Haris

Míg forgót bont a dolgok lassú árja,
ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy,
gólyaállás, cipősaroknyi pálya,
s ha körbefordul, mintha körbemegy.
Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak,
lóvágóhídi berkekben haris,
e tapogató ujjak késbe nyúlnak,
s parókát vérzik már az ótvar is.
Kulcsot, legendát megfordítva itt,
iszapba tocskosul a lét kövérje,
torzsát, zsombékot lelkesítne át,
hogy szalmazoknit húzva is kivárja,
míg jég alatt a dolgok lassú árja
s a korcsolyák.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]