Ollé

A metszetekben őszi rom csatakzik ollé nedvesen, aluszna már a nőszirom, botorka fényszív felfesel a fák, az abroszok fölé, ollé van, este, nyúgalomb, elönt a régi lámpalé, míg ring a spiel, kereng a lomb. Mint illatos pép összeáll, az élet szájbapowderosság, künn vattacukker szössze száll, belülről gyulladat, pirosság. Meztélláb mért is élünk, nagysád? Szemében mappán rimaszombat.