Hangszerfüzet

Nézem a sarkot, este van, és nincsen benne pók, maradjunk mára ennyiben, ne járjunk senki kedviben, és zárjuk kulcsra a tárogatót. Ezzel a sarok póktalan, a háló nem teli, tyukodi pajtás néma, mint a pókhiány, mely rátekint, és egy nemmozdulattal lenyeli. Vagyis már allegória, műhelyzetdal, manír, amely dallóját gyűri le, tyukodi pajtás művi, de a tárogatón valós a zsanír. S mert énnekem nincs zongora, ujjam billentyüzet nélkül futkároz föl-le rajt, nemzongorán nem ütve zajt, csak pöttyösödik a hangszerfüzet.