Szabad vizek
Fiúk labdáznak vad sodramú folyóban, |
föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya, |
halban és kiflivégben gazdag szökőkutunk, |
fürdőkád torkában jobbról csavarul a piros víz, |
kabinját, ki lecipelvén a homokra, belebúvik, |
s kiaraszol majd, mint tengeri rák, fővetlen: |
hajadonfőtt tengeri tölti kaviccsal az ágyat, |
hol vad sodrú folyam teker el malmot, derekat, |
kefenyírt fejű ifjak labdáznak föl-alá, alá-föl, |
szökő idő vizén a kedvük oszló kiflivég. |
|
Tekintet szép sörénye lobog a hintaságban, |
söpör napot, eperfát, homokot, túlpartot, napot, |
félkör, az égbe növő távoli tengeriföldek |
szemealja, egy szemfog cikkanása, csöppnyi |
nyál a szájsarokban, elöntött kondenz-tej után |
kapaszkodó kis lobbanás, frottírpilóta |
hosszó láncon, ezüst kamaszlány-Bleriot, |
propeller-szívébe mikor repül be vadlúdfélelem, |
hogy már a lendület, fejrázás nagy csodája sem, |
|
Leng, előrenyúlik, felette sose volt íly áttetsző a |
padlás, magában klórtükör fölött ruganyvető, |
ring avagy ringat, együtt a kettő bátor ütem, |
hova is meredő iszamos padlat a nyárban, szép |
tett a felkapaszkodás, merőben eldöntetlen: |
szavak nekifutását éppúgy lehullani, |
csattanni hasra, seggre, mint röppenni segíti, |
röppenni zsugorból, kicsavarva gyűrűvetésig, |
s már üresen leng, míg mélyből időben az ugró |
feljő, levegőt vesz, helyette már, |
s lebegő trambulin a szájban. |
|
Ha összecsukódna, össze talán ez a vízpart, |
nem hiszi már, voltak egészen rohasztó |
éjszakák, valahol elmaradt egy lábrész |
visszahozhatatlanul, a bajmolódás mindig el- |
maradt, Mindenseggekkor örökké vigyázzban |
állt, a tarkótájon barnás horpadás, kiülve öble, |
nedves szívlapát, fél karfa közben elmaradt, |
voltak egészen ösztövérszegény nyarak, |
a puncsfagylalt, mint a mitesszer, betokozódik |
az égen, vigyázban áll, annyi az egész, |
hogy beleülnek. lágy nyugágy. |
|
Vörös salak íze a szájban császárkörtelikőr, |
dobókör-árnyék nádszékkel, elhagyott |
nehézatlétanővel, kétfelől lecsüng, bévül a lélek, |
noha szilfid kismutató, pakolása szuszogtat, |
számlaphomokon mély sebeket vét, |
négyet, negyedkörívnyit szellőzik a hús, |
rettentő hajlamokba bú a nap leve combján, |
legyeskedő időt múlatva pöfföget, |
fú tejbedarát, kezeügyében krémek, súlygolyó, |
kaporvirágot rágicsál, volt egyszer egy |
leánykor, mosolyba szúrt napernyő. |
|
Föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya, |
egy lábrész visszahozhatatlanul, kis lobbanás, |
frottírpilóta hosszú láncon, kétfelől lecsüng, |
együtt a kettő bátor ütem, megannyi mintha, |
s elhentesül a szerelem, mint a mitesszer, |
betokozódik az égen, kezeügyében |
kefenyírt fejű ifjak, a kedvük oszló kiflivég, |
lebegő trambulin a szájban, mosolyba szúrt |
napernyő, ha összecsukódna, |
összecsukódna talán ez a vízpart? |
|
|
|