Zene esővel, két cukorral

Iszik egy kávét, Mozart úr kérem, ezen a lompos szombaton? Ha abbahagyná a zongorálást, hallanók az esőt, és ha nem is. Igen szép ez a muzsikája, hány cukorral kéri? Jó erős, lepusztulnak a macskák a háztetőről, bizony mondom, gondolom, fölkavarja, lám, uraságok érkeznek bérkocsin, kávéra tán azok is, csak csöndesen kavarni, oda-odaütődik, én tejjel felhígítom, akár a lompos szombat, ahogy a kanalával, oda-odaütődik, tempozó zongorája a messzeségek üvegéhez, szóval cukorral, lassúdan kiolvad, végül a lemez percegése az alján összegyűlik, a zacc a csöppnyi udvaron, látom, s el is felejti, hogy kávéval zavartam.