Haris
Míg forgót bont a dolgok lassú árja, |
ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy, |
gólyaállás, cipősaroknyi pálya, |
s ha körbefordul, mintha körbemegy. |
|
Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak, |
lóvágóhídi berkekben haris, |
e tapogató ujjak késbe nyúlnak, |
s parókát vérzik már az ótvar is. |
|
Kulcsot, legendát megfordítva itt, |
iszapba tocskosul a lét kövérje, |
torzsát, zsombékot lelkesítne át, |
|
hogy szalmazoknit húzva is kivárja, |
míg jég alatt a dolgok lassú árja |
|
|
|