Holdvilág
Keményen fénylik, mint a fogtömés, |
ha átvonul e malterasz habon, |
ha méltóságosabb, s mint holmi trapp, |
nem törli fáradt kecskehússal homlokát. |
Ha átvonul, kiszítt napernyők nyílanak, |
vágván az éjben hibbant szalutát, |
díszszemlesütve, mint egy kis kadét, |
terpeszben áll a meztelen nyugágy. |
Ha átvonul e malterasz kövén |
négy adjutánsa közt a gyűrüsujj, |
és meggyomrozza most, ki érteni |
úgyan szeretné, lágyan és lolán, |
vérhasbeszélő szól a balkonon, |
letép egy bála réti priznicet, |
mosolyt buggyant a szája, holdvilág. |
|
Téli színkör
A szájban happy-endként havazik, |
a földszintről ki belebámul, |
szakadt zsinórzat a padláson, |
lát még egy ottfelejtett kerti széket. |
|
füstölő motorral nyelvek forognak, |
kiventillátorozzák a beszédet |
a félrecsapott borozókból. |
|
nem tud a nevetőizom összecsapódni, |
egy csokor vágott seregély |
bevágtat, mint a vastaps. |
|
|
Zsugor
hogy hozza piros kisdedét |
|
Belül már kádat tapsikál, |
|
pásztás fehérben hull alá |
|
|
Puderett
jaj, vérhányt labdarózsa, |
|
|
Schlaug
(Pál Zoltánnak)
Jönnek a felhők elefántlag, |
természet pumpás képzete, |
és lóg belőlük valahány schlaug, |
|
Dunának, Oltnak egy vize, |
mentőkötél a fuldokoltnak, |
Middle East European Service.
|
|
Szorongva nézi, abrakolnak, |
pezsegve száll a könnyü csolnak, |
|
grübedli támad rossz szivén, |
fölnéz amint a port nyeli, |
mozdulna már acskó vizér, |
|
serényebb öntözők locsolnak, |
|
kövér terpeszben száll a holnap, |
ilyen segéderőket hol kap? |
|
|
Szabad vizek
Fiúk labdáznak vad sodramú folyóban, |
föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya, |
halban és kiflivégben gazdag szökőkutunk, |
fürdőkád torkában jobbról csavarul a piros víz, |
kabinját, ki lecipelvén a homokra, belebúvik, |
s kiaraszol majd, mint tengeri rák, fővetlen: |
hajadonfőtt tengeri tölti kaviccsal az ágyat, |
hol vad sodrú folyam teker el malmot, derekat, |
kefenyírt fejű ifjak labdáznak föl-alá, alá-föl, |
szökő idő vizén a kedvük oszló kiflivég. |
|
Tekintet szép sörénye lobog a hintaságban, |
söpör napot, eperfát, homokot, túlpartot, napot, |
félkör, az égbe növő távoli tengeriföldek |
szemealja, egy szemfog cikkanása, csöppnyi |
nyál a szájsarokban, elöntött kondenz-tej után |
kapaszkodó kis lobbanás, frottírpilóta |
hosszó láncon, ezüst kamaszlány-Bleriot, |
propeller-szívébe mikor repül be vadlúdfélelem, |
hogy már a lendület, fejrázás nagy csodája sem, |
|
Leng, előrenyúlik, felette sose volt íly áttetsző a |
padlás, magában klórtükör fölött ruganyvető, |
ring avagy ringat, együtt a kettő bátor ütem, |
hova is meredő iszamos padlat a nyárban, szép |
tett a felkapaszkodás, merőben eldöntetlen: |
szavak nekifutását éppúgy lehullani, |
csattanni hasra, seggre, mint röppenni segíti, |
röppenni zsugorból, kicsavarva gyűrűvetésig, |
s már üresen leng, míg mélyből időben az ugró |
feljő, levegőt vesz, helyette már, |
s lebegő trambulin a szájban. |
|
Ha összecsukódna, össze talán ez a vízpart, |
nem hiszi már, voltak egészen rohasztó |
éjszakák, valahol elmaradt egy lábrész |
visszahozhatatlanul, a bajmolódás mindig el- |
maradt, Mindenseggekkor örökké vigyázzban |
állt, a tarkótájon barnás horpadás, kiülve öble, |
nedves szívlapát, fél karfa közben elmaradt, |
voltak egészen ösztövérszegény nyarak, |
a puncsfagylalt, mint a mitesszer, betokozódik |
az égen, vigyázban áll, annyi az egész, |
hogy beleülnek. lágy nyugágy. |
|
Vörös salak íze a szájban császárkörtelikőr, |
dobókör-árnyék nádszékkel, elhagyott |
nehézatlétanővel, kétfelől lecsüng, bévül a lélek, |
noha szilfid kismutató, pakolása szuszogtat, |
számlaphomokon mély sebeket vét, |
négyet, negyedkörívnyit szellőzik a hús, |
rettentő hajlamokba bú a nap leve combján, |
legyeskedő időt múlatva pöfföget, |
fú tejbedarát, kezeügyében krémek, súlygolyó, |
kaporvirágot rágicsál, volt egyszer egy |
leánykor, mosolyba szúrt napernyő. |
|
Föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya, |
egy lábrész visszahozhatatlanul, kis lobbanás, |
frottírpilóta hosszú láncon, kétfelől lecsüng, |
együtt a kettő bátor ütem, megannyi mintha, |
s elhentesül a szerelem, mint a mitesszer, |
betokozódik az égen, kezeügyében |
kefenyírt fejű ifjak, a kedvük oszló kiflivég, |
lebegő trambulin a szájban, mosolyba szúrt |
napernyő, ha összecsukódna, |
összecsukódna talán ez a vízpart? |
|
|
Hattyúnyál
Hattyúnyál veri a fákat, a pázsitolt szegélyt. |
Nem láthatja a véraláfutást már felszívódni, |
pohár nyomát, sírós káromkodásét. |
dinnyemagot köp is ki végül, |
nem kel ki a salakban. Heggyel beleáll. |
Így a nehezebb ezt a pályányi piros |
szőnyegbombázás rollniját a vállra vetni. |
Ha csak dörzsbetegségről lenne |
vaskos zárójelentés, vihetné ölben, |
mint egészen közömbös meztelenségét. |
Ugrik sötéten, nyirkosan, |
díszfa törzsétől díszfa törzséig, |
nem vakuval fényképeznek, |
idegesen a vágóhíd strandjáról, |
tudják-e, nagyobb tét is van, mint |
Többször körbecipelve magunkat |
kiismerszik az öröklét szakaszossága, |
díszfa törzsétől díszfa törzséig |
egy kocka üres híradófilm, |
elmosott kenguru szökken árnyéka |
nedves ruganyán, tüskébe akadt gumiköpeny, |
szivárgó, kényes hattyúnyál |
látvánnyá veri a vizet, hal rég nem |
tartozik a zizgő pikkelyekhez, vad sem |
a koszló szőrhöz, kegyelmes húsipari táj, |
csend, rend a hátsó kert felől is, |
csak az a nyúlós kenguru a derítőknél, |
feltekert teniszpályával a nyakában, |
az hogy akasztja le magát, szegény, |
Előjegyezzük, holnap lelövik, |
ugró húsából nőjön gumipitypang, |
|
Fültérkép
Rezegve, mint por, pordenevér, |
a térség, néhány kézre álló hullámsáv, |
néhány tartomány alapzaján |
egy félprecíziós tábori rádióban. |
Kiküldött őrszem létra-árnya |
balról jobbra, ahogy bejárja, |
mint drótsövényt, a skálányi határt, |
felhőből, foszló hangreszelékből |
ki-kibújik, varázsszeme fölvillan |
olyankor, lámpa a hűlő latrinák, |
éterben ázó sátorlap felett. |
Sodor a szél csillámló hírdarát, |
a tábori körülmények ellenére |
él a beteg, szavakat karcol a kötésre, |
fehér körmével surrog, sistereg, |
előjegyezve minden hangszálgyulladás. |
Ujja hegyéről piros izzadtság, |
köröz a fültérképész bakelitgombon, |
hullámzó, rebbenő szövetre hajlik, |
radíroz, újra rajzol, ahogy |
igyekvő városok parázs-szeme |
lukat suttog az éjszakára, |
hull hangszitáról hangszitára, |
visszanyugodva a térség, néhány tartomány |
alapzajára, lebbenő éteri pordenevér |
egy félprecíziós tábori rádióban. |
|
Plombalagút
Fűvel, patával megvetett ágy, |
Csorran suháng belében ólom |
erecske, földig ér, dermed, |
Őszi raktárak lábhidegéből |
Hajógyár, rózsa, nyomjelző lobban, |
Míg átúszik, meg-megmered, |
A moccanatlan park penetrál, |
mikor a vízszintes szökőkút |
Hallgat a plombamélybe eltűnő út, |
bokorzat, hajzat kefekötve, |
ághegyen ólom, sörtén csöpp homok, |
sorvíz sepert el, döngő lovasattak |
után, mint fűtetlen halottak |
Nullásgép kerreg, füvet köp, gumót, |
nyomában csíkonként a dorozma, |
tarkó mered ki szürkén, megnyírva, |
|
Haris
Míg forgót bont a dolgok lassú árja, |
ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy, |
gólyaállás, cipősaroknyi pálya, |
s ha körbefordul, mintha körbemegy. |
|
Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak, |
lóvágóhídi berkekben haris, |
e tapogató ujjak késbe nyúlnak, |
s parókát vérzik már az ótvar is. |
|
Kulcsot, legendát megfordítva itt, |
iszapba tocskosul a lét kövérje, |
torzsát, zsombékot lelkesítne át, |
|
hogy szalmazoknit húzva is kivárja, |
míg jég alatt a dolgok lassú árja |
|
|
Kutyazörgés
Kutyák az éjszakában, csontoszsák, |
kutyazörgés. Paradicsom, paradicsom, |
heged a szájaszéle. Kutyák az éjszakában, |
csigatest dajkál órarugót, parthoz loccsan |
a szájvíz s vissza, nyálragyogó. |
|
Kutyák az éjszakában, felslihtolt hasábkutyák. |
Fűrészporos kötényeden ágacska bócog, |
Kutyák az éjszakában, csöpög a kecskerágó, |
rozsdába fúrja fejét a béka, avartyog. |
|
Kutyák az éjszakában, fésűdben másolópapír, |
szedret keresel? szedret? rezzen a mitikus aljzat. |
Kutyák az éjszakában nyelik az indigót, |
iktató-lilára kikeni száját és rádmosolydul. |
|
Kutyák az éjszakában, összekocódik szeretőd, |
meg a rendőr, míg szertegurul biliárd biliárdtól, |
glédában porlik és forog a szív, |
hattyúhadháza. Csattog a szegycsont szelíden, |
aki partedli, aki pártol. |
|
|
Citromptu
Értsed, sehol, sehol se virrad |
a szájsav megszólal magától. |
citrompótló, csepp szódakő, |
majd elforrsz, mint a villany. |
ügyes kanál, ki tófenékből |
|
Értsed, hajnalban a sávok |
fölfú, levegős zacskó vagy, |
|
Értsed, ez zongora, s a fekete |
|
|
Melasz
sziszeg a tócsa, bejeged. |
Ölére zárja csengő terpeszét |
gyárrépaföld, gyárrépaég. |
Babák a dérben szerteszét, |
|
Ön marharépa lesz, ön aknazár. |
holdat fölé, s szedetlenül |
|
Forgatná jószavát a száj, |
ajkán vonatfütty, rámpafény. |
Tehénkekugler voltunk, langy melasz, |
|
csitulj csak, tente, tente répaszusz, |
szárnyát fölcsapja a zagytó |
|
|
|