Szivar gyúl
Nóta bene indul, három, négy. |
|
| ott folytatom. hol félvehagytam. az |
| asztalon csikkek, bakák ülnek |
| a porcogó huzatban. fenik a sürgős |
| éjszakát. ott folytatom. fogy a turbinaszóda. |
| fölhajtott gellerben a táj. lezuhanva a |
| trombitaszóra szájharmonikus papagáj. |
| ott folytatom. lassan kivarjul. vállak, |
| bokák szép kórusa. hónom alatt folyton |
| szivar gyúl. így röptet körbe a Musa. |
| ott folytatom. az asztalon. |
| csikkek, bakák, füzet, kapor. |
| zacskóba söprött mondhatatlan. |
| a verdesés. a két könyök szaga. |
| ahogy csak szít. amikor oltana. |
| hol föl se száll. hol el se fojtja. ott folyta. |
|
Három nyugta
| ó költészet nagy tűzijátéka |
| homlokcsókok stemplila tájéka |
|
| simít ki ványadt nagykabát |
| egy mozdulattal törli izzadt |
| száját az állami szamizdat |
|
| csücsörítsd pajzs alakúra |
|
|
Hars
| van hersegvirsli, azt falod, |
|
| Van borbúzából kiskalács, |
|
| moccan picinyt a hars erő, |
|
|
Ollé
| botorka fényszív felfesel |
|
| ollé van, este, nyúgalomb, |
| míg ring a spiel, kereng a lomb. |
|
| Mint illatos pép összeáll, |
| az élet szájbapowderosság, |
| künn vattacukker szössze száll, |
| belülről gyulladat, pirosság. |
|
| Meztélláb mért is élünk, nagysád? |
| Szemében mappán rimaszombat. |
|
|
Csasztus
| Íly gesztusokra, kérdem én, |
| fogják szaván és érdemén, |
| s csak dől, csak dől a csasztusa. |
|
| Buffan a nagydob és a kis, |
| csiszog megannyi kasztanyét, |
| köpenyt visel végképp Ön is, |
| csalánt, brokátot, matlaszét. |
|
| Nem forgatottat, forgatót. |
| Így röptet új rajt nagyszabása |
| alóla, weörsfaj-koptatót, |
| s csak dől a csasztus, íme, lássa. |
|
|
Sej
| de sok leány ruhája karton, |
| s ha lábuk szürkéllik a portól, |
| többségük szívesen sportol. |
|
| Labdáznak ők, zömmel röp és tollas, |
| elenyésző reajtuk a sörhas, |
| azután beleszaladnak a Tiszába, |
| így mulat az egész kisztábor. |
|
| Aug. 20-adikán a népi amatőr munkácsi |
| szovjet együttesre mindenki kíváncsi, |
| a műsor, amit ők előadnak, |
|
| kedvére van kicsinek és nagynak, |
| mialatt húznak délnek a délceg, |
| sugárhajtókás profi zenészek. |
|
|
Strandard
| strand fölött stramm nyelvezet |
|
| hol strandspirál dugóhúzó |
|
|
Elrepullman
| Az irreverzibillé fogyó időn merengj el, |
| ha nem lettél menetté, legalább légy menetrend, |
| fazöldjét, mintha száját, beszívja kint az este, |
| a mély lukak, az erdők, megfeslenek veresre. |
| Merő romantikából hol mennyit ácsorogtál, |
| hogy tán kiadja másod a párnás másodosztály, |
| mostanra légyüveg sík, sötétül, végre lágyul, |
| s késő nem elfogadni az arcod állagául. |
| Nézel és visszanézel, s ha ott vagy is mögötte, |
| nem lesz több kedved hozzá, és nem lesz több közöd se. |
| E romlott légű resti holnapra légüres tér, |
| elmávadt arcát festi fapirosra a reptér, |
| varjakkal zsír az árnyék, az innen mintha túlnan, |
| egymásba csúszol szépen, ültőhely, elrepullman, |
| megnő a vállak tönkje, fejed közéje hajtod, |
| s kiüt a csorba arcél fölött a tompa arcfok, |
| elérzékenyre hűlnél, az ablak légymenetrend, |
| az irreverzibillé fogyó időn merengj el. |
|
Hangszerfüzet
| Nézem a sarkot, este van, |
| ne járjunk senki kedviben, |
| és zárjuk kulcsra a tárogatót. |
|
| tyukodi pajtás néma, mint |
| a pókhiány, mely rátekint, |
| és egy nemmozdulattal lenyeli. |
|
| a tárogatón valós a zsanír. |
|
| S mert énnekem nincs zongora, |
| nélkül futkároz föl-le rajt, |
| nemzongorán nem ütve zajt, |
| csak pöttyösödik a hangszerfüzet. |
|
|
Célkeresztcsont
| ki ha prüszköl langyosan, |
|
| még óv a célkeresztcsont, |
|
| szemedben célkeresztcsont. |
|
|
A szép teremtés
| Egy szép teremtés ment a buszon át, |
| a cekkerében fagyos hús volt, |
| és azzal verte halkan az urát, |
| egy szép teremtés ment a buszon át. |
|
| A húsiparba nem kell annyi jég, |
| ez a dolog is annyira sokkolt, |
| mennyivel jobb is a békesség, |
| a húsiparba nem kell annyi jég. |
|
| Egy szép teremtés ment a húsipar, |
| kicsontozódunk mindannyian, |
| s ami maradna, egy cekkernyi lé, |
|
| Iparkodunk. De hát ezért, uram? |
| Szép egy teremtés. Mint a húsipar. |
|
|
Dall
| Egy rózsacsokrot végigönt a vér, |
| ne várjon engem, tyúkhúroztatok, |
| s bár ajkaim még mondja önt, kövér, |
|
| Oly északon, olyan vakon teleltet, |
| hogy én kocódom, mint a gyöngyzsizsik, |
| de ön kél ki a babból, hogyha keltet |
| lepkét a nap, föl ön hizik. |
|
|
Krepdesin
| egy sínautóval, kedvesem, |
|
| nem volna oly pamutmadár, |
|
| Széltében nincs megélhetés, |
| magából olykor vermet ás, |
| mert kell a biztos lakhatás, |
|
|
Túrahangszer
| Már végtelen csend mindenütt, |
| nem az eső vigasztalatlan, |
| süllyed a vajszín kerti asztal, |
| és pont a csend, mi szívenüt. |
|
| túrahangszert erőmszakadtan, |
| hörgőcske hörgőcskére pattant, |
|
| Mikor államhoz szorítottam, |
| csápolt és eltakarta kottám: |
| most úszunk vagy hegedülünk? |
|
| Ő evezőt, én vonót fogtam, |
| és vizesedtem és habogtam |
| így mind a ketten feldűlünk! |
|
|
Papírdal
| Toll fut, futol, leszen papírdal, |
| lapszéle él, húsodba irdal, |
| a tortakésen vércsatorna. |
| Toll fut, futol, zizeg a rosttoll, |
| masé leszel majd papirostól, |
| s ha lesz, ki pépből kifehérít, |
| nem verset ír, mint rajtad én itt. |
| Toll fut, futol, pufog a flaszter, |
| volt kőolaj, hogy mondja azt el? |
| kéken, hanyatt, lehengerelve, |
| volt ősmadár, madár szerelme. |
| Toll fut, futol, karistolódik, |
| fehérre fehér rajzolódik, |
| üres nyomát a nyom megőrzi, |
| libákon egyszer visszabőrzi. |
| Toll fut, futol, leszen papírdal, |
| a margóig se bírja pírral, |
| a dátumig: ezerkilencszáz…, |
| utána csönd, tömött lelencház. |
|
Földközel
| Tavasz, tavasz lesz, földközel, |
| hordom mégis, mint pléhgigát |
| e göcögést, mit tű ver át. |
| gipsszel kiöntött ballonok, |
| ne várd, hogy levezessenek. |
| ennyi vagy, örök földközel, |
| az éj, ha hangárjába zár, |
| nem közeledsz, nem távozol. |
| rezegsz, verődsz, hát higgyem el, |
| Hogy ne csak ernyőn fogjalak, |
| hogy belül megtaláljalak, |
| hogy mint a vérem járjad át |
|
Pannorám
| Cethal, virághab, félfény, mandula, |
| kigyúl tüszők piros sora, |
|
| cseppben a csepp, a fordított csoda. |
|
| Tájkép tájképpel, tejsavas ködök |
| marakszanak s gyönyörködök, |
|
| táj még így rámafák között, |
| s azt féli ki, holott beköltözött. |
|
| Látványt és hallványt szentimentholos |
|
| belülről rántja össze most |
| magát az arc, a vers, elektromos. |
|
| Tajték, madárhad, ring a pannorám. |
| Hová visz, annyi. Oldalán |
|
| múltjából mit bízhat reám. |
| Kiköp? Kiköt velem? Egyik se tán? |
|
|
Lamentha
| pedig ha vers, karácsony, |
| Liftoszlop, higanyoszlop, |
|
Garnidallam
| Tribün a rúzsos szájhunyatban, létartó, |
| nagy drapériák mögött a lenyelt suhogás, |
| eső folyik le csíkban, tengerig, maszatol |
| csókos vakotát, vastag, üleplő mirha-zaftot, |
| e pípes garniszálló ablakát, belátni most az ég |
| alá, fondor homállyal megtintázkodom. |
| A kávéfőző sompoly sziszegői hagynak kicsit |
| az ablaknál időzni, rózsás szájnyugta |
| békés perce ez. Esik, folyik le csíkban |
| málnaöntet, dagadtra ázik garnitükröm, |
| mint dobra szórt bab messziről, püffedt |
| keretben taps ropog. Amott a felsötétlő |
| mumszmosoly alól a fúvószenekar kigyalogol, |
| tenyere fényesül a csatton, már álmában is |
| összecsattan, holnap az anzix matt felén |
| sorba áll újból kottajegyért, ünnep folyik, |
| folyik le csíkban, lába leér a tengerig, |
| mossa a foncsort föld alá, mossa a szálloda alá, |
| a mélyen úszó étteremben pávát filéznek, torka |
| nyitva, s a belsőség már kannaszám, |
| farktollai eligazítva, olyképp, hogy |
| túlmutat magán, kopasztás bűzét ellegyezni |
| kész, föltisztul így a felleges vidék, |
| s ellátni messzebb, garnírung felé. |
| Hogy elhevert a horizont, hegyek, |
| megannyi gégeporc iramlanak a bőr alatt, |
| hanyatthomály púderverésben, nyaktáji |
| népaláfutás. Kevéske fényhez csippentve |
| torkát, ki az, ki itt most szembenéz, |
| kié e kékes duzzanás, kié a foncsorvesztett |
| ablakon ki-beszivárgó rajzolat? Mintha |
| esőn át, ázott púderszárnyakon át |
| lehelne rám szemből, az állami postáról |
| valaki s égetne szájmeleg nyoma, |
| mintha titkos stemplit ütne nyakamba, |
| kannamélyben a pávanyelvnek hiába egy |
| a hangja. Eső folyik le csíkban s tengerig, |
| eső igen magasról, rózsás megafon leve gőzöl, |
| míg én az ablaknál időzöm, ablakba, |
| falba, vaktükörbe, belémszakad a fekete, |
| a jegyrekotta, garnidallam, pástétomvalcer |
| kannaszám, pohár-forma tenyérrel állok, |
|
Doboz
| Maga a fény- és lángképzés |
| s míg régebben dédpapa zsebe |
| többször kigyulladt leugorva a lóról, |
| a lottó, a hetibér, az orvosi papír, |
| miszerint majdani dédmama virgo, |
| mára csak rendeltetésszerű használat mellett, |
| casco a bajban, érett e doboz, úgymond, érett, |
| e tekintetben szinte a sajthoz, |
| szó-szó soványabb a priori, |
| két aktív oldala kopottas, tapintásra |
| belga velúr, cementes svájcisapka, |
| még dörzsölődik, bárha csüggeteg, nem kór, |
| két passzív oldalán felhordva ujjnyomok, |
| tapintható, ám látni csak lupén |
| az egyszeri és végtelen dünék szolíd csipkézetét, |
| mint vertikális rendőrségi akta, |
| empirikusan nem, tehát belátható. |
|
| Az élek némi roggyanó tendenciát |
| sejtetnek inkább, mint mutatnak, |
| kifoszolván zsírosbársony köszörűktől, |
| ám karakteres még mindegyik, |
| védtelenség, ennyi kell, még az elvágólag |
| bevetett katonaágynak is kell ennyi slamp. |
|
| A mélyedés a nyomtatott fedélen csak épp, |
| csak mint elfogyó beteg alatt a vaskos |
| hordágy hajlata, s a fent jelölt határok által |
| sötétre zárt üreg oldalnyomással |
| fényre tolható, aztán rendeltetésszerűen, |
| nem mint a lóról dédpapa, |
| széjjelpislantva, májleső madár |
| kering-e horpaszunk körül: |
|
|
Holnap indul a század csuklógyakorlatra
| fegyverkarbantartás órája. |
| Mióta ki vagyunk hajózva, |
| ez a legkomfortosabb garnison, |
| Ránk gondolunk, és egyre csak |
|
| Fölöttünk mint egy, illetve 2-tő |
| szuronyolajban, mintha lében. |
|
| Megannyi sárkánymintás pongyola, |
| ömődik, tűnik, fullad el. |
| Mert görcsös a mi ki-belégzésünk |
|
| Sunyi rohamra rándul mellkasunk, |
| Himbáló tevék a zubbonygombok, |
| e pucerájba sompolygó had. |
| beduinok közt szétcsap a gránát, |
| Burnuszos, rémült ujjaink |
| hanyatthomloklanak a szaharán át. |
|
| Hajlongunk mell-leszorítva, |
| míg felcsukol mókázó szánkig |
| hogy kezdeni sem tudunk vele már mit. |
| és másmilyen fényképeket veszünk is elő, |
| Farzsebbe tévedt mozdulatunk |
| szétszálazatlan, eltöredező, |
|
| De légnemvéve, befogott orral |
| ülni se könnyebb, meredt tartásba, |
| tokozódtak a század seggepartjába, |
| vagondeszka, drótszöges határ, |
| S hány irgum-pogrom, rossz csipeszfogás, |
| hogy csoda szinte ülni már. |
|
| Csak a rakaszizmok babrálnak |
| pokróc és tár közt fürgén fel-alá |
| Betárazzuk a reszelthegyű múltat, |
| Foszló zsávoly a sivatag, |
| lükög rajt millió tevepata, |
| garnisont századnyi pszichopata. |
|
| Ellankad mókás, zajgó kebelünk, |
| vidúl a hűdött szervezet, |
| Szeppent mosollyal stószoljuk újra |
| a szétrúgott szirénkonzerveket. |
| Feszenkedve az ágyszegélyen |
| viaszkoljuk a szíjazatot, |
| A századgramophontiszt újrahúzza |
| a hajnalpíros virradatot. |
|
| Kereng, mint prézlidarálóban a zsömle |
| a Dél Csillaga jazz-band, |
| Markáns harcéleinkre lassan visszapozsgul |
| Estelszik künn a Szaharában, |
| tüzes köveken sütik a keszrát, |
| homokpapír zümmög, hiéna-esztrád. |
|
| Anyánk, mi egy virág vagyunk, |
| fiad egyetlen árva csillaga |
|
|
Tunisz
| Mint zsírpapír, ha ellopódzik |
| utána néz, nem átkozódik. |
|
| egy-egy sovány légyrobbanás |
|
| A zsíros pauzban volt az emlény. |
| Miért nincs vesztes, hogyha van, |
|
| csukódva tágul, mint a szemhéj. |
|
|
Na szép
| Az ember egyre jobban lemenne önmagába, |
| na szép, ez igazán na szép, |
| ott belül egyre jobban Vajdajános, |
| nagyon hideg nyirokba lóg a lába, |
| s az arca nagyon szanaszét. |
|
| Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, |
| szárnyuk helyén üres lapát, |
| ha mehet is, csak úgy megy önmagához, |
| mint a pincébe szénért menne Freuddal, |
| s egymás kezét szorítanák. |
|
|
Március
| Elkelne bár a szép szelíd beszéd, |
| centis kis jószág köldöknyi neszét, |
|
| Szuszogva birkózik a fűkölyök, |
| orrában márciusi ösztönök, |
|
| Hasacska napfény hízik, hömbörül, |
| az anyaföld a két karod közül |
|
|
Törek
| Ízenként szalmád rajzolom, |
|
| Törekszik, bárha friss alom, |
| ne szúrósodjék el nagyon, |
| kicsi jószágom, jószagom, |
|
| lettem-e többen, hogy veled? |
|
|
Répatűz
| Remeg a gyöpszáj, föllazul, |
| Répát darálnak szótlanul, |
|
| Két cukrát összedörzsöli, |
|
| tabletta mállad a szemén, |
| ezüst kacsintás zagyvaléka, |
|
| sarkába gyűl a sózat, és a |
| Félhold. Se sár, se répa. |
|
|
Köpülőgép
| Csillagokban dobog a tejgyár. |
| Szúrósodik. Tejszag szitál. |
| Köpülőgép motoz a táj gyér |
| sörtéi közt, zörög, leszáll. |
|
| Gyöngyös lapályát föl se gyűri, |
| vajsatu morran, kicsi göb, |
| savacska gyűl a kese fűre, |
| hogy élét vegye s lecsöpög. |
|
| hát hol lakik a tőgymeleg, |
| a zsiradék, ha így taszítja |
|
| azt is, ki nem szakítja meg, |
| csak csöpp szívét odaszorítja, |
| ki nem reng itt, csupán remeg? |
|
|
Tevecérna
| Már babacsörlőt rázogat a jácint, |
| világos még a dombhatár szederje, |
| nyelve hegyével maszatolna rá színt, |
| ha nyugodt, fényes hold volna a nyelve. |
|
| Elsavanyúl a virág, a halillat, |
| dromedár nyúlik, az éjteli dombsor, |
| mint tű fokát, a szűkülő pupillát |
| keresné, s görbül el rajt milliomszor. |
|
| Ha selyemszál volnál, azon is a görcs, |
| excellence-i cérna, par par excellence, |
| mire kisimulnál, éppen beletörsz, |
| mire kifordulnál, szépen belehalsz. |
|
| Már mintha szőre, gőzölög a kontúr, |
| még térden áll, majd elhasal, nehézkes |
| púpja lesüpped, köréje vakond túr |
| kis halmokat, álcáznak itt, ne reszkess. |
|
|
Tandarab
| Már nincs több elégia bennem, |
| elporlik siketen a benzin, |
| a hárfa húrja nélkül zendül, |
| ha üzennék, és volna még üzennem, |
| mire a cseppeire fejt kín? |
| szemem a szemeimre ejtem, |
| már nincs több elégia bennem. |
|
| Már végleg tandarab a bánat, |
| már végleg önmagára bámul, |
| akképp növekszik, mintha múlna, |
| milyen mosoly zárójelzi a számat? |
| ki oldja föl e jelbeszédet, |
| mielőtt egészen kiszépül? |
| s már végleg tandarab a bánat. |
|
|
Holdvilág
| Keményen fénylik, mint a fogtömés, |
| ha átvonul e malterasz habon, |
| ha méltóságosabb, s mint holmi trapp, |
| nem törli fáradt kecskehússal homlokát. |
| Ha átvonul, kiszítt napernyők nyílanak, |
| vágván az éjben hibbant szalutát, |
| díszszemlesütve, mint egy kis kadét, |
| terpeszben áll a meztelen nyugágy. |
| Ha átvonul e malterasz kövén |
| négy adjutánsa közt a gyűrüsujj, |
| és meggyomrozza most, ki érteni |
| úgyan szeretné, lágyan és lolán, |
| vérhasbeszélő szól a balkonon, |
| letép egy bála réti priznicet, |
| mosolyt buggyant a szája, holdvilág. |
|
Téli színkör
| A szájban happy-endként havazik, |
| a földszintről ki belebámul, |
| szakadt zsinórzat a padláson, |
| lát még egy ottfelejtett kerti széket. |
|
| füstölő motorral nyelvek forognak, |
| kiventillátorozzák a beszédet |
| a félrecsapott borozókból. |
|
| nem tud a nevetőizom összecsapódni, |
| egy csokor vágott seregély |
| bevágtat, mint a vastaps. |
|
|
Zsugor
| hogy hozza piros kisdedét |
|
| Belül már kádat tapsikál, |
|
| pásztás fehérben hull alá |
|
|
Puderett
| jaj, vérhányt labdarózsa, |
|
|
Schlaug
|
(Pál Zoltánnak)
| Jönnek a felhők elefántlag, |
| természet pumpás képzete, |
| és lóg belőlük valahány schlaug, |
|
| Dunának, Oltnak egy vize, |
| mentőkötél a fuldokoltnak, |
| Middle East European Service.
|
|
| Szorongva nézi, abrakolnak, |
| pezsegve száll a könnyü csolnak, |
|
| grübedli támad rossz szivén, |
| fölnéz amint a port nyeli, |
| mozdulna már acskó vizér, |
|
| serényebb öntözők locsolnak, |
|
| kövér terpeszben száll a holnap, |
| ilyen segéderőket hol kap? |
|
|
Szabad vizek
| Fiúk labdáznak vad sodramú folyóban, |
| föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya, |
| halban és kiflivégben gazdag szökőkutunk, |
| fürdőkád torkában jobbról csavarul a piros víz, |
| kabinját, ki lecipelvén a homokra, belebúvik, |
| s kiaraszol majd, mint tengeri rák, fővetlen: |
| hajadonfőtt tengeri tölti kaviccsal az ágyat, |
| hol vad sodrú folyam teker el malmot, derekat, |
| kefenyírt fejű ifjak labdáznak föl-alá, alá-föl, |
| szökő idő vizén a kedvük oszló kiflivég. |
|
| Tekintet szép sörénye lobog a hintaságban, |
| söpör napot, eperfát, homokot, túlpartot, napot, |
| félkör, az égbe növő távoli tengeriföldek |
| szemealja, egy szemfog cikkanása, csöppnyi |
| nyál a szájsarokban, elöntött kondenz-tej után |
| kapaszkodó kis lobbanás, frottírpilóta |
| hosszó láncon, ezüst kamaszlány-Bleriot, |
| propeller-szívébe mikor repül be vadlúdfélelem, |
| hogy már a lendület, fejrázás nagy csodája sem, |
|
| Leng, előrenyúlik, felette sose volt íly áttetsző a |
| padlás, magában klórtükör fölött ruganyvető, |
| ring avagy ringat, együtt a kettő bátor ütem, |
| hova is meredő iszamos padlat a nyárban, szép |
| tett a felkapaszkodás, merőben eldöntetlen: |
| szavak nekifutását éppúgy lehullani, |
| csattanni hasra, seggre, mint röppenni segíti, |
| röppenni zsugorból, kicsavarva gyűrűvetésig, |
| s már üresen leng, míg mélyből időben az ugró |
| feljő, levegőt vesz, helyette már, |
| s lebegő trambulin a szájban. |
|
| Ha összecsukódna, össze talán ez a vízpart, |
| nem hiszi már, voltak egészen rohasztó |
| éjszakák, valahol elmaradt egy lábrész |
| visszahozhatatlanul, a bajmolódás mindig el- |
| maradt, Mindenseggekkor örökké vigyázzban |
| állt, a tarkótájon barnás horpadás, kiülve öble, |
| nedves szívlapát, fél karfa közben elmaradt, |
| voltak egészen ösztövérszegény nyarak, |
| a puncsfagylalt, mint a mitesszer, betokozódik |
| az égen, vigyázban áll, annyi az egész, |
| hogy beleülnek. lágy nyugágy. |
|
| Vörös salak íze a szájban császárkörtelikőr, |
| dobókör-árnyék nádszékkel, elhagyott |
| nehézatlétanővel, kétfelől lecsüng, bévül a lélek, |
| noha szilfid kismutató, pakolása szuszogtat, |
| számlaphomokon mély sebeket vét, |
| négyet, negyedkörívnyit szellőzik a hús, |
| rettentő hajlamokba bú a nap leve combján, |
| legyeskedő időt múlatva pöfföget, |
| fú tejbedarát, kezeügyében krémek, súlygolyó, |
| kaporvirágot rágicsál, volt egyszer egy |
| leánykor, mosolyba szúrt napernyő. |
|
| Föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya, |
| egy lábrész visszahozhatatlanul, kis lobbanás, |
| frottírpilóta hosszú láncon, kétfelől lecsüng, |
| együtt a kettő bátor ütem, megannyi mintha, |
| s elhentesül a szerelem, mint a mitesszer, |
| betokozódik az égen, kezeügyében |
| kefenyírt fejű ifjak, a kedvük oszló kiflivég, |
| lebegő trambulin a szájban, mosolyba szúrt |
| napernyő, ha összecsukódna, |
| összecsukódna talán ez a vízpart? |
|
|
Hattyúnyál
| Hattyúnyál veri a fákat, a pázsitolt szegélyt. |
| Nem láthatja a véraláfutást már felszívódni, |
| pohár nyomát, sírós káromkodásét. |
| dinnyemagot köp is ki végül, |
| nem kel ki a salakban. Heggyel beleáll. |
| Így a nehezebb ezt a pályányi piros |
| szőnyegbombázás rollniját a vállra vetni. |
| Ha csak dörzsbetegségről lenne |
| vaskos zárójelentés, vihetné ölben, |
| mint egészen közömbös meztelenségét. |
| Ugrik sötéten, nyirkosan, |
| díszfa törzsétől díszfa törzséig, |
| nem vakuval fényképeznek, |
| idegesen a vágóhíd strandjáról, |
| tudják-e, nagyobb tét is van, mint |
| Többször körbecipelve magunkat |
| kiismerszik az öröklét szakaszossága, |
| díszfa törzsétől díszfa törzséig |
| egy kocka üres híradófilm, |
| elmosott kenguru szökken árnyéka |
| nedves ruganyán, tüskébe akadt gumiköpeny, |
| szivárgó, kényes hattyúnyál |
| látvánnyá veri a vizet, hal rég nem |
| tartozik a zizgő pikkelyekhez, vad sem |
| a koszló szőrhöz, kegyelmes húsipari táj, |
| csend, rend a hátsó kert felől is, |
| csak az a nyúlós kenguru a derítőknél, |
| feltekert teniszpályával a nyakában, |
| az hogy akasztja le magát, szegény, |
| Előjegyezzük, holnap lelövik, |
| ugró húsából nőjön gumipitypang, |
|
Fültérkép
| Rezegve, mint por, pordenevér, |
| a térség, néhány kézre álló hullámsáv, |
| néhány tartomány alapzaján |
| egy félprecíziós tábori rádióban. |
| Kiküldött őrszem létra-árnya |
| balról jobbra, ahogy bejárja, |
| mint drótsövényt, a skálányi határt, |
| felhőből, foszló hangreszelékből |
| ki-kibújik, varázsszeme fölvillan |
| olyankor, lámpa a hűlő latrinák, |
| éterben ázó sátorlap felett. |
| Sodor a szél csillámló hírdarát, |
| a tábori körülmények ellenére |
| él a beteg, szavakat karcol a kötésre, |
| fehér körmével surrog, sistereg, |
| előjegyezve minden hangszálgyulladás. |
| Ujja hegyéről piros izzadtság, |
| köröz a fültérképész bakelitgombon, |
| hullámzó, rebbenő szövetre hajlik, |
| radíroz, újra rajzol, ahogy |
| igyekvő városok parázs-szeme |
| lukat suttog az éjszakára, |
| hull hangszitáról hangszitára, |
| visszanyugodva a térség, néhány tartomány |
| alapzajára, lebbenő éteri pordenevér |
| egy félprecíziós tábori rádióban. |
|
Plombalagút
| Fűvel, patával megvetett ágy, |
| Csorran suháng belében ólom |
| erecske, földig ér, dermed, |
| Őszi raktárak lábhidegéből |
| Hajógyár, rózsa, nyomjelző lobban, |
| Míg átúszik, meg-megmered, |
| A moccanatlan park penetrál, |
| mikor a vízszintes szökőkút |
| Hallgat a plombamélybe eltűnő út, |
| bokorzat, hajzat kefekötve, |
| ághegyen ólom, sörtén csöpp homok, |
| sorvíz sepert el, döngő lovasattak |
| után, mint fűtetlen halottak |
| Nullásgép kerreg, füvet köp, gumót, |
| nyomában csíkonként a dorozma, |
| tarkó mered ki szürkén, megnyírva, |
|
Haris
| Míg forgót bont a dolgok lassú árja, |
| ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy, |
| gólyaállás, cipősaroknyi pálya, |
| s ha körbefordul, mintha körbemegy. |
|
| Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak, |
| lóvágóhídi berkekben haris, |
| e tapogató ujjak késbe nyúlnak, |
| s parókát vérzik már az ótvar is. |
|
| Kulcsot, legendát megfordítva itt, |
| iszapba tocskosul a lét kövérje, |
| torzsát, zsombékot lelkesítne át, |
|
| hogy szalmazoknit húzva is kivárja, |
| míg jég alatt a dolgok lassú árja |
|
|
Kutyazörgés
| Kutyák az éjszakában, csontoszsák, |
| kutyazörgés. Paradicsom, paradicsom, |
| heged a szájaszéle. Kutyák az éjszakában, |
| csigatest dajkál órarugót, parthoz loccsan |
| a szájvíz s vissza, nyálragyogó. |
|
| Kutyák az éjszakában, felslihtolt hasábkutyák. |
| Fűrészporos kötényeden ágacska bócog, |
| Kutyák az éjszakában, csöpög a kecskerágó, |
| rozsdába fúrja fejét a béka, avartyog. |
|
| Kutyák az éjszakában, fésűdben másolópapír, |
| szedret keresel? szedret? rezzen a mitikus aljzat. |
| Kutyák az éjszakában nyelik az indigót, |
| iktató-lilára kikeni száját és rádmosolydul. |
|
| Kutyák az éjszakában, összekocódik szeretőd, |
| meg a rendőr, míg szertegurul biliárd biliárdtól, |
| glédában porlik és forog a szív, |
| hattyúhadháza. Csattog a szegycsont szelíden, |
| aki partedli, aki pártol. |
|
|
Citromptu
| Értsed, sehol, sehol se virrad |
| a szájsav megszólal magától. |
| citrompótló, csepp szódakő, |
| majd elforrsz, mint a villany. |
| ügyes kanál, ki tófenékből |
|
| Értsed, hajnalban a sávok |
| fölfú, levegős zacskó vagy, |
|
| Értsed, ez zongora, s a fekete |
|
|
Melasz
| sziszeg a tócsa, bejeged. |
| Ölére zárja csengő terpeszét |
| gyárrépaföld, gyárrépaég. |
| Babák a dérben szerteszét, |
|
| Ön marharépa lesz, ön aknazár. |
| holdat fölé, s szedetlenül |
|
| Forgatná jószavát a száj, |
| ajkán vonatfütty, rámpafény. |
| Tehénkekugler voltunk, langy melasz, |
|
| csitulj csak, tente, tente répaszusz, |
| szárnyát fölcsapja a zagytó |
|
|
Jaj cica
| az igazat nézd ne a valót |
|
| mer egy szeméj csak húsz dekát |
| három király vagyok dehát |
| hogy három király csak egyben |
| és kopaszok mint egy narancsok |
|
| hadd hogy egy kicsit tölcsek |
|
| úgy nézünk mint a holdfény |
|
| mint ez a szegény csúcsdísz |
| s akkor pont ezt a vaccak |
|
|
Diletták
(non scolae sed vitae díszdoboz)
| mint a borostyán a házak vakolatán, |
| nem olyan piros, mint az emberi vér, |
| de ha az őszbe belecsavarodik egyszer, |
| Látszik a homlokzati agyvérzés, |
| odakoppannak és elhallgatnak |
| a szellőben a száraz vérrögek. |
| Milyen titokzatosan van összekötve |
| az ember lába, keze, feje. |
| Csak futkoz benne, szaladgál, |
| mint egy húsos levél erezete, |
| gyöngéden megpihenik rajt’a |
| egy lepke, a szép szerelem, |
| és kieszi közüle ami ehető, |
| Felfut az idegzetre napra |
| lobog az információáradat |
| odacsiptetve a szárítókötélhez, |
| férfi és női alsónadrágok, |
| svájci sapkák és paplanyok, |
| és kissé én vagyok mindegyikben, |
| én lógok ott és száradok, |
| nem lehet lemaradni a színvonaltól, |
| Akkor már búhat ki a cipőből, |
| kevesebb lesz az előrehaladás |
| és dosztig több a penetra. |
| Estelszik, szállnak az ingek, |
| a rizsás lecsók, meg a madarak, |
| fújja a szellő a világot, |
| puffog a gond, örökös tejbedara, |
| már az ember kanala elvásik, |
| és az meg csak ki se hűl, |
| elenni is kevés az egy darab élet, |
| pedig mindig a széle felül, |
| akármennyi nehézség közepette is |
| mint az atlétatrikó, ha kinyúlik, |
| mint egy testnevelési dressz, |
| ha hosszú, vizes árnyékot |
| hisz az élet nem talajtorna, |
| de viszont felemáskorlát, |
| és a síkporos ládában motoz, el is telik. |
| Non scolae sed vitae díszdoboz. |
|
(navigare neszesszer est)
| Ha képeslapot kap a lélek, |
| odatűzi egy szemmel jól látható helyre, |
| a vitrinajtó, mint egy szép hajat, |
| lágyan ringatja a tengert. |
| Az ember is csak belül hullámoz, |
| a rövidujjú kék ingéből nem |
| igen látszik ki a szívizma. |
| Pedig rövid az emberi ing |
| hogy az életkörülménye egy kicsit passzív. |
| hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó, |
| csak az élet színvonal elmélyültebb |
| Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi, |
| bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket |
| Az elme jóval messzebbre ellát, |
| az ábránd állványára teszem. |
| Ott már közel van a messzitávol, |
| mikor csak elsétál a vitrinig, |
| benne a sok-sok príma kabin, |
| tovaúszik a boldog beutaltakkal |
| Mert minden ember legmélyén |
| ott horgonyoz egy-egy óceánjáró, |
| ha a pirosbronz alkonyatban |
| kürtölni kezd a lélek tükre, |
| és egy kicsivel nagyobb rálátás |
| De még csak körül se néznek, |
| mikor az este zsiliprendszerén |
| az édes képzelettel együtt |
| a realitás sötét iszapjába, |
| Hova is hajolna az erkély |
| és a többi közé gumizza a tengert, |
| egymáshoz szorít és nem ereszt, |
|
(nem varietas, de laktat)
| bizony, a nyár hajszálába |
| lopván beszökik a vén ősz. |
| lelkiállapotba kerül a kósza test, |
| van, hogy az elbizonytalanodásje |
| mint egy galambszürke öltönynadrág, |
| az agyi gondolat koptatója, |
| pedig hajszálra egyforma léptek |
| egyre a világ kitérdesedik, |
| és a vasalással nem lehet |
| közületi étkeztetés lenne a lét, |
| amelyben nem a rizseshúst változtatják, |
| sokkal inkább pszichésen, |
| az étlapra fektett hangsúly is |
| már teljesen ellaposodna, |
| zömmel kisüt a napos oldal. |
| Sajnos, mire a sok jogosult |
| az úttesten keresztül odafut, |
| a bőség kosarából kissé csak |
| hallatszik is a sok patty, patty, |
| erős hullámokban gőzölög az őszi pára. |
| hogy a csüggeteg forszírozás helyett |
| fölplankol egy vastag levest, |
|
| az egész távlatosság nagy plafon, |
| kezében tollal és szerszámmal, |
| olyan messze van, mint a hajfodrász, |
| kölniszagban csattog az olló |
| melyiknek lesz kuncsaftja ez a pár szál? |
| A tavasz úgy megy csak rá a hajfodrászra, |
| Erőegyensúlyba akarna élni |
| megbontásra irányul hébe-hóba. |
| mikor sok család füröszt, |
| és igen zajos a fürdőszóba. |
| Ezért is van, hogy nem érti |
| meg az összes vonatkozást, |
| és sokszor szóbeszédbe hallja |
| de ott meg az erősebb kutya |
| ülszik le a szabad helyekre folyvást, |
| majdhogynem néha féllábon ér |
| játszódni az alkonyati óra, |
| ami furtonfurt sivár volt és csempe, |
| orcáját sikálja a muskátli |
| szomorúság máma nem üt ki balul. |
| csak a rovarok kergetőznek a szája körül, |
| ami nincs se bokrétája, se bokra, |
| mint a bogár se a sóhajtól, de belül |
| ernyőt csokroz az alagsori mélyben. |
|
| valami balkonról kicsikét, |
| hol nyílik neki is pipitér. |
| De bizony nem nyílik neki más, |
| ecsetet vesz a képzeletében, |
| Sej, mintha csatahajón lenne |
| postás, vagy bolgárkertész, |
| Aztán csak fényesinti a kilincset |
| lábat töröl, ami jól elkopódik, |
| hogy egyszer majd belépjen. |
| Igaz, hogy vannak helyek, |
| ahol még jobb a megélhetés, |
| de ott meg a másik szempontból |
| A probléma újra nől mindig, |
| mégiscsak több, mint a bérlista. |
| fönn a levegőégben szárnyal, |
| és egyszer csak találkozik |
| egy középhatósugarú rakétával? |
| veszik az úttörőkolbászt, a szónokok. |
| Szebb kitekinteni, ha azt mutatják, |
| elhagyja a bolygórendszert, |
| és a messzeségből táviratoz. |
| bizony nem kis a hordereje, |
| az arcát fel-felsikálni derüre. |
| és olyan sokan az árnyalatok, |
| hogy bírjak belátni valamiről, |
| amiről kilátva nem tudhatok? |
| Nehéz az emberi hold mindegyre, |
| bárha telibb hasa fölött dobog, |
| nézi, az egek érszűkületén |
| lassan növő meszek a csillagok. |
| Szél támad, kinyíló vitrinajtó a lélek, |
| lapockáját akkor a szálkásodó |
| vakarja hám a hámot körkörös, |
| csak inkább fényesül, mint elmúlik a viszketés. |
|
|
|