Túrahangszer

Már végtelen csend mindenütt, nem az eső vigasztalatlan, süllyed a vajszín kerti asztal, és pont a csend, mi szívenüt. Fújtam a gumihegedűt, túrahangszert erőmszakadtan, hörgőcske hörgőcskére pattant, s valaki mindig beleült. Mikor államhoz szorítottam, csápolt és eltakarta kottám: most úszunk vagy hegedülünk? Ő evezőt, én vonót fogtam, és vizesedtem és habogtam így mind a ketten feldűlünk!