a kisöcsi, hogy mit tud. Nahát! Mutasd, Elemér!
ELEMÉR
Vigyorog, meghajol, suta kis bűvész, bekapcsolja a Sokolt, mutatja, hogy nincs benne elem. Rigóhoz. Nézze meg, van benne elem?!
ELEMÉR
Közelíti a melléhez a rádiót. Amint odaszorítja, megszólal a testétől a készülék, tán ami épp megy a Kossuth-on a játék időpontjában. Tartja egy kicsit, majd elveszi, mire a rádió elhallgat. Lidérces némajáték. Megismétli vagy háromszor. Csönd lesz, mindenki nézi. Közben sétál, aki felé elindul, az önkéntelenül hátrálni kezd.
RIGÓ
Hehe. Na, add csak ide! Elveszi a rádiót, nézegeti, magához szorítja, hitetlenkedik. Nem mer hozzáérni a gyerekhez. Az anyád istenit! Hogy van ez?
HAMUHÓ
Az kérem… kóboráram… Ezekbe mind van…
RIGÓ
Kóboráram… Döbbenten, gyanakodva nézi Elemért.
ELEMÉR
Ha ad egy cigarettát, meggyújtom a hasammal… Vagy a Hamuhó táskáját. Akarja?
RIGÓ
Meggyújtod. Szóval csak úgy meggyújtod… Ki tanított erre? Apád tanított? Cselesztához. Maga tanította?
ISCHLER
Föléled, most fogja föl, mi történt. Nem az az apja!!! Én vagyok az apja!
RIGÓ
Ja igen, persze. Maga. Gratulálok. Ügyes gyerek…
ISCHLER
Ez ügyes? Ez kérem nem ügyes, hanem beteg. Ez megtellett a nyáron ólommal. … Mosta a szélvédőket a Marx-téren… és ott a pirosban… mittudomén, megtellett… ez egy súlyos tényállada… tényálla… Legyint, elveszti a fonalat.
ISCHLERNÉ
Ischlerhez. Mit beszélsz, te baltafejű, mi? Te vagy megtelve… hallod? Nem a gyerek. Bejössz onnét, Elemér! Fogat mosol, tisztálkodol… Ugye, hogy nem beteg vagy? Azonnal mondd meg, hogy nem…
Elemér lassan megindul kifelé, vigyorog, mentében ismételgeti a trükköt. A lakók elhúzódnak mellöle, Rigó bamba képpel tapsol néhányat. Lassú, kitartott jelenetvég.
Szünet
Egyenletesen, háziasan és lidércesen izzik a cukrászat. A lakók isznak, „buli” van, szól valami zene, s minden szorongás és képtelenség ellenére van a dologban bizonyos ólmeleg, fészekmeleg. Erősen izzadnak, atléták, pólók és mezítlábak.
KOKKER
Rigó mellett, hátul, a kapunál. Figyelj! Nem jó az még? Hát hány óra kell egy ilyen… dolognak? Szerintem jó az már. Tűnjünk el, amíg hagynak.
RIGÓ
Nem jó. Te akartad elégetni. A helyedbe nyugton maradnék.
KOKKER
Nem maradok. Nem vagy te normális. Úgy ülsz ezekkel, mint egy lakodalomba.
KOKKER
Azt csináld, hogy tűnjünk el, amíg hagynak. Azt hiszed, megússzuk? Há?
KOKKER
Aztán hogy ússzuk meg?
RIGÓ
Úgy. Hogy azt csinálod, amit mondok.
KOKKER
És ezekkel mit akarsz? Ezek se normálisok. Azt hiszed, ezek hallgatni fognak?
KOKKER
Hát akkor?! Ennyit nem lehet elintézni…
RIGÓ
Mit elintézni, te vérbarom? Mit? Hogy a pofádat befogd, azt kéne elintézni.
KOKKER
Te is befogd… Nem én találtam ki. … Kurvaélet, hogy keresni fogják…
RIGÓ
Kit ott lent? A hamut ott lent? Senki nincs ott lenn! Tortalap van, krémes van. Biztosítási … ügy van. Világos? Azt szeretném, ha világos.
KOKKER
Nem. Őrült vagy, az a világos… Aki nem őrült, az ilyet nem csinál. Bármikor jöhetnek.
RIGÓ
Azért vagyunk itt, te állat, hogy ne jöjjenek. Hogy akkor jöjjenek, amikor már jöhetnek. Fölfogod?
KOKKER
Nem fogom föl. Azt fogom föl, hogy te nem vagy ember, bazmeg. Hogy be vagyok ide zárva egy őrülttel…
RIGÓ
Őrült? Mert van eszem? … Van?! Dehogyis van! Egy csöpp sincs, hogy kockáztatom az egzisztenciámat egy ilyen hálátlan takonyért, aki nem tudja, hogy kivel beszél. Tudod te, hogy kivel beszélsz? Majd megtudod. Ne félj, hogy megtudod. Őrült? Mert kihúzok a szarból egy szaros gyilkost, aki képes volt…
KOKKER
Jól van, na, hallgassál már, az apád faszát! … Még jó, hogy nem akarod kikiabálni!
ISCHLER
A kapualjban, félig Rigónak, félig magának, dünnyög, dühöng. … Hát aztán ki volna az apja, mi? Nem aki neveli, az az apja? Nem az?! Aki ruházza! … Az az apja… eléggé sajnos… Én megmondom a nyílt színen, hogy eléggé sajnos… Megüzente az iskolaorvos, hogy … probléma van. Hogy nem gyarapszik, csak nehezedik… És hogyan lehet ilyen nehéz, aki ilyen sovány? Belül nehéz, kívül sovány. Meg lett mondva. Mit hogy artista? Mi? Orvos kell ide… Hallod?! Rigónak. Hallja,… doktor úr… továbbá ágybavizelő betegségű lett… a szemünk fénye… Mi, kérem, halmozott helyzetűek vagyunk. Mindenki halmozott. A gyerek is halmozott…
ISCHLERNÉ
Fogod be a szád!?
ISCHLER
Kuss! Kornélkával törődj! … Meg ne fulladjon…
ISCHLERNÉ
Meg ne? Majd te meg ne fulladj a nyelveddel a torkodon!
CSELESZTA
Ischlernéhez. Hagyjad, nem látod, hogy tiszta koksz?
ISCHLER
Ki a koksz? Na gyere le, ha ki a koksz!
CSELESZTA
Maradjál már! Hát beszélni se tudsz!
ISCHLER
De tudok. Épp olyan jól tudok…
CSELESZTA
… Na, akkor mondd ki, hogy moszkvics-slusszkulcs!
ISCHLERNÉ
Mit bőszíted? Te is mit bőszíted pluszban? Az én bőrömre…
ISCHLER
Részegen, de érthetően, lassan. Teveled, Cseleszta én nem konkurálhatok… Azt én tudom. Csak egyszer. És azt megadja az isten, hogy egyszer. … Egyszer meggyógyulok és
elkaplak. Hiába van teneked francia ágyad… meg a seggedben kapszula. Minden hiába van. Fölerősödök és el… Akkor aztán te többet nem kelsz föl. Hanem csak fekszel, mint a kutya vacsorája. Az fux. Abba nem lesz hiba. Fölnevelem a Kornélkát, és mindjárt lecsaplak.
CSELESZTA
Na, gyere föl, ne a pofád lökjed!
ISCHLER
Még nem… Még nincs a számládon minden. De ne félj! … Van egy fekete öves haverom… Ne félj!
CSELESZTA
Nesze, bazmeg, nekem is van fekete övem!
ISCHLER
Az csatt… hogy le ne essen a szaros gatyád…
CSELESZTA
… Tudod kinek! Akkor legalább bekaphatod.
HAMUHÓ
Borospohárral, Rigóhoz. Lássa, Rigó úr, sötét elem ezek. Én mondom magának, sötét egy elem. Ezeket az életük végéig nem kéne innét kiereszteni. Húzni egy nagy falat. Szögesdróttal. … Azt én megmondhatnám, mit küszködök ezekkel. Ezeket már az ábécé-pénztárnál le kellene kapcsolni, ott állni rendőrrel, és lefogni a hátralékot. Nemhogy jövök, megyek, talpalok, csöngetek! Nem ám! Édesgetek. … Ezeknek? Ott szuszog az ajtó mögött. Közvetlenül hallom. Meg lesekszik. De letagadja. Hogy nem ő szuszog… Háhá! Most lebukott! Ordít. Tanúm van! Hát ki szuszog? A hétszentség szuszog? Há? Lakik itt egyáltalán valaki? Iszik és újra iszik. Mi? …De ha elmegyek, persze fogja és két kézzel fölgyújtja az összes…
KOKKER
… Kuss!!! Ki gyújt föl? Mit gyújt föl, te tetű, mi?
HAMUHÓ
Ijedten visszaül a helyére. … Mindent. Amit csak bír…
ELEMÉR
Föntről, Kokkerhez. Mér nem lövi le? Ha van pisztolya, lője le!
ISCHLERNÉ
A lakásból. Hallgassál már, te…! Hát a pofádat kifordítom, ha nem hallgatsz végre…
RIGÓ
Nem volt még elég? Hát az agya az embernek széjjelpattan itten. Hát nem tudnak maguk nyugodtan lenni? Hát mér nem tudnak? Itt a kaja, pija, buli van, maguk meg ölik egymást. Hát ne öljék! Nem fogom kétszer mondani. Na! Mér nem szórakoznak?
KLUMPETNÉ
Azért. Mer ég a valagunk, azért.
RIGÓ
Ordít. Nem ég, meg lett beszélve, hogy nem ég. Akinek ég, az tessék, mondja meg, hol ég, mi ég. Azt a betyárját már, emberek! Ne tessék itt nekem visszaélni!
KLUMPETNÉ
Akkor is ég. A két szememmel látom. Hát mit sütnek ezek ott lenn? Embert? A szagomon látom, hogy ég.
PAPARUSKA
Amit mi látunk, Rózsi! … Mi az, amit mi látunk? Az egy luk. Egy svindli. Hát teneked most ég? Hát ötven éve ég! Most legföljebb megolvad az egész, de csontig… Mind, ami odafagyott. Vastagon az egész mocsadékunk, mint a borostyán. … Pedig az még szép is volt. A baltatéma. Meg hogy azon át vezet az út a szénhöz. A szaron át. Bár nekem az már mindegy, énnekem régóta nem testem az élet, legföljebb a ruházatom. Meg neked is mindegy. Mi már ott vagyunk alatta. Örökre, mint az endéká brikett.
KLUMPETNÉ
Ezt most te mire mondod?
PAPARUSKA
A szarra mondom. Hogy leég, arra.
SZEVICS
Beszél itt össze-vissza! Ha annyira mindegy neki, akkor minek csajozik? Hát a Lipóton nincs ilyen! Én mondom, a Lipóton. Hogy egy szoborba szerelmes. Vén hülye. … Még talán az oroszokat is maga vitette el alóla. Féltékenységből, mi? Bebámultak neki, mi?
RIGÓ
Na és aztán! Baj az? Mér baj az, ha csajozik? Hát mér ne csajozzon, ha nincs fából? Ugye, Karcsikám? Nincs ronda nő, csak kevés alkohol. Haha-haha! Az van, nem igaz? Na, mit iszik? Sört? Bort?
RIGÓ
Na lássa! Kinyit egy sört, odaadja Paparuskának. „Minden ember boldog akar lenni…” Azt tudja?
KLUMPETNÉ
Boldogság! Jóval jön most pont! A boldogsággal! Tudja mit mondok én magának? Egyben látni egy tejeslábos ötszázast, az a boldogság. Meg a bongó. Vagy a vérsajt. Az a jó kis fűszeres íze neki. Az a legjobb az egész húsiparba…
RÁSÓ
A húsipar az jó… Veszélyesen élni. Voltam hűtőkocsikisérő, azt én tudom…
CSELESZTA
Ettél te már heroint, Dezső?
RÁSÓ
Én már mindent ettem.
RIGÓ
Az a valami, a betyárját! Beletüsszenteni egy mélytányér heroinba. Maguk azt föl se fogják, hogy mennyi kannásbor az. Csak poralakban. Mint az egész Balaton, annyi.
CSELESZTA
Az? Mint az egész Magyarország…
LINDAUER
Mit veszik a szájukra? Itt csak a szájukra se vegyék! Az el van szállva. Annak agyő. Az ide hálni se jár. Hát hova, mi? A szagba? A mocskos szájba? Maguknak ezek a boldogság? Ezek a két bambabéla, akivel társalognak. Rásóhoz. A haverjai. … Tudja mit? A nyakamon a tévézsinór, az a boldogság. Egy kirúgott hokkedli röpte… az.
KLUMPETNÉ
… A Birsekné sokkalta erősebb volt az uránál, aztán mégis ő ugrott ki. Súlylökő volt fiatalon, de egyszer csak odaállt és kiugrott. Odaállt kombinéban, és puff, mint a zacskós tej. Hogy ő nem lesz többet az úristen bérkocsizsírja. De csak eltört neki a medencéje, vagy mije. Talán mert babakocsira esett…
SZEVICS
Miért pont babakocsira, mi? Mért?
KLUMPETNÉ
Hát nem tudom, na. Valami puhára. Most ez meg tégedet mért bánt?
SZEVICS
Jó kis boldogság, azért.
KLUMPETNÉ
Nem ez a boldogság, hanem hogy az ura később megkapta az agyalapit… Mert mindig ütlegelték egymást a fagyos hússal. Fogták a lambadás szatyort, és úgy. De kölcsönösen. Addig, addig, amíg az ember el nem lökődött. Már hogy végleg. Az egy nagyon durva személy volt, amíg élt. Az asszony meg bicegett. Kozmetikába járt takarítani, hogy sima legyen az arca. Fehér aranyat építettek be neki csípőbe. Meg szokta mutatni… Aztán meghalt banántól. A Birsekné.
ISCHLER
Azt… azt én mindig látom. Az egy beteg személy. Az hajnalban sétáltatja az állatait. Nagy pitbullok. Amikor piros az ég, mint a Rózsadomb. … Rámlép. Pont ide lép a mellemre… pomponos, egeres papucsa van… Ne lépj rám, krétaképű, hallod!? De rámlép. … Leönti a halottszállítókat gramoxonnal… És tudja mi van a szoknyája alatt, Rigó úr? Tudja?… Padláslépcső… Röhög. … Mondok egy viccet. … A mauzóleumban csörög a telefon…
PAPARUSKA
Egy nő van, azt tanuld meg Elemér. Anya is egy van, de nő is egy van. Sok nő van, de az egy nő. Az is majdnem az égben. Mert isten tortája messze van. Azt se meg nem gyújtod, se el nem fújod. Azt csak nézed. Pontosan. Állsz és nézed. Mért ne nézzem, mondjad? Mit nézzek? A Klumpet Rózsit nézzem? … Beszélek hozzája szépen. Válogatva. Azt hiszed mindent? Nem mindent. Még csak az kéne. Platói viszonyba vagyok vele… Mindegy. Nézem, amíg a nyakam belefájdul. A szoknyáját, a blúzát, ahogy aláfúj neki az este. Olyan pont, mint a Mona Lisa vasból. Énszerintem mosolyog. Erre a kis időre más nem is kell. Még Hóvirág-sajt, meg fekete fólia… Aztán egyszer úgyis elvisz. Magához rántja a fejed, mint a fúlós káposztát, elringat, és kiharapja belőle a torzsát. Álmodban. Jösz, mész, aztán puff, már lőnek is bele a virslihúsba, agyőpá.
LINDAUER
Ül a kapualjban, jaktál és minden átmenet nélkül sikítozni kezd. Engedjenek ki! Azonnal engedjenek ki! Azonnaaaaal!
RIGÓ
Na, most meg ez kezdi megint. Hát mi a baja, aranyos? Hát mire olyan durcás maga, mi?
LINDAUER
Mit mire? Mit gondol, mire?
RIGÓ
Hát tényleg mire? Hát mér nem marad a kis seggén, csókolom? Eszik, iszik, minden ami kell. Hát bántottam én magát? Vagy a Lali? Volt itt bántva valaki? Hadd halljam!?
LINDAUER
Eszik? Ki eszik? Ezen az egy szar kekszen lovagol, amit idegességemben? Hát tessék! Kiköp valami keksz-maradékot.
SZEVICS
Hagyja a Marit! Gyere föl onnan Mari!
LINDAUER
Nem megyek. Kimegyek. Vegye tudomásul. Azt hiszi, maga ide bezárt engem? Vagy a lóbaszó barátja? Mi? Azt hiszik, hogy engemet be tudnak zárni, bambabélák? Hát nem tudnak. Én ha akarom kettőt lépek, és kinn vagyok… És zuhanok és zuhanok, és befúj nekem a légáram, és már nem is vagyok. … Nem és nem. És maga arra nem tud mit mondani, és senki, és jöhet nekem pisztollyal, amivel akar, a szaros élettel, akármivel, tudja. Tudjaaaa?!…
SZEVICS
Lemegy Lindauerért a kapualjba. Hát hagyjad már, hallod?
LINDAUER
Nem hallom. Köpök rátok. Én már nem is vagyok. Ezek engemet meg se tudnak érinteni. Annyira se mint egy konnektor. Semennyire se… Én már nem vagyok…
SZEVICS
Kíséri föl a gangra. … Hát hagyd már, na! Hát dehogyisnem vagy. Dehogyisnem… Hát itt sírol, fogod a kezem. Hallod… hát ne bőgjél, mint a Lajka kutya!
LINDAUER
Te is csak hallgass. Azt nagyon jól tudod, hogy te is csak miért hallgass.
SZEVICS
Hát mért, hát az ember próbálja, hogy kíméletesen és mint a hímestojást, meg csak jót akar neked, bazmeg, te meg…
LINDAUER
Jót? Azt én tudom, aranyom, hogy te aztán akarod a jót. Te aztán nagyon akarod. Azt hiszed, mert elgyöngült bennem az ideg, akkor már hülye is vagyok? Mert van intelligenciám és disztingválok? Hogy akkor már hülye vagyok? Meg vak?
LINDAUER
De pedig azt. … Azt hiszed, én nem tudok a rádmosolygásból olvasni? Meg a kacsintásból? De tudok.
ISCHLERNÉ
Cselesztához. Adsz tüzet? Rágyújt, iszik egy gazdátlan sörösüvegből. De odavan, de odavan ez a selyemhurka a képesítésnélkülijével! Azért mert volt egy összeroppanása? Nagy dolog! Ugrálna el a vasaló elől minden éjjel!
CSELESZTA
Hagyjad őtet, Nyuszika, hagyjad békében!
ISCHLERNÉ
De véded! De még mindig véded! Akkor védted volna, amikor bevette miattad a Tardylt.
CSELESZTA
Kimosták, nem? Bemegy a lakásba.
ISCHLERNÉ
Lindauerhez. Aztán mi a picsára vagy te ekkora ofélia, kisanyukám, mi? Azt hiszed te vagy itt az egyetlen ideggyenge? Hát én is vagyok olyan ideggyenge, mint te. Én is ettem annyi szuicilint osztályokon. Csak nem eleget. Úgy látszik nem eleget. De ne félj!!! Nekem is van mire kirúgni a hokkedlit, ne féljél! … Tudod te mi az, véresen szaladni az Úttörő-áruház előtt? Egy pólóban!? Fényes nappal, hogy mindened kivan, tudod te? És már vissza se rakod, érted, mert nem érdekel, csak a futás érdekel, hogy a gyerekedet is elszórod a picsába. Tudod te azt? Na, tudod?
SZEVICS
Ijedten. Most meg mér te kezded, Nyuszi? Kicsit csönd van, akkor meg te kezded.
ISCHLERNÉ
Nem kezdem, de mér hiszi azt, hogy csak neki meleg a libigója?
SZEVICS
Mert kivan, azért. Tök beteg.
ISCHLERNÉ
Beteg! Hát ki nem beteg, mondjad, ki nem? Én nem vagyok beteg? Mit jössz azzal, hogy beteg?
ISCHLER
Feléled lent, valahol a kapualjban. Megmondtam, hogy beteg. … Te csak fogjad be, mert rájaülök a cafka szájadra. Betakarodsz!
ISCHLERNÉ
Ezt tudod. Ezt aztán tudod. A mocsadékot. Meg a vasalózsinórt. De aztán mást se! Azt én itt megmondhatnám, hogy mást se!
ISCHLER
… Mit mondhatol meg, te barbivillamos, mi? A Cselesztát? Azt mondod meg? Na, mondd meg! … Szoptatós anya létedre!? Na de várjál csak! Most aztán följövök. De azt te nem köszönöd meg… Tápászkodik, elindul fölfelé.
ISCHLERNÉ
Hát gyere, na! Meg se tudsz állni a szar lábodon! … Hát hol henteregtél? Hát megint úgy nézel ki, mint a nyúlól! Föl se tudsz jönni a lépcsőn…
KOKKER
Rigónak fojtottan a háttérben. Nem nyugszanak. Én mondtam, hogy ezek nem nyugszanak. Menjünk már innét. Mit húzod az időt?
RIGÓ
Mit gondolsz, mit? Majd ha mondom, megyünk.
KOKKER
Te, van egy ötletem…
RIGÓ
Na, pont ez hiányzott. Az ötlet.
KOKKER
Hogy rá kell fogni a gyerekre. Láttad, mit csinált ez a debil a rádióval. Na. Kigyújtotta az üzemedet és lófasz…
KOKKER
Hát hogy ő volt, és akkor… azt te már kitémázod…
RIGÓ
Ki hát. Naná, hogy ki. Nem vagy te egy hülyegyerek, mi?
KOKKER
Persze, hogy nem. Kicsit meg kell fogni a tökét, és jól van.
RIGÓ
Persze, hogy nem! Kigyújtotta, aztán tarkón lőtte a Vaszilijt. Berakta a sütőbe. Naná. Kérem, itt van e, ez a golyó itt a hamuban, meg lehet nézni… Ugye?
KOKKER
… Most meg hogyhogy a golyó? Azt mondtad, nyomtalanul elég. Nem? És hogy egy kis szar marad. Karamella.
RIGÓ
Azt mondtam, azt mondtam! Menj le és nézd meg, ha akkora a pofád.
KOKKER
Nem megyek. Menj le te. Te vagy a cukrász…
RIGÓ
Na hát akkor. Maradsz a seggeden. Hát nincsen tebenned belátás? Kell az nekem, hogy még te is engem cseszegess? Hát ki vagyok én? A kutyátok vagyok én? Fél lábbal a börtönbe, késő éjszaka?! Mer azt akarom, hogy mindenkinek jó legyen? Meg elsimítva legyen? Megfeszülök, hogy elsimítva, azér? Takarodj innét! Csinálj, amit akarsz…
ISCHLERNÉ
Cseleszta ajtajában, szatyrokkal, gyerekkel a karján. Béla!
CSELESZTA
Hogyhogy jöttem?
ISCHLERNÉ
Úgy. Hogy elegem van, és átjöttem…
CSELESZTA
Mit hogy át? Hova át? Te megőrültél. Hát meglátnak, Nyuszika!
ISCHLERNÉ
Leszarom, hogy meglátnak.
CSELESZTA
Tegyed le azt a gyereket. Fektessed le szépen a kis helyére. Majd azután… meglátjuk. Ez nem tartozik egy gyerekre. Meg senkire…
ISCHLERNÉ
Tenálad. Nem azt akartad, hogy … tükör, meg minden? Hogy hol kék-zöld…
CSELESZTA
Akarom is, na. Hát persze, hogy akarom. Csak nem most. … Most nem alkalmas. Ahhoz idő kell. Nem ilyen elhamarkodás. Hát te most fel vagy indulva az érzelmeddel…
ISCHLERNÉ
Te nem vagy föl? Mondd meg, ha nem vagy föl, de akkor én kiugrok. Bele a krémesbe. Ha nem vagy föl.
CSELESZTA
Félreértetted, Nyuszika. Ajaj, hogy föl. Csak azért ez akkor se úgy megy, hogy forró kása. Ne haragudj, én azt abszolút nem akarhatom, hogy te miattam bajba sodródjál. Megvan neked a magadé. Hát ki vagyok én, hogy miattam? Egy meghempergett ember. Arról én mesélhetnék. Beteg is. Minden. Hát ott van neked az urad. Nem ott van?
ISCHLERNÉ
Pont az, hogy ott van…
CSELESZTA
Na ugye. Tűzzél vissza szépen, amíg nem lát meg. Szatyorral idejönni! Kornélkákkal! Nem vagy te egy kicsit szeleburdi? Na, menjél! És csak szólj, ha valami baj van. Csak nekem szóljál, ha egy hajadszála is, vagy mittudomén…
ISCHLERNÉ
Szóval ne jöjjek be?
CSELESZTA
Nem arról van szó.
ISCHLERNÉ
Tudod, hogy akkor neked a kurva anyád? Sírni kezd.
CSELESZTA
Mondom, hogy nem arról van szó. Menjél szépen. Aztán majd ha lenyugodol, megbeszéljük. Kettesben. Nem a gyerek előtt, mindenki előtt. Érted, Nyuszika, nem? Minek akarsz itt fesztivált? Meglátja Ischlert.
ISCHLER
Az ajtajukból. Gizi! Nem mondom mégegyszer, hogy Gizi!!!
CSELESZTA
Na látod… Micsoda egy forróság! Most már aztán tényleg abbahagyhatná… Nincs az embernek itt semmi levegője…
CSELESZTA
Nincs. Ne haragudj, de nincs.
ISCHLERNÉ
Akkor kurva anyádat, Cseleszta…
ISCHLERNÉ
Nem megyek. Majd ha akarok, megyek.
ISCHLERNÉ
Nem megyek. Sehova se megyek. Elindul befelé.
SZEVICS
Elemérnek. Na, van baja anyádnak is, szegénynek. Hajaj, hogy van! Meg mindenkinek, neked is. … Akarod, hogy kirúzsozzalak? Úgyis olyan vagy már, mint a cement. Nem vagy te beteg, Elemér?
ELEMÉR
Nem. Tiszta ideg vagyok. Adj egy cigit!
SZEVICS
Nem adok. Ne dohányozzál.
SZEVICS
Hülyéket beszélsz. Tanulsz a Paparuskától hülyeségeket.
ELEMÉR
Az itt a legjobb faszi.
SZEVICS
Itt? Hát az lehet, hogy itt. Csak tiszta bolond. Belebolondult a macájába. … Nem is csoda. Az mióta itt van, egyedül van. Azt hiszed, az költözött? Csak egyszerre itt volt egy ággyal, meg egy Szaratovval. És járatta a Népszavát. Dobozt szedett. Teli volt a lakása dobozzal. Aztán már azt se. Csak járt a pincébe. Nem szólt senkihez. Csoda, hogy elment az esze?
LINDAUER
Kijön a gangra. …Mikor megy már aludni ez a szerencsétlen? Mit nyúzod te is? Mér nem hagyod békén?
SZEVICS
Nem nyúzom. Mi az, hogy én nyúzom? Hova menjen? A harakiribe? Maradjál csak, Elemér!
ELEMÉR
Lecsúszik Szevics öléből, eltűnik.
SZEVICS
Lindauerhez. … Most haragudol, mi? Azt látom. Pedig nem tudom, mért vered pont rám nyálad.
LINDAUER
Haragszok? Nem mindegy, hogy haragszok?
SZEVICS
Nem mindegy. Az barátnőknél nem mindegy. Most te nekem azért haragudol, mert nekem is megvolt a Cseleszta? Na jó, bevallom, megvolt… Ablakot pucoltam, és úgy volt meg, mint egy villanás. És? Akkor én most mit csináljak? Akasszam föl magam a kilincsre?
LINDAUER
Azt én tudom, anyukám. Azt nekem azonnal megmondta Klumpetné, hogy megvolt. Ne féljél, hogy nem tudom.
SZEVICS
Tudom, hogy tudod. De csak egyszer, isten bizony. És akkor se úgy, hogy mittudomén. Érted? Azt hiszed, azért, mert én próbálom magamat könnyedén tartani, azért én rögtön az élet napos oldalához tartozókhoz tartozok? Azt hiszed? Hát nem oda tartozok. Hát mitől tartozok oda? Mondd meg!? A Feritől az előre megfontoltjával? A sírásóktól a ledurrant virágjukkal? Mitől? A szoba-konyhától, mi? Vagy a vezetékemtől? Tudod, én mit sírtam össze, hogy legyen nekem gyerekem? Akármilyen kicsike, csak legyen? Abba te belefulladnál. Álltam gyertyába, és sírtam, a Feri fogta a bokámat, mégse lett. Fogadjunk, hogy te abba belefulladnál? Hallod!?
LINDAUER
Hallom. Te is belefulladnál abba, amit én sírtam.
SZEVICS
A megcsalás miatt? Azért, mer egyszer megvolt nekem a Béla? Hát ki az a Béla? Egy leszázalékolt zselémajom. Na?! Az mégse ugyanaz, mintha valakinek nőgyógyászatilag…
LINDAUER
Mit, hogy mi miatt? Mindegy, mi miatt. Az egész miatt, tudod? Arra a személyre én köpök, de magasról.
SZEVICS
A barátnődre is köpöl?
LINDAUER
A Bélára. Hogy ő nem tehet róla, mert ő nem úgy gondolta. Hogy én neki túl izé vagyok. Mizé, mi? Mert ő meg túl meg van hemperegve az életben. És nem akarhatja. És örül, hogy kimostak. Hát ne örüljön, tudod!? A rohadt fregolis stricije!
SZEVICS
Nem is örül. Megmondta, hogy nem örül… Azon ne aggódjál. Meg amin nem lehet segíteni, azon. Itt voltunk, jó volt és kész. Engemet ez addig nem érdekel, amíg folyik a vér. Én azt mondom, amíg meleg az erem, addig jó. Érted? A rossz is jó, mer élni jó… Lelkemben izzik a ki nem törölhető, na. Érted? Asszed a világfájdalommal jobb?
LINDAUER
Mindegy, hogy jobb. A gramoxon lenne a jobb. Énvelem úgyis tizennyolc éves koromig megtörtént az élet, a többi az csak vérdurvaság, meg sírás. Mondd meg nekem, hát hogy szabadhat liliomot kolbászba tölteni? Hogyan?
SZEVICS
Persze, hogy nem szabad, na!
LINDAUER
Hát látod, hogy szabad! Tessék, itt van, hogy szabad. … Utálom magam. Mosakszok, súrolok, de utálom magam. Fürdőkesztyűbe. Hideg vízbe is, meg mindenbe, csak izzok és forrósodok, mint a halgyár. Egész éjjelente. Ülök, hallgatom, ahogy óbégat a Rásó. Én az egész Hédit tudom kívülről. Meg az üvöltést, az öregasszony sikítozását, hogy itt egy ribancmosoda van. Igen? Hát ki a ribanc? Ha legalább ribanc… Mind ott van a számban, és egy istennek nem tudom kiköpni. Egy ekkora rózsa van a torkomban! Ekkora, mint ez a neszeszer! És dugít, és mosok, és ülök ottan a centrifugámon, és mindig elmászik alólam, és nézem, ahogyan folyik a ruhám vére… és arra gondolok, hogy kislány vagyok, és verset írok Szécsi Pálhoz… és szeretnék meghalni pisztrángmérgezésben, egy gyors, ezüst halálban, ahol csobognak a hegyi patakok… és… és le vagytok szarva mind… Sírva berohan. bevágja az ajtaját.
KLUMPETNÉ
Rigóhoz. Csak nem maga is szívbeteg, Rigó úr? Hogy annyira izzad. Meg lehet itt fulladni.
RIGÓ
Már az is baj, hogy meleg van decemberben?
KLUMPETNÉ
Nem az a baj. Megfulladni baj. Meg ez a dögszag…
RIGÓ
Kokkerhez. Nyugton maradsz! Klumpetnéhez. Legyezze magát! Mindenkinek meleg van.
KLUMPETNÉ
Csak ez már sok. Hogy a szőrünk is leég, mint a nyulaké. Úgy látszik, maga ezt akarja. Hogy megsüljünk magának. Eggyel több vagy kevesebb, mi? Kokkerhez. Maga most mit néz ezen? Azt nézi, hogy legyen rosszul egy idős személy? Egy szívbeteg asszony? De akkor inkább mondja meg! Na, ezt akarja? A mentőket akarja?
RIGÓ
Nem ezt akarja. Odamegy Kokkerhez, nyugtatgatja.
HAMUHÓ
Hát mit akar? Itt van, sötét éjszaka van, és maga szabályosan fogvatart. És ez már nem vicc, Rigó úr, ez már régen túlmegy. Ez, kérem, tényállás. Nekem családom van, és az nem tudja, hol a fenntartójuk. És az kerestetni fogja. Nehogy azt higgye, nem! Hogy él-e, hal-e nekik. Meddig lehet ezt csinálni magának, mit gondol? A húrfeszítést. Mi?
RÁSÓ
Ha én a maga családja lennék, örülnék inkább. Mit van úgy oda? Hát nem látja, hogy ennek már mindegy? Meg nekünk is mindegy. Mindenkinek…
HAMUHÓ
Azzal én nem vagyok kisegítve. Az majd a bíróságra tartozik. Mer énnekem van ám szemem. A maguk összejátszására. És ott én ezt majd csatolni fogom a látleletemhöz. Mer én ezt nem hagyom annyiban.
KOKKER
Nagyon ideges, megindul Hamuhó felé. Mit ezt, bazmeg? Ne akard, hogy elbeszélgessünk! Na! Mit ezt?
ELEMÉR
Paparuskához. Úgyis lelövi. Fogadunk, hogy lelövi?
PAPARUSKA
Hallgassál… Hogy nézel ki?
ELEMÉR
Sehogyan. Kirúzsozott a Szevics.
ISCHLERNÉ
Rúzsozza ki a sajátját. Elemérhez. Mit hagyod, hogy összekenjenek? Mi vagy te? Hímringyó? Hangosan. Hímringyó?!
SZEVICS
Mér? Ha egyszer szereti… Lesz legalább valami színe. Tisztára szürke már. Forró és szürke. Mint egy cekász.
ISCHLERNÉ
Te csak ne szóljál bele a gyerekembe! Nem szürke, hanem álmos. Ugye nem szürke vagy, Elemér?
ELEMÉR
Bágyadt, egyre lassabb, hallgat.
ISCHLERNÉ
Paparuskához. Ugye, hogy nem szürke!?
PAPARUSKA
Nem szürke. Adjál neki tejet!
ISCHLERNÉ
Gyere, igyál tejet, Elemér! Aztán mossál fogat, és menj aludni.
ISCHLER
Kintről. De mész. De jössz! Sír a Kornélka. Azonnal bejösssz, te kapszulás kurva!
ISCHLERNÉ
Anyád. Tudod? De ne félj, ha most bemegyek, a szemed ki nem verem.
Bemegy, berángatja Elemért is.
RÁSÓ
Az ember az egy szál szőr a világ orrában, Hamuhókám. Még csak fika se. Még az se. Mész, jössz, az itt már ugyanaz. Innét már nem megy senki sehova…
RIGÓ
Na ugye. Hova menne? Igyon csak, Dezsőkém, igyon csak.
RÁSÓ
Igyak, mi? Addig se okoskodok. Ha eldisszidáltam volna, mostan a Hiltonba járnák haza. A klozettra is limuzinnal. Úgy, ahogy mondom. Francia pezsgővel bikarbónáznák. Nézném a Dunát, és peregne a könnyem, baszki… Az a kár, hogy most már nem lehet disszidálni.
CSELESZTA
Mér nem lehet? Azt mindig lehet.
RÁSÓ
Mer megszűnt a vízum, meg az ellenforradalom. És akkor nem lehet.
CSELESZTA
Dél-Afrikába lehet.
RIGÓ
Csak ott meg négerek laknak.
RÁSÓ
Van baj mindenhol, az a lényeg.
Ischlerék fojtottan, rutinszerűen veszekednek az ajtó mögött. Szörnyű, de nem tragikus. A lakók hallgatják, csak a legerősebb effektekre figyelnek, a többit megszokták.
ISCHLERNÉ
Mit csinálsz, te?! Rakd le azt a gyereket!
ISCHLER
Nem rakom. Sír. Megpuszilom… Kornélka!…
ISCHLERNÉ
Azonnal add ide! Elájul a szádtól…
ISCHLER
Tiedétől. Mér ne megpuszilom? Vagy ennek se én vagyok az apja? Mi? Ennek se?
ISCHLERNÉ
Add ide, te állat, elejted. Hát meg se tudsz állni a lábodon…
ISCHLER
Nagyonis meg tudok. Amennyire kell, pont meg tudok. … Na, ki az apád, te árva? Na, mondd meg … a bácsinak. Nem mondja. Ez se tudja… De én tudom. Ischlernének. Azt hiszed, én nem látok mindent? Mi?
ISCHLERNÉ
Teszed le! Mit nem látsz? Semmit nem látsz!
ISCHLER
De látok. Azt látom, ahogyan nézed azt a gecibuzit. … Dülleszkedtek. Azt hiszed, nem?
ISCHLERNÉ
Mit hogy nézem? Hát szoptatok, te állat!
ISCHLER
Pláne. Akkor meg pláne. Szoptatós anya létedre…
ISCHLERNÉ
Mit pláne?! Miiiii? Mit pláne a mocskos pofáddal?
ISCHLER
Te, hallgass el, mer rájaülök a szájadra! Mi van? Megen kitört a pinatubo vulkán, mi? …
ISCHLERNÉ
Anyádé. Most már tényleg nyugodjál le, jó? Add ide, szoptatnom kell. Gyere Elemér, világíts!
ISCHLER
Az beteg, az nem világít. Elemérhez. Maradsz a helyeden! Tudod mi az anyád? Kurva!
ISCHLER
Ne félj, most kiütöm a vért az agyadból! … Elemér! Hozd ide a baltát! Nem hozod? Na várjatok csak!
ISCHLERNÉ
Teee, gyere el onnan! Mit csinálsz ott? … Józsi! A tévé! Teszed le!
Nagy csattanás.
ISCHLER
Nesze, majd lesz itt rend, ne félj! Meg ez is nesze, tessék. Kirámollak én benneteket, ne félj… A beleteket kiszedem…
ISCHLERNÉ
Ne érj hozzám, te! Ha hozzámérsz, én fogom és a Kornélkával együtt beleszaladok a tűzbe. … Azt hiszed, nem?
ISCHLER
Tegyed le azt a gyereket!
ISCHLERNÉ
Majd ha te meg leteszed a centrifugát.
ISCHLERNÉ
Akkor én se teszem…
ISCHLER
Ne várd meg, hogy odamenjek! Csattanás.
ISCHLERNÉ
Hát gyere! Hát összecsuklol mire ideérsz. De én hasba szúrom magamat, ha hozzámnyúlsz…
ISCHLER
Nyakaskodsz? Megen nyakaskodsz! Na várjál, a valagadra hajtom én a fejedet, ha nyakaskodsz… A szemem, te ordas, a szemem…
ELEMÉR
Kijön a gangra a nyuszival és a rádióval. Vigyorog, zavart, Kokkerhez. Na, mér nem jön föl, és lövi le? Be van szarva, mi? Ha van pisztolya, lője le. Mire vár?
KOKKER
Hallgat, rágógumit rág.
ISCHLER
Kiütötted a szemem…
ISCHLERNÉ
A taknyodat, azt…
ISCHLER
De ki. Büdös kurva! Vérzik. Adj egy törülközőt!
SZEVICS
Gyere át hozzám, Elemér! Jobb lesz, ha átjösz.
ISCHLER
Kijön a gangra, lapogatja a szemét. Nem mész sehova. Bemész, és alszol. Botorkál lefelé. … Majd én csinálok itt rendet. Na! Mit bámulnak? Van valakinek problémája? Há?
CSELESZTA
Hallgass el, mert mindjárt leszedlek onnét!
SZEVICS
Cselesztának. Mér csak a szádat jártatod? Hát kapjad el! Vagy kapja el maga! Rásónak. Na? Ezt csak meg kell taszítani és kész.
CSELESZTA
Azért nem. Mert csak meg kell taszítani és meghal.
RIGÓ
Mér? Nem lenne jobb annak a szegény asszonynak?
RÁSÓ
Mitől lenne jobb? Mégis van vele egy ember. Akármilyen, de van. Mit szól ebbe bele? Az úristen maga, hogy beleszóljon, mi? Ha az nem szól bele, akkor maga mér?…
RIGÓ
Maguk tudják, Karcsikám, maguk tudják. De ez a maga hangja, ez kezd énnekem nem tetszeni, tudja? A piszkálódásával. A célzásaival… Nem a kaszinóban ül ám! De nem ám! Azért mert barátságosan vagyunk, azért nem úgy van ám… hogy mindent lehet. Azért szeretném, ha tudjuk ám, hogy merre hány méter!
RÁSÓ
Azt én látom, Rigó úr, hogy merre hány. Nagyonis látom…
PAPARUSKA
Az Úristent… azt én szoktam látni. Mutatja az Eurosport… Az ül egy arany röplabdaszékben. Kreol bőre van, szép szőke haja… Niké cipője… Az csak ül egy szó nélkül, és a húron az ujja. Éjjel mutatja őtet az Eurosport. … Mi meg ugrálunk ott neki a salakban… térden. Fölhorzsolva a szívünkig…
KLUMPETNÉ
Az szép, hogy a szívnek húrja van… mely elszakad… Mi a véleményed, Karcsi? Elaludhatna, ugye?
PAPARUSKA
Majd elalszik, ha akar…
KLUMPETNÉ
És ha nem akar?
PAPARUSKA
Akkor parcella…
KLUMPETNÉ
Parcella… az biztos. Mégcsak ki se szabad menekülni… Te se akarol kimenni?
KLUMPETNÉ
De, mondjuk… oda se?
KLUMPETNÉ
… Ahhoz az asszonyhoz a szárnyával, meg minden…
PAPARUSKA
Milyen asszonyhoz?
KLUMPETNÉ
Tudod te azt, hogy milyenhez. A Citadellán. Na?
KLUMPETNÉ
Semmit. Csönd. … Nem legyezgetel egy kicsit?… Volt, amikor akartál legyezgetni. Népszavával. Emlékszöl? Csak akkor nekem itt volt a szegény Klumpet, és azért nem. Kár, hogy az a dolog már elmúlt. … Ugye?
KLUMPETNÉ
Hát a táskarádióval. Meg a leanderrel.
KLUMPETNÉ
És az se lehet, hogy egyszer még összedrótoz bennünket az isten?
KLUMPETNÉ
És egy kis rumpuncsot se iszol? Az lazítja belül a húst vagy mit csinál, mintha az ember kádban fürödne vagy karácsony volna… úgy jön megy a sötétemben, mint a vér… Lemegy a kapualjba. motyog. … A kis rumpuncs. Aztán kampec dolóresz… Belefeküdni kinn az árokba. Amit ástak a gázosok. Ráhúznák az emberre a földet, aztán fakereszt. Jönne néha a gázművek koszorúzni … csak a csend a rossz. Attól félek. Tudod, hogy én félek a te sose szűnő csendedtől? Hallod, Karcsi?
KOKKER
Paparuskához, vigyorogva. Hogy fölizgult a csaj, mi? … A bambina. Ha nem vigyáz, még megdugja magát, nem igaz?
RIGÓ
Izzad, fáradt. Hol az óráját, hol a pinceajtót nézi, remeg a szája. Kokkernek. Fogd be a mocskos pofád!… Ne féljen, Klumpetné! Csak szépen tessék ne félni. Aki rendes, az nem fél. Aki nem csibész. És nem zrikál. Meg vegzál. Azt hiszik, nekem ez jó, hogy így alakult? Nekem se jó.
KLUMPETNÉ
Ha kinn lenne a Feri, majd akkor nem így volna.
RÁSÓ
Hallgasson már! A Feri!? Aztán akkor hogy volna? Hogy a rabok faszába volna? Kinn volna. Na? Itt ülne és inna. Hogy máshogy volna?
KLUMPETNÉ
Annak volt egy félreértése. Ha az itt lenne, más lenne.
RIGÓ
Aztán mi lenne más, mondja meg?!
KLUMPETNÉ
Ez az egész, ez lenne más.
KLUMPETNÉ
Bérkilövő… volt.
RIGÓ
Na ugye. Kár belesírni a kifutott tejbe. Mindenféle Ferikkel fenyegetőzni. Amikor a másik bajban van. Az embertárs. Tudják mi ég nekem itten?
KOKKER
A tortalapja ég neki.
RIGÓ
Az egzisztenciám. Vagyis izzik. És ha engemet holnap fölakasztanak, mi? Itt a kapu előtt. Jön két kontyos asszony az önkormányzattól, meg a hóhér. Fölveszik a jegyzőkönyvet, na, tégedet meg, Rigó János, anyja neve, büntetésből felakasztunk. Gyászolják gyermekei, felesége, kollégái. Na?… Aztán hova a szomorú szűzmáriába menne maga, Klumpetné, éjnek évadján, mi?
KLUMPETNÉ
Mér? Lehet dolgom. Egy ilyen egyszerű személynek is lehet dolga, nem?
HAMUHÓ
Ez? Megmondom én! Ez kukázni jár. Ennek annyi szajréja van, hogy maga nem is hiszi.
KLUMPETNÉ
Hamuhónak. Mér? Az jobb, amit maga csinál? Hogy még az ember micsodájába is beleturkál? Én legalább nem a máséban utazok, tudja? Hanem abba, ami már senkié se. Énnekem megvan mindenem. Étkezésem. Hálásom. Nekem nem kell a Rigó szaros fasírtja. Én ha akarok, annyit eszek, mint egy házmester. De casino-tojást is, ne féljen! Én a szegényt, azt lenézem. Hat méterre le. Aki koldul vagy féllábbal visszaél. … Mer nem ám a szükség a legnagyobb úr, Hamuhó úr! Azt hiszi, hogy az az úr? Hát nem. Az meg lett szokva. Az csak olyan, mint a levegő. Vagy mint maga. Meg a farkaskutya. A visszér. De nem ám! Hanem a kényszer. Hogy beletúrni, fötörni nyakig. Igazam van?…
HAMUHÓ
Idefigyeljen! Mit jön maga mindig velem? Én tehetek magáról, mi? Én nem vagyok egy ember? Én nem ülök itt lábakapcán? Bezárva, ugyanúgy legyalázva, mi? … Arról én mesélhetnék kérem. Visszérről. Meg farkaskutyáról…
KOKKER
Mér? A farkaskutya is csak ember!
KLUMPETNÉ
Az? Na, az csak akaszkodjon egyszer bele a maga szoknyájába. Még a pisztolya is becsinálna magának, hajaj, de be ám… Na, mit néz, mit bámul ilyen vérmeregető, illetlen szemekkel? Mi? Azt hiszi, énnekem nincsen ezüst hajam a látszat alatt, mi? Csak én nehogy egyszer kiakadjak magának! … Én már majdnem fujtottam meg boltvezetőnét, úgyhogy csak vigyázzon!
KLUMPETNÉ
Vigyázzak? Mit vigyázzak? Megütne egy idős, gyönge személyt? Igen? Hát tessék!
RIGÓ
Kokkernek. Helyedre! Nyugton maradsz.
KLUMPETNÉ
Mit nyugton? Rigónak. Maga uszítja rá az emberre, akkor mit nyugton?… Mert engem lehet, mi?! Mer énnekem se ingem se glóriám. Ugye? … Ha maga, Hamuhó, visszaadná nekem az elcsinált gázomat, én tudnám, hogy mit csináljak vele. Ne féljen! Nekem akkor az volna az utolsó szippantásom…
HAMUHÓ
Na, majd pont most kéne maguknak a gáz, amikor ég a tetves cukrászatuk…
RIGÓ
Csak erre maga vigyázzon! Ez egy kétszeresen kitüntetett üzem.
RIGÓ
Igen, ez. Akármennyire is megjegyzés. Ipari Élüzem.
KLUMPETNÉ
… Magának is van visszere, Hamuhó úr?
HAMUHÓ
Hajaj! Mit gondol, mim van? Szobabiciklim? De van ám. A lépcsőzéstől. Szaladástól. Hogy mászok a tetőn…
HAMUHÓ
Igenis tetőn. Ahol lehet. Meg muszáj. Mindenhol. Ez is egy mesterség, kérem, addig maguk föl se látnak, hogy mennyire mesterség. Mer mit látnak maguk? Ezt. Hogy hatóság. Meg hátralék. De a hátteret nem látják. A szenvedést nem látják. … Én arról reggelig mesélhetnék. … Mint a karom, olyan visszér…
KLUMPETNÉ
És keni is? Cinkes kenőccsel…
HAMUHÓ
Variopax-szal. Meg mindennel. Hajaj! De mennyire hajaj! Aztán mégis mint a gázcső. Tiszta kék.
KLUMPETNÉ
Csak talán még nem cukra is van? Mi? … Nekem van. Azért nem ehetek nehezet… Énnekem az édességtől olyan forróságom támad, hogy nem csodálkoznák, ha délibábnak látszanék… ezér is hordok nadrágot…
CSELESZTA
Na, akkor most nyugodtan fejen állhat, Klumpetné, az asszonynadrágjával. Itt már akkora szag van, hogy fejen is állhat…
KLUMPETNÉ
Fölmegy a gangra. Te jobb, ha hallgatsz, kisfiam. Terólad én mesélhetnék, hogy hogyan van a fejenállás. Akkor majd nem páváskodnál a kapszuláddal. Te csak örülj, hogy élsz.
RIGÓ
Maga azért nem iszik, Cseleszta?
KLUMPETNÉ
A gangról. Nem kívánja?! Mer meghal, ha iszik, azér nem kívánja. Be van neki építve a meghalás.
CSELESZTA
Nem mindegy? Farba.
RIGÓ
… Ismertem egy kéményseprőt. Annak is benn volt a kapszula. Úgy is halt meg, József-napkor. Benn volt neki farba. Ezek nem bírják. Úgy szok a kezük remegni, hogy a végén nem bírják. Maga még bírja?
CSELESZTA
Bírom. Ha meg nem bírom, nem bírom.
CSELESZTA
Az lesz. Koszorú lesz. Hoz a szakszervezet koszorút.
RIGÓ
Mér, mi volt maga? Valami főnök?
CSELESZTA
Olyasmi. Illetőleg dobos. Szórakoztató zenész…
RIGÓ
Ott az könnyen megy, mi? A mondén élet…
RIGÓ
Nem ám kamukonyak, ugye? Hanem ami belefér. Egyszer élünk, nemigaz?
CSELESZTA
Az is. Minden. … Ismertem én mindenkit. Szécsi Pált. Komplett művészvilágot. Így ült velem a Farkas Jancsi, mint maga. Pertuba. Ment a dolcsevíta. Pesten, Mohácson. Még az endékában is. … Karl Marx Stadtban.
RÁSÓ
Nem Lipcse? Mert a Lipcse is jó. Ott egyszer megsütöttük a hattyút. … Kifogtuk drótos virslivel, aztán rá a tűzre egyenest. Az úgy jajgatott, mint a vatta. Az a nagy, derék állat. Füstölt… Csak úgy jött ránk mindenfelől a policáj, de még a fákról is. Még az égből is az jött. Mint az égő szögek. Nem témáztak a brúderzafttal, az biztos… Jó volt…
CSELESZTA
Kelet-Leipzigbe?
CSELESZTA
Az is jó. Meg a Karl-Marx Stadt is jó. Jó volt…
RIGÓ
Jó kis dédéer muffok, mi?
CSELESZTA
Az is. Minden. El se képzeli azt!
RIGÓ
Magának ezek (Lindauer felé int.) mind megvoltak, mi? … Már hogy a fiatalabbja.
CSELESZTA
Na, mit gondol?
RIGÓ
A kismama is, mi? Látom én azt…
RIGÓ
Naná, hogy nem! Nagy franc maga, látom én. Az biztos, hogy nagy franc. … Meg azt is látom, hogy maga tanította be a gyereknek azt a dolgot. Az Elemérkének…
RIGÓ
Hát a rádióval, hogy megszólal. Meg a cigarettát…
CSELESZTA
Riadtan. … Az egy bűvésztrükk. Idefigyeljen, mit akar azzal?
RIGÓ
Semmit. Hogy az egy eléggé veszélyes dolog különben… Nyugodtan megmondhatja.
CSELESZTA
Az nem veszélyes, hanem trükk.
RIGÓ
Hogy teli van árammal, mi? Meg hogy ez-az csak úgy kigyullad…
CSELESZTA
Lófaszt gyullad. Úgy gyullad, ahogy maga…
RIGÓ
Igen? Azt még meglátjuk, Józsikám… hogy mi a trükk. Meg mi a téma… Meglátjuk, aranyapám!
RÁSÓ
Veszélyesen élni. Az jó volt. Kokkernek. Maga főállásban nem rendész, gorilla úr?
KOKKER
Hallgat, Rigót nézi.
RÁSÓ
Én is voltam rendész… az uránnál. Pisztoly, minden. Tűzparancs. Mi van abban? Ilyen gyári őrszolgálatos. Kísértük ki az uránt Záhonyig. Olyan is volt, hogy komplett tűzharc a szovjet vasutasokkal. … Ott aztán hamar megvolt a félreértés, és durr.
RÁSÓ
Azzal. Mint a deszantosok. … Köd is, hajnal is, látott a haver valami kutyát, aztán durr bele, Tasziló. Azok meg vissza. A szovjet vasutasok. De mint a filmeken. Épp halott nem volt, meg kézigránát. A haverra utána ráfogták, hogy részeg volt, és úgy adta ki a tűzparancsot…
KOKKER
… Az tilos. A tűzparancs.
RÁSÓ
… Lőttetek volna le inkább, azt mondta sírva, amikor elvitte a kommandó… De különben jó volt. Régen volt. … Csak ilyenkor eszembe jut.
RIGÓ
Célozgat, mi? Megint célozgat. Hallod, Lali, mit összecélozgat nekünk ez a Karcsi?
RIGÓ
Teszerinted mire célozgat?
RÁSÓ
Semmire se. Ne legyen beszarva. Most már nyugodtan ki is engedhet…
RIGÓ
Majd pont magát, mi? Nem lett megegyezve? Leizzik és alászolgája.
HAMUHÓ
Ha leizzik. Mert itt már, kérem, minden megtörténhet.
RIGÓ
Na. De aztán mégsem történik meg minden.
RÁSÓ
Nem hát. Mert mindig előbb meghalunk.
PAPARUSKA
A gangról. … Úgyhogy nyugodtan hívhatja a kuncsaftokat, Rigó úr. El vagyunk készülve. Ülünk itt magának szépen sorban. Beszarva, mint a minyonok. Csak alánk kell tolják a tepsit. Maga meg a samesza. Ezt a szagot innét már nem csapja ki az isten se. A bontás se, semmi. Ha el is alszik, akkor se. Ha bezár, ha nem zár be, semmi se.
ISCHLER
Megjelenik a kapualjban, delirál, Rigót és Hamuhót hol orvosnak, hol gyámügyesnek nézi. … Ágybavizel a jövendőnk, gyámügyi úr. Meg tetszik vetni, mi? Nem baj. Az jól van, ha meg tetszik. Azt én aláírom… Én egy béketűrő ember vagyok… elhiszi? Én a halált is kihordom lábon… Na, hol írjam alá? Ahol akarja… Mondjak egy viccet?
RIGÓ
Nagyon ideges. Na! Mondjon!
ISCHLER
A mauzóleumban csörög a telefon…
ISCHLER
Hát csörög. Így csinál: csrrrrrrrrrr (Köhög, röhög, csuklik.) csrrrrrrrrrrrrrrr…
ISCHLERNÉ
A lakásból, halkan, ijedten. Elemér…
ISCHLER
… A májadat kirúgom, te! Bocs… bocsánat, doktor úr! … Sajnos, sokat beittasodok idegi alapon, és akkor… ran… randalírozok. Elhiszi, ugye? Na és akkor? Meg kell fegyelmezni… Mondja meg, az ütlegelés verés? Hát az odasózás? Nem verés… Vagy de?
ISCHLERNÉ
Mi van, hallod, te, hát ne vicceljél! Hát mit csinálsz, emeld a fejedet, hallod, kisfiam!
ISCHLER
… Odaügyeljél… meg ne fulladjon… Kiteszi a Kornélkát az ablakon, aztán kilép… Anya csak egy van, doktor úr… Úgy menekül, hogy kilép. Jó asszony ez, csak sok vére van. És még vigasztal is, isten bizony. Engemet. Ne bőgjél, te szobakonyhás barom! Azt mondja a kirepedt szájával, ne bőgjél… Nekem ez van farba, doktor úr. Ez a kereszt van farba, mit csináljak… Azt úgy higgye el, az ember meg se érdemli a felfüggesztettet, amit kapott a teremtőjétől… Meg se… én mondom magának. … Adjon egy injekciót!
Leül a tűzoltóláda mellé, elalszik, elájul, kitűnik a képből.
ISCHLERNÉ
Kilép az ajtón, sápadt, halk. Rosszul van a gyerek.
ISCHLERNÉ
Mit melyik? Az Elemér. El van ájulva. Hiába rázom. Tejezem. Na! Fölordít.
Hát mondom, hogy rosszul van! Hívjanak mentőt!
Erősödik az izzás, ajtók csapódnak, a kapualjban csak Rigó, Kokker, Hamuhó és az alvó Ischler, a többiek fönt.
LINDAUER
Kabátban, félrészegen, sírva, sikítozva nevetni kezd, hosszú, kétségbeesett röhögőgörcs.
SZEVICS
Hol van rosszul? Bemegy Ischlerékhez. Mutasd! Nem csak alszik? Na, Elemér, hát térj magadhoz! Alszol ugye? Hallod, hogy csak alszol? Rázza, pofozgatja a gyereket. … Jézusom, ez tényleg meg se mozdul. Hát tiszta szürke, uramisten…
KLUMPETNÉ
Hozzátok már, mit álltok ott, hát vinni kell az ügyeletre. Cselesztához. Mit áll, mint a lófasz, mi? Segítsen! Hívjon már mentőt!
CSELESZTA
Rémülten. Hogyan hívjak? Pont én hogyan hívjak?
ISCHLERNÉ
Kihozza karján az ájult Elemért, oldaláról lelóg a rádió. Az ne hívjon. Az semmit se hívjon. Cselesztának. Nyúl Béla! … Szűzmárja, atyaúristen, ez meghal. … Aranka, ez mindjárt meghal nekem…
SZEVICS
Dehogy hal! Siessél! Ki kell vinni innen az orvoshoz!
Elindulnak lefelé, elől Ischlerné a gyerekkel, lassan mögéje állnak a többiek.
LINDAUER
… Mindenkit… mindenkit el kell vinni az ügyeletre… Azonnal kinyitni!
SZEVICS
Ne félj, most fogjuk és kivisszük.
CSELESZTA
Rigónak. Mozduljon már, hallja!
KOKKER
Szorongatja a zsebében a pisztolyt, halálsápadt, állnak Rigóval, szorosan a kapu előtt. Tessék, kurvaanyád, hát kellett ez neked, mi?
HAMUHÓ
Na! Nem hallja, hogy orvos kell? Ez nem vicc, Rigó úr! Rossszul van a gyerek.
RIGÓ
Mit rosszul? Hogyhogy rosszul? Trükközik itt! Mit trükköznek az ilyesmivel? Mutassák! Majd azt én megnézem, hogy rosszul… Nem kell neki pálinkát adni. Vagy adjanak neki. Fektessék le. Gyereknek ágyban a helye. Mit kell ide az ügyelet? … Nem közeledik! Helyén marad! Mindenki a helyén marad, amíg jótállok magamért. … Hé! Mit akarnak?
Ischlerné és a lakók közelednek a kapuhoz.
HAMUHÓ
Azt, hogy mostan rá tetszett baszni a Rigó úrnak. A csibészségre.
RIGÓ
Kuss! Hát mi baja van, mi? Na, Elemér, hát pattanj föl! Na! Hát alszik ez, nem rosszul van. Nem kell ide ügyelet! Ugye, hogy nem kell, hallod, Elemér?!
ISCHLERNÉ
Rázogatja a gyereket, sír, látni, hogy sokat ivott. Elemér! Hallod? Hát mit csináltak ezek veled, Elemér. … Olyan voltam hozzád, mint egy anya… hallod? Nem hallod? Nem hallja. Naaaa, nyissa ki azt a kurva kaput, mer lerúgom a fejit…
RÁSÓ
Hallod?! Add ide a kulcsot, és tűnés innen. Rigónak beszél, de Kokkerrel néz farkasszemet. Mondd ennek a patkánynak, hogy tűnés. Ordít. Na! Nem mondom mégegyszer!
RIGÓ
Igen? Hát így állunk? Én se mondom mégegyszer. Nem adom. Senki nem megy ki innét.
KOKKER
Remegve, kezében a pisztollyal. Te nem vagy ember, bazmeg, te egy őrült vagy, én megmondtam…
RIGÓ
… Mit akarnak? Idefigyeljenek, emberek! Hát nem kell pánikba esni, na. Hát egy kis ájulás miatt minek mindjárt…
RÁSÓ
Azt mondtam, add ide…
PAPARUSKA
Ennek most vége van, Rigó. Ez nem komédia…
KLUMPETNÉ
Nyitod ki azonnal, te rohadék!?
SZEVICS
Cselesztához. Vedd el tőle a kulcsot, gyerünk!
LINDAUER
Naaaa! Hát mi lesz már? Engedjen kiiiiiiiii!!!
Lindauer hozzávágja retiküljét Rigóhoz, Rigó Kokker mögé ugrik, az előkapja a pisztolyt, artikulálatlan üvöltés, káosz, majd a tetőponton, a pillanatnyi csendben, mielőtt tényleg történne valami, megszólal Elemér.
ELEMÉR
Nem bepisilsz, Nyuszi! Pisilni kell… Odabotorkál Paparuskához. Mi van, mit ordítoznak?
Csend.
ISCHLERNÉ
… Elemér!… Mit csinálsz, Elemér… Azonnal gyere ide anyuhoz!
RIGÓ
… Na ugye?! Nem megmondtam? … De.
A lakók hol Elemért, hol Rigót nézik döbbenten.
RÁSÓ
Azonnal ideadod… Továbbra is Kokkerral néz farkasszemet, eldönthetetlen, hogy Kokker hívja ki őt, vagy ő kíséri ki Kokkert a színről, de eltűnnek valahol a lépcsőházban.
RIGÓ
Továbbra is a kapuban, dadog, halálsápadt. Na hát, Elemér, nahát, hát csinálod itt a gondot, na. … A trükköt… Hát ugye, hogy semmi baj… semmi baj, emberek, vissza lehet menni… Na! Mit isznak…
Kintről csattanás és zuhanás, aztán csönd.
KOKKER
Lassan visszajön, ruháját igazgatja.
ELEMÉR
A háttérből, rekedten, félig suttogva. Lelőtte. Lelőtte a Rásót…
KOKKER
Elesett!!! Ordít. Elesett, a kurva anyátok!!! Belerúg a kapuba, rácsap a lépcsőházi áramdobozra, kialszik a villany, csak a halkuló, szűnőfélben lévő izzás világít. Elesett…
RIGÓ
Barom. Lecsaptad, mi?
KOKKER
Le. Megmondtuk, hogy nem lehet kimenni.
KOKKER
Most meg mér gyerünk? Mi lesz azzal ott lenn?
RIGÓ
Semmise lesz. Az készen van. Kátrány. Hamu.
KOKKER
Akkor minek kellett ez? Hogy nem mehetnek ki… a gyerekkel.
RIGÓ
Csaknak. Világos? Hogy mi mennyi, annak. A hálátlanságnak. Annak, hogy mit lehet, meg mit nem. Egy Rigóval! Inkább hallani, mint látni, hogy simán, kilinccsel kinyitja a kaput.
KOKKER
Ez… Ez nem is volt bezárva?!
RIGÓ
Minek lett volna? Be volt itt zárva valami? Na, ne tátsd a szád, indulás!
Ischler a tűzoltóhomok mellett, Hamuhó a kapualj másik oldalán, Paparuska a háttérben ül a földön, Elemér az ölében fekszik, a kapu sejthetően nyitva. A többiek a lakásokban illetve a gangon, ahol egyetlen villanykörte pislákol. Csak az izzás világít. Halkan, egyre halkabban pattog a cukrászat.
ISCHLERNÉ
A sötétből, egészen vékony hangon. Hol vagy… Elemér? Itt vagy?
ISCHLER
Álmában motyog. Odaügyeljél… Mondjak egy viccet?… Csrrrrr…
PAPARUSKA
Hol fáj, mondjad?
PAPARUSKA
Menjél szépen aludni! … Tudsz menni?
PAPARUSKA
Dehogyisnem mész… Egyszer minden elalszik. … Az ember nem angyal, hogy krémessel fűtsön, nem igaz?
ELEMÉR
… Oda nézz, tündér…
PAPARUSKA
Látsz mindenféléket… Pont az… tündér…
KLUMPETNÉ
A villanykörte alatt föláll egy hokkedlire a gangon, imbolyog, Szabadság-szobrot formáz, fölemeli a két karját, s mint „pálmakalászt” tart egy piros kardigánt.
HAMUHÓ
Félálomban, motyogva. Klumpetné! Nem én vagyok a nyomor!
PAPARUSKA
Nem baj, ha látsz… hallod?
ELEMÉR
Hallgat, a mellére teszi a Sokol-rádiót. Halkan, ki-kihagyva megszólal a Rákóczi-induló.
KLUMPETNÉ
Karcsi! Nézd csak, Karcsi…
PAPARUSKA
Szálljál le, Rózsi! Leesel… Mindegy… ha leesel is jó. Mer az már jó, hogy itt volt az ember. Itt voltál, teli ment fénnyel a szíved… Na és? Nem tilos… Hát tilos? Mér nem mondja meg, aranyom? … Tilos, ha néha megállsz a hajnali kövön?… Nem is tudod, hogyan, miért. … Bever a hold… mintha tévéről adnák a holdat… hideg van megint… Egy Szaratovot nem lehet csak úgy, egy mozdulattal becsukni… Ha odafagysz, hát odafagysz. Ott állsz kislábosezüstben… egy szomorú, barom bicikliváz keletről… Csepel… Sok tejet kell inni… hallod, te szaros kenyérke… sok tejet…
Klumpetné összegörnyed, kialszik fölötte a villanykörte. Lassan kialszik az izzás, csak a rádió varázsszeme hunyorog, aztán az se, Rákóczi-induló se. Csönd és sötét, a kapu keretében szürkül.
Tapsrend
|