Doboz

Maga a fény- és lángképzés egyre biztonságosabb, s míg régebben dédpapa zsebe többször kigyulladt leugorva a lóról, így égett benn egy ízben a lottó, a hetibér, az orvosi papír, miszerint majdani dédmama virgo, mára csak rendeltetésszerű használat mellett, már ez is főnyeremény, casco a bajban, érett e doboz, úgymond, érett, e tekintetben szinte a sajthoz, szó-szó soványabb a priori, két aktív oldala kopottas, tapintásra belga velúr, cementes svájcisapka, még dörzsölődik, bárha csüggeteg, nem kór, szimpla elaggás, két passzív oldalán felhordva ujjnyomok, tapintható, ám látni csak lupén az egyszeri és végtelen dünék szolíd csipkézetét, lenyomat lenyomatra, mint vertikális rendőrségi akta, empirikusan nem, tehát belátható. Az élek némi roggyanó tendenciát sejtetnek inkább, mint mutatnak, kifoszolván zsírosbársony köszörűktől, megannyi szelíd erőszak, ám karakteres még mindegyik, csak csöppnyi lágyság, védtelenség, ennyi kell, még az elvágólag bevetett katonaágynak is kell ennyi slamp. A mélyedés a nyomtatott fedélen csak épp, csak mint elfogyó beteg alatt a vaskos hordágy hajlata, s a fent jelölt határok által sötétre zárt üreg oldalnyomással fényre tolható, aztán rendeltetésszerűen, nem mint a lóról dédpapa, széjjelpislantva, májleső madár kering-e horpaszunk körül: tűz adható.