Földközel

Tavasz, tavasz lesz, földközel, virágmagasban verdesel. Torkomban bross, irónia, nincsen már mitől óvnia, hordom mégis, mint pléhgigát e göcögést, mit tű ver át. Lemez-rekedten suttogok, gipsszel kiöntött ballonok, szélrablók ülik az eget, ne várd, hogy levezessenek. Virágmagasban verdesel, ennyi vagy, örök földközel, az éj, ha hangárjába zár, mint bogarat a tulipán, propellerzajjá változol, nem közeledsz, nem távozol. Virágmagasban, földközel rezegsz, verődsz, hát higgyem el, hogy azt a repülőteret kitűzhetem, kitűzheted? Hogy ne csak ernyőn fogjalak, hogy belül megtaláljalak, hogy mint a vérem járjad át az érnyalábnyi éjszakát.