Holnap indul a század csuklógyakorlatra
| fegyverkarbantartás órája. |
| Mióta ki vagyunk hajózva, |
| ez a legkomfortosabb garnison, |
| Ránk gondolunk, és egyre csak |
|
| Fölöttünk mint egy, illetve 2-tő |
| szuronyolajban, mintha lében. |
|
| Megannyi sárkánymintás pongyola, |
| ömődik, tűnik, fullad el. |
| Mert görcsös a mi ki-belégzésünk |
|
| Sunyi rohamra rándul mellkasunk, |
| Himbáló tevék a zubbonygombok, |
| e pucerájba sompolygó had. |
| beduinok közt szétcsap a gránát, |
| Burnuszos, rémült ujjaink |
| hanyatthomloklanak a szaharán át. |
|
| Hajlongunk mell-leszorítva, |
| míg felcsukol mókázó szánkig |
| hogy kezdeni sem tudunk vele már mit. |
| és másmilyen fényképeket veszünk is elő, |
| Farzsebbe tévedt mozdulatunk |
| szétszálazatlan, eltöredező, |
|
| De légnemvéve, befogott orral |
| ülni se könnyebb, meredt tartásba, |
| tokozódtak a század seggepartjába, |
| vagondeszka, drótszöges határ, |
| S hány irgum-pogrom, rossz csipeszfogás, |
| hogy csoda szinte ülni már. |
|
| Csak a rakaszizmok babrálnak |
| pokróc és tár közt fürgén fel-alá |
| Betárazzuk a reszelthegyű múltat, |
| Foszló zsávoly a sivatag, |
| lükög rajt millió tevepata, |
| garnisont századnyi pszichopata. |
|
| Ellankad mókás, zajgó kebelünk, |
| vidúl a hűdött szervezet, |
| Szeppent mosollyal stószoljuk újra |
| a szétrúgott szirénkonzerveket. |
| Feszenkedve az ágyszegélyen |
| viaszkoljuk a szíjazatot, |
| A századgramophontiszt újrahúzza |
| a hajnalpíros virradatot. |
|
| Kereng, mint prézlidarálóban a zsömle |
| a Dél Csillaga jazz-band, |
| Markáns harcéleinkre lassan visszapozsgul |
| Estelszik künn a Szaharában, |
| tüzes köveken sütik a keszrát, |
| homokpapír zümmög, hiéna-esztrád. |
|
| Anyánk, mi egy virág vagyunk, |
| fiad egyetlen árva csillaga |
|
|
|