Dallszöveg

Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén és tején. Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, s mi dallamához zúzott üvegén? Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, nincs egyrészt látvány s másrészről a fény. „A dallam nem változtat szövegén”, külön sem ez, sem az nem posztulálja, darált egész, mi, úgymond, költemény, és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha egytest az ég s a zizgő őrlemény, dallam s szöveg (precíz?) tükördarája.