Holdvilág

Keményen fénylik, mint a fogtömés, ha átvonul e malterasz habon, ha méltóságosabb, s mint holmi trapp, nem törli fáradt kecskehússal homlokát. Ha átvonul, kiszítt napernyők nyílanak, vágván az éjben hibbant szalutát, díszszemlesütve, mint egy kis kadét, terpeszben áll a meztelen nyugágy. Ha átvonul e malterasz kövén négy adjutánsa közt a gyűrüsujj, és meggyomrozza most, ki érteni úgyan szeretné, lágyan és lolán, vérhasbeszélő szól a balkonon, letép egy bála réti priznicet, mosolyt buggyant a szája, holdvilág.