Na szép
| Az ember egyre jobban lemenne önmagába, |
| na szép, ez igazán na szép, |
| ott belül egyre jobban Vajdajános, |
| nagyon hideg nyirokba lóg a lába, |
| s az arca nagyon szanaszét. |
|
| Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, |
| szárnyuk helyén üres lapát, |
| ha mehet is, csak úgy megy önmagához, |
| mint a pincébe szénért menne Freuddal, |
| s egymás kezét szorítanák. |
|
|
|