Tandarab

Már nincs több elégia bennem, elporlik siketen a benzin, a hárfa húrja nélkül zendül, ha üzennék, és volna még üzennem, mire a cseppeire fejt kín? szemem a szemeimre ejtem, már nincs több elégia bennem. Már végleg tandarab a bánat, már végleg önmagára bámul, akképp növekszik, mintha múlna, milyen mosoly zárójelzi a számat? ki oldja föl e jelbeszédet, mielőtt egészen kiszépül? s már végleg tandarab a bánat.