Citromptu

Értsed, sehol, sehol se virrad kenyérke hallalibban, rákócziinduló a fésűjén, a szájsav megszólal magától. citrompótló, csepp szódakő, majd elforrsz, mint a villany. ügyes kanál, ki tófenékből ikrás cukrot lapától. Értsed, hajnalban a sávok rósejbnis ágyneművel, a hólapátok harákoló fehérben eltörhetnél. liter jegyes tej, zörög kezed között a műmell, fölfú, levegős zacskó vagy, lebegő mentőmellény. Értsed, dalol, dalol a fogköz, ritka orchest. szájfésűjén meleg selyempapírja dürrög, örökös szájmozgásba csomagolt keksz, hogy is lehet édes nyeletté pépesülnöd? Értsed, ez zongora, s a fekete se mindig a szuvasság, ami eljátszódik, amivel bebababútoroznak, ahogyan intenek szemedből a havas fák, ha elmész löncshúsnak, misogó bazsarozsnak. Értsed, pár csepp hólé, ollé ha freccsen érte, majd átlikadna éppen súlyától a vasasztal, hónaljad zörgő koszorúk, kezeid felcserélte és szorítja, szorítja, felcsert a raktapasszal.