Trubadúr-ének

A légszeszgyár előtt vártalak, én szeretőm, több ízben fel-felugrott, mint ami el akar szaladni nagy csörömpöléssel, teszem fel, mint egy szaunázó kukásautó, páncélos lovag, szóval a légszeszgyár Előtt, elhoztam a gumizokni- és gyufacímke-gyűjteményemet, nemhiába kérleltél oly állhatatossággal, persze éretted bízvást nyakamba venném betlehemül a korn ilonka trafikját és sétálnék a légszeszgyár Előtt akár föl-alá, a trafikkal, nem a korn ilonkával, félre ne érts, neki így se, úgy se tetszene a dolog, de Neked, ó Neked annál inkább a trafik, gondolom én (közben sérveim, mint rügyek, feltehetőleg) Továbbra is a légszeszgyár előtt várlak, szép hölgyem, haránt, a török cukrászda felé nívótlan ivó van, oda is bemennék Érted, Utánad, be a füstbe, mely mint a légszesz, gondolom én, meg a nagy hűvös kések közé is, sőt, Grálságom, édes hölgyem, egyre, egyre, majdhogynem invocatióba kezdek, mint a gazdátlan, éhes locomotivok a légszeszgyár előtt, ahol várlak talpig, tudhatod, mióta világ a világ, ez a megbeszélt hely és idő, Gomblyukaimban törökszegfű, ez igen nagy patentja, mondhatom, az emésztő tűznek, ami itt bent, ajaj, még ha ez a légszeszgyárnak smafu is, ahogy mondják, kicsapattam magam Miattad az önképzőkörből, Nem várok érte hálát moment a légszeszgyár előtt, csak várlak, beleepedvén a füstös őszbe, hogy köhögök… ha hallanád… majd hallod, ha jövel légszeszekkel bóduland, ah, itt a légszeszgyár előtt legalább százan várunk grálok, S majdhogynem snúrozunk, ó, de minő azúr ereszkedik arról alá, hogy mást ne mondjak, többen már a harmadik biciklit lopják el és szerelik szét ábrándosan, míg én lazán összezárt álkapoccsal Könnyűded trubadúr-dalt szerezek itt, a légszeszgyár előtt, én szeretőm, és moment én sem értem, csak sétálok átlényegült grálok és biciklik között fel-alá a korn ilonka trafikjával a nyakamban, kirakattal kifelé.