Fültérkép

Rezegve, mint por, pordenevér, a térség, néhány kézre álló hullámsáv, néhány tartomány alapzaján titokban megtapadva, egy félprecíziós tábori rádióban. Kiküldött őrszem létra-árnya balról jobbra, ahogy bejárja, mint drótsövényt, a skálányi határt, felhőből, foszló hangreszelékből ki-kibújik, varázsszeme fölvillan olyankor, lámpa a hűlő latrinák, tücsöklő hangaföldek, éterben ázó sátorlap felett. Sodor a szél csillámló hírdarát, ismét altatnak valahol, valahol ismét műtenek, a tábori körülmények ellenére él a beteg, szavakat karcol a kötésre, fehér körmével surrog, sistereg, előjegyezve minden hangszálgyulladás. Ujja hegyéről piros izzadtság, köröz a fültérképész bakelitgombon, hullámzó, rebbenő szövetre hajlik, radíroz, újra rajzol, ahogy igyekvő városok parázs-szeme lassan a semmibe szűkül, lukat suttog az éjszakára, lecsengő himnusztörmelék hull hangszitáról hangszitára, visszanyugodva a térség, néhány tartomány alapzajára, lebbenő éteri pordenevér egy félprecíziós tábori rádióban.